SHAMELESS (hyunsung)

X. was

Csütörtök reggel volt és a két lakótárs már megszokottan együtt ballagott a gyermekek kínzóhelye felé.
- Seungmin.... - lassított le az idősebb.
- Hm? - nézett fel rá barátja.
- Mondanom kell valamit. Úgy érzem valakinek muszáj tudnia róla - kezdett bele.
- Rendben, mond csak - válaszolt érdeklődve Seungmin.
- Szóval, ugye Han-nal nem bírjuk egymást. Ezt mindenki tudja, de...de azt senki sem tudja, hogy mi az igazság.... - kezdett bele halkan.
- Ezt hogy érted? - nézett rá kérdőn a fiatalabb. Hyunjin vett egy mély levegőt.
- Az igazság az, hogy én szeretem őt....de nem csak úgy, mint egy barátot, akit régóta ismersz, nem.....sajnos nem csak úgy. És akármennyire is utál engem és bunkó velem, ez az érzés csak erősödik bennem iránta. És ott van Lee Know akiért annyira odavan. És az ahogy rám néz megőrjít vele.....kezdem elveszteni az eszem... - ment át tragikusba a beszéde és rángatni kezdte a lesokkolódott Seungmin-t, aki hirtelen semmit nem tudott mondani.
- Mondj valamit, kérlek.... - kereste a másik tekintetét Hyunjin és legbelül félt az elutasítástól, vagy, hogy Seungmin is elhagyja őt.
- Hát, van egy elég kockázatos ötletem - tért vissza gondolataiból a valóságba. Hyunjin hirtelen a nyakába ugrott.
- Köszönöm - ölelte magához szegény gyermeket.
- Mit? - kérdezte zavarodottan Seungmin.
- Hogy nem hagysz cserben. Hallgatom a tervet. -
- Öhm...rendben szóval, a terv egyszerű és átlagos, de működhet. - mondta drámaian a fiatalabb.
- Mond már mi az!- türelmetlenkedett Hyunjin.
- Szóval, megpróbáljuk féltékennyé tenni, de először meg kell bizonyosodnunk róla, hogy érdekelné-e. - magyarázta ötletét.
- Hmmm...rendben, de hogyan? - kérdezett vissza a fekete hajú.
- Majd meglátod. Csak csináld amit mondok és meglesz. - kacsintott rá a kiskutya szemű.
- Bízok benned. - simogatta meg a fiatalabb szőkés haját, majd tovább folytatták útjukat az iskolába.

Ebédszünetben Seungmin feljött Hyunjin-ért a termükhöz.
- Oh, Seungmin. Sziaaa! - ölelte meg őt Felix.
- Mit tervezel? - kérdezte halkan Hyunjin, mert Han mellettük sétált, mivel együtt indultak le az udvarra. Seungmin csak elmosolyodott. Amikor a szekrényekhez értek megragadta Hyunjin pólójának a nyakát és magával rántotta. Ő a szekrénynek csapódott, Hyunjin pedig a nyaka mellett támasztotta meg magát.
- Oooh, szóval ez. Ravasz. - hajolt közel hozzá az idősebb. - Minket néz? - kérdezte Han-ra utalva.
- Igen - válaszolt halkan a fiatalabb. Hyunjin még közelebb ment a sráchoz, majd kinyitotta a szekrényét, aminek neki voltak dőlve.
- Öhmm...srácok...jöttök ti is? - kérdezte Han, mivel Felix még az ,,akció,, előtt meglátta Changbin-t és elhúzott.
- Menj csak, majd követünk - válaszolta Hyunjin-t átkarolva Seungmin és büszkén végig nézték, ahogyan a srác aprót bólint, majd zavartan odébb áll.
- Szerinted? - fordult az idősebb egyből barátja felé.
- Hát, sajnos még nem vagyok biztos, de szerintem van remény. - mosolygott, majd ők is az udvarra vették az irányt.

- Srácok, akkor nem hoz senki túl sok piát holnap, értve? - kérdezte Chan.
- Igenis anya...- forgatta meg a szemét Lee Know a többiek meg csak bólogattak.
- Annyira várom már!!- ugrált Felix miközben Changbin hátát masszírozta.
- Kiskutyus, hozzak karaoke szettet? - hajolt Seungmin-hoz a legfiatalabb. Seungmin a tekintetét egyből Hyunjin-ra kapta egy olyan ,,látod? Ez az amit mondtam,, nézéssel, majd visszafordult Jeongin-hez.
- Persze. Jól hangzik. A TV-nkhez lehet csatlakoztatni. - magyarázta. Han Jisung szokatlanul csendben volt és a gondolatai nem máson, mint a szekrényeknél látottakon jártak. Vajon mikor lett a két srác ennyire jóban? Végülis együtt laknak? Mivan, ha nem csak barátok? Végülis ott ketten egyedül bármit megtehetnek. Lehet, hogy....NEM Hyunjin biztos nem.....Miért ilyen biztos benne, hogy nem? Miért akarja azt hinni, hogy nem? Miért zavarná ha igen? Egyáltalán mi ez az egész? Miért viselkedtek így? Miért fogták így meg egymást? Ha akarná ő is csak így magához ránthatná Hyunjin-t? Mi ez a sok kérdés? Han feje nagyon zajos volt. Össze-vissza ugráltak benne a gondolatok, a felvetések, az érzelmek. Közben az ujjait tördelte, amit nem más állított le, mint Lee Know.
- Jesszus, a végén eltöröd az ujjad. Minden oké? - kérdezte egy kicsit aggodva, miközben lefogta Jisung kezeit, hogy ne tehessen kárt magában. Normális esetben elolvadt volna, ha csak Lee Know hozzá ért, de most túlságosan máshol járt az agya.
- Aha....persze, csak gondolkodtam, hogy....öhm mit vegyek fel holnap.... - rögtönzött valamit, majd egy gyors mosolyt erőltetett a gyönyörű, de kissé fáradt arcára.
- Rendben, ha te mondod. - bólogatott hősünk, majd visszacsatlakozott a beszélgetésbe a holnapi buliról.