SHAMELESS (hyunsung)

XIX. [ maniac - conan gray ]

(2023.08.30)
Han lent várakozott és közben besegített Hyunjin anyukájának a pakolással.
- Kérlek, Hannie azt ide tudnád hozni? - mutatott a pulton lévő dobozra, miközben egy sámlin nyújtózkodott felfele, hogy felérje a szekrény tetejét.
- Persze. - nyújtotta felé a dobozt.
- Köszönöm. Egyébként rég láttalak téged és Hyunjin-t együtt csinálni valamit. - mosolygott rá a fiúra.
- Hát épp itt az ideje. - bólogatott.

- Na, hogy nézek ki? - lépkedett le Hyunjin a lépcsőn drámaian, majd mikor észre vette, hogy Han is ott van, aki a pultnak dőlve mérte végig, kicsit megtorpant.
- Ohh, el is felejtettem, hogy te is itt vagy... - ült ki egy hamis mosoly az arcára.
- Uuuu, szerintem minden csaj utánad fog olvadozni. - tipegett oda hozzá anyukája és megigazította a gallérját. Hyunjin Han-ra tekintett. Ebben a dologban egyet kellett értsenek, hogy a lányok téma az nem túlságosan valószínű.
- Rendben, akkor mi indulunk, mert elkésünk. - adott Han egy puszit Hyunjin anyukájának, majd vette is a cipőjét.
- Vigyázzatok egymásra! - kiáltott utánuk.

A két fiú csendesen sétált egymás mellett. Mindkettőjüknek kattogtak a fogaskerekek a fejükben. Mit is mondhatnának egymásnak? Nincs semmi közös témájuk.
- Jól nézel ki.. -
- Anyukám rég tűnt ilyen boldognak. - fordultak egyszerre egymás felé, majd mivel egymás szavába vágtak kicsit kínosan felnevettek.
- Ott vannak a többiek. - mutatott a rájuk várakozó fiúkra Hyunjin és egyből szaporábban szedte lábait.
- Rendben, már itt vannak, indulunk. - tette le Chan a telefont. - Gyertek már várnak ránk! - karolta át Hyunjin-t és már úton is voltak.

Amikor beléptek mindenki álla leesett. A ház tele volt velük egykorúakkal és kicsit idősebbekkel. Mivel még csak fél hét volt a hangulat még nem volt a magaslatán. A zene halkan ment a háttérben és mindenki egy innivalóval a kezében próbált magának társalgó partnert találni. Changbin megfogta Felix kezét és az innivalók felé húzta. Lee Know és Chan helyet foglalt egy kanapén pár barátjuk mellett.

- Menj Jeongin-nal. - lökte barátját a fiatalabb után Hyunjin.
- Te okés leszel? - kérdezett vissza Seungmin.
- Ha bármi lesz ott van Chan. Megleszek. - bólogatott, majd látta a két fiatalabbat eltűnni a tömegben.

- Iszunk valamit? - kérdezte Han.
- Han. - fordította a másikat a vállaitól fogva szembe magával Hyunjin. - Fogalmam sincs, hogy ez milyen ördögi tervednek a része, hogy nem vagy velem egy tuskó és nem is akarom tudni, de én nem kérek belőle!- indult el az italos pulthoz és már rendelte is az első felest. Han sóhajtott egyet, majd leült egy kanapéra és végig mérte a tömeget. Csak figyelt. Észre vette, ahogy néhány lány Hyunjin-t figyeli és az egyikük el is indul felé.

- Uuu, jól néz ki. - ül le a csaj Hyunjin mellé és az italára tekint. - Én is egy olyat kérnék fordul a pultos felé. Hyunjin végig vezeti a tekintetét a lányon. Vállig érő sötét barna haj, sötét bambi szemek.
- Vigyázz vele, elég erős ital. - mondta Hyunjin a pohárra mutatva, majd le is húzta.

- Most épp arra van szükségem. - bólogatott a lány és csillogó szemekkel nézte, ahogy készül az ő adagja. - Egyébként Hae vagyok. - vette kezébe a már teli poharát, majd egy pillanat alatt ki is ürítette.

- Hyunjin. - nyújtotta a kezét felé sötét hajú hercegünk. Ezzel egy kellemes csevegés kezdődött el kettejük között. Az italok pedig csak úgy fogytak a poharaikból.

- Szóval azután, hogy láttam azzal a másik csajjal szakítottam vele. - fejezte be Hae a sztoriját, amit Hyunjin figyelemmel végig hallgatott. - És most te jössz. Te miért iszod részegre magad egyedül? - kérdezte és Hyunjin kezére rakta az övét.

- Oh, nem fontos...csak igyunk! - hajtott le még egy pohárnyi alkoholt.

Ez már másfél órája így ment. Hyunjin arca égett. Érezte, ahogyan a vér lüktet ereiben. A zenének csak az ütemét hallotta, sőt, inkább érezte.

- Tudod mit? Kit érdekel az a tuskó. Táncoljunk! - ragadta meg Hae Hyunjin kezét és behúzta a már ugráló és vonagló tömegbe.

Hyunjin csak hagyta, hogy vezessék, nem csak mert így akarta, hanem mert nehezére esett volna ellenkezni. A lány egyre közelebb ugrándozott hozzá. Lassan a kezei Hyunjin mellkasán kötöttek ki, majd lejjebb haladtak a derekára.

Hyunjin érezte az érintéseket és nem tetszettek neki. Próbálta eltolni a lányt, de ő túlságosan belé volt kapaszkodva, sőt a kezei egyre lejjebb csúsztak.
- Hae...k-kérlek engedj el! - szólt a lányhoz kicsit már összeakadó nyelvvel.

- Hyunjin. Mindkettőnknek jót fog ez most tenni. - válaszolt a lány, és hozzásimította testét a fiúéhoz. Hyunjin megint megpróbálta eltolni őt, de nem sikerült. A kezeiben nem érzett erőt. A lány egyre jobban hozzá nyomta a testét az övéhez és elkezdett közelíteni az arcához.

Hyunjin épp elfogadta a sorsát és behunyta a szemeit, amikor hirtelen már nem érezte a lány forró testét a a sajátjához nyomódva. Lassan kinyitotta a szemeit, de valaki megragadta a kezét és elrángatta onnan. Néhány embernek neki ütközött, amint kifelé húzták a tömegből. Néha elmotyogott egy-egy bocsánat kérést, de azt még ő maga is alig tudta értelmezni.

A zene csendesedni kezdett és a fülledt levegőt leváltotta a friss kinti hűvösebb szellő.