SHAMELESS (hyunsung)

XVI. [people you know-selena gomez]

Seungmin meglepõdve nyitott be Hyunjin szobájába másnap dél körül.

- Han? Te mi a fenét keresel itt? - kérdezte közelebb lépve hozzájuk. Han egyenlõre maga is alig tudott a világáról, hiszen alig pár perce nyitotta ki szemeit.

- Basszus....- mondta miután körbenézett és eszébe jutott ami este történt. Ahogy felállt az agyból hirtelen a fejébe nyílalt a fájdalom.

- A kurva életbe - kapott a fájó ponthoz.

- Szóval te nem vagy reggeli ember. - jegyezte meg nyugodtan Seungmin miután végig nézte a szenvedését. A hangokra Hyunjin is ébredezni kezdett.

- Seungmin? - kérdezte amint meglátta barátját. Azután észre vette a másik személyt is a szobában. -Han??- kérdezte szinte kiabálva. - Õ mi a fenét keres itt? - fordult Seungmin-hez.

- Én tudjam? - vonta meg a vállát, majd mindketten Han felé fordultak.

- Ami történt az jobb ha köztem és a részeg Hyunjin között marad... - mondta Han majd ki is sietett a szobából.

- Miafasz? Annyira nem tudok részeg lenni hogy lefeküdjek veled! - akadt ki rögtön az említett.

- Ki a fasz mondta, hogy én hagynám, hogy rám mássz? - kiabált vissza rögtön Han. Seungmin eközben csak csendesen lassú mozdulatokkal távozott a szobából. Úgy érezte ezt jobb ha most kihagyja.

- Akkor...mi történt? - kérdezte egy kicsit emberibb hangnemben Hyunjin. Rájött, hogy az ordibálással csak jobban az ellenségévé teszi.

- N...nem mondhatom el. - válaszolt halkabban a fiatalabb, majd ott hagyta az összezavarodott másnapost.
- Francba... - dőlt vissza az ágyba majd a frusztráltságtól és a fejébe nyílaló kínzó fájdalomtól útnak eredtek könnyei. Nem sokára valaki lehúzta a fejéről a takarót és magához ölelte.

- Han lejött, de te nem....kicsit aggódtam érted. - mondta Seungmin halkan. Hyunjin-nak jól estek lágy szavai. Egyszerre volt összezavarodva, érezte, hogy a teste is ellene van és félt is, hogy vajon Han nem tud-e többet, mint kellene neki. Lassan felnézett Seungmin-ra. A szemei csillogtak a könnyektől. A fiatalabb letörölte őket.
- Tudod a te arcodon, olyanok, mintha gyémántok lennének. - mondta a szemeibe nézve Seungmin. Hyunjin egy kissé elpirult.

- Köszönöm. - bújt karjai védelmébe újra.

- Tuti, hogy éjszaka túl részeg volt...nem jelentett neki semmit...biztosan együtt vannak - motyogta magában Han, majd elsétált Hyunjin nyitott ajtójától.