SHAMELESS (hyunsung)

I. you

(2023.02.01.)

a csöppnyi játszótér két kisfiú kacajától zengett. homokvárakat építettek egymásnak. Hyunjin volt a király, mivel a fiatalabb Jisung állítása szerint úgy nézett ki, mint egy herceg. óriási beleéléssel járkáltak fel-alá a vödreikkel. az anyukáik régi barátnõk voltak, ezért a két csöppség nagyon sok idõt töltött együtt.

a kis Hyunjin éppen Jisungnak próbálta bemutatni a tancot, amit a kedvenc rajzfilmje fõcímdalából lesett el, amikor sajnos belelépett az egyik általuk épített alagútba és barátja várára esett. ijedten felnézett Jisungra, akinek szemei lassan megteltek könnyekkel.

"Jinnie....most nézd mit csináltál!"fakadt ki. "Azt a várat neked építettem, hogy abban lakhassunk, de most elrontottad..."

- Bocsánat, nem akartam elrontani...- szomorodott el a kis Hyunjin is és megakarta ölelni barátját, de az ellökte õt.

- Amúgy sem érdekelt a buta táncod...- szaladt oda a kis mókus fiú anyukájához, aki meglepõdve ölelte magához. Hyunjin szemei is könnybe lábadtak, de õ ott maradt és megpróbálta visszaépíteni barátja várát....

**************************­*************************

A tanárnõ figyelmesen körbe-körbe járt a teremben, hogy nehogy valaki puskázzon a dolgozat közben. A két ötödikes fiú egymás mellett ült. Hyunjin szorgalmas diák volt és, mint mindig, most is felkészült a számon kérésre, ezért hamar kitöltötte a feladatlapot. Amint kész lett, észre vette, hogy barátja elakadt, így segítség képpen közelebb tolta hozzá a lapját, majd óvatosan megpaskolta Han combját, hogy észre vegye. A kétségbe esett fiú hálásan nézett Hyunjinra és amilyen gyorsan tudta elkezdte másolni barátja válaszait. Viszont a tanár épp mögöttük volt és észre vette a csínyt.

- Han Jisung, kérem tegye le a tollát és ez sajnos egy egyes lesz!- vette el a fiú dolgozatát. - Csalódtam benned, Hyunjin, te pedig figyelj jobban oda!- ült le az asztalához. Han tudta jól, hogy ezért kapni fog otthon. Kicsöngõ után mérgesen fordult Hyunjin felé.

- Fú, ez kemény volt...- mondta kiakadva az idõsebb.

- Figyelhettél volna, hogy ne vegye észre, de neked muszáj volt ilyen feltûnõen segítened! Nem hiszem el. Otthon megint lefognak szídni. Köszi szépen! - vágta barátjához ezeket Han, majd idegesen felállt és távozott a terembõl.

Hyunjin nem értette, hogy ez miért az õ hibája, viszont segíteni akart barátjának. Megkereste a tanárnõt és elmagyarázta neki, hogy õ akart segíteni Han-nak és inkább õ a hibás. A tanárnõ végül úgy döntött, hogy Jisung-nak nem írja be a rossz jegyet, viszont Hunjin-ban óriásit csalódott.

**************************************************

A két fiú nyolcadik vége felé, már nem volt túl jó viszonyban. Találtak maguknak külön barátokat és már nem volt szükségük egymás társaságára. Elég sokszor összekaptak apróságokon, mint azon a napon is, amikor kiderültek a felvételi eredmények.

- Nem tudom elhinni, hogy az összes osztálytársam közül pont veled kerültem egy helyre!- csapott Hyunjin asztalára Han.

- Hidd el én sem csattanok ki az örömtõl, de azzal, hogy ordibálsz velem semmit nem érsz el.- válaszolt sokkal nyugodtabb hangnemben az idõsebb.

- Annyira elegem van belõled! Bárcsak sose ismertelek volna meg...- viharzott ki Han a szobából. Hyunjin azon gondolkodott, hogy az anyukáik mennyire csalódottak lennének, ha ezt most látnák. Õ is jobban örült volna, ha a barátaival kerül egy osztályba, de nem tudott mit tenni. Legalább ugyanabba az iskolába fognak járni.

***************************************************
{ a jelenbe érve }

Hyunjin élete tizenegyedik évnyitójára sietett reggel. Kicsit késve kelt, így fehér ingjének összegombolását az utcán fejezte be, miután hosszú haját egy fekete hajgumival hátra fogta. A kora õszi levegõ lágyan simította hibátlan bõrét. Mint mindig, most is nála volt fényképezõ gépe, amivel pár kattintással megörökítette a sárguló levelek szépségét. Az iskolába érve a terme felé vette az irányt. Bedobálta a felesleges cipelni valót a szekrényébe és máris a terembe sietett. Szerencsére elsõ nap révén senki sem vette komolyan a késését.

Ledobta magát Felix mellé, aki egy óriási mosollyal üdvözölte és megpaskolta a hátát. Õ volt az egyetlen barátja a saját osztályában. Nem azért, mert nem kedvelték, hanem mert nem akart másokkal barátkozni. Han miatt elvesztette hitét az emberekben. Egyedül a mellette ülõ szõkeség a kivétel, aki magától kezdett el beszélgetni vele, és õszinte jellemével és kedvességével sikerült Hyunjin szívébe férkõznie.