SHAMELESS (hyunsung)

II. were

(2023.02.01)

Az osztályfõnök felsorolta a fontos tudni valókat az elsõ órán, aminek már vége is lett. Az osztály zajongani kezdett és mindenki egymás szavába vágva próbálta elmagyarázni a másiknak, hogy milyen érdekesebbnél érdekesebb dolog történt vele a nyári szünet alatt. Felix Hyunjin felé fordult.

- Hyung, a srácokkal szerveztünk egy mozizást ma délutánra. Írtunk neked is, de valamiért nem kaptad meg...- nézett csillogó szemekkel a fekete hajúra. Hyunjin keveset használta a telefonját. Helyette sokat volt a természetben és azt tanulmányozta, majd lefestette a képeket amiket jól az agyába vésett.

- Oh, biztos ki volt kapcsolva a mobilom... De benne vagyok. Kik jönnek még? - kérdezte a fiatalabbat.

- Ha jól tudom, akkor mindenki, Chan, Jeongin, Seungmin, Han, Lee Know és Binnie.- sorolta fel elgondolkodva a baráti társaság összes tagját és közben a karkötõit igazgatta, amit Hyunjin érdeklõdve nézett.

- Ezt itt ma reggel kaptam Changbin hyung-tól. - mondta egy büszke mosollyal Felix miközben végig húzta ujját az említett tárgyon.

- Ah, miért nem jöttök végre össze? - kérdezett vissza szemét játékosan forgatva Hyunjin.

- Hyuung...- nézett körbe elpirultan Felix. - Nem hiszem, hogy ÚGY kedvelne engem. - nézett le most egy kicsit szomorúan a földre.

- Akkor ezt ki kell derítenünk és a mai délután tökéletes alkalom erre. - kacsintott rá a szõkére. Ezután a tekintete másra tévedt. Han volt az, ahogy elhagyta a termet a barátait keresve. Fõleg Lee Know-t akarta a hosszú szünet után újra látni, ugyanis már kilencedik eleje óta oda van érte.

- Megkeressük a többieket? - kérdezte Felix kiugrasztva gondolataiból Hyunjin-t.

- Persze, menjünk, hiszen látnod kell a kis izompacsirtádat. - állt fel, majd Felix-szel a nyomában a folyosó falai közt keresték barátaikat. Nem kellett túl sok erõfeszítést belevinniük, hiszen az õ csapatuk a leghangosabb az egész iskolában, így természetes, hogy az egész aula tõlük zeng. Ezúttal Seungmin kergette Jeongin-t, aki azt ordibálta, hogy ,, Akkor sem kapsz puszit, ha te leszel az utolsó ember ezen a világon,,. A két srác már meg sem lepõdött. Felix ugrándozva termett Changbin mellett aki nem habozva magához húzta õt.

Hyunjin Chan-hoz csatlakozott, aki a két rohangáló idiótát videózta azzal a tipikus anyuka tekintetével.

- Milyen filmet nézünk? - kérdezte, miközben szemei Han felé fordították fejét, aki óriási beleéléssel magyarázott valamirõl Lee Know-nak, aki hevesen bólogatott. Ilyenkor kitágulnak a szeme és úgy néz ki, mint egy izgatott kiskutya. Hyunjin agya ezen járt, így fel sem fogta Chan válaszát.

- Bocs, elbambultam...- kapta el a tekintetét a mókus fiúról és most a figyelmét telljesen az idõsebbre irányította.

- Azt mondtam, hogy a többség horror-ra szavazott. - ismételte meg magát Chan. Hyunjin elfintorodott. Nemigazán volt oda az ijesztegetõs filmekért, de nem volt ott a szavazásnál, így nem tudott mit tenni. Majd kimegy mosdóba és véletlen ott felejti magát.

A többi óra és az évnyitó ünnepség hamar eltelt. A srácok megbeszéltek egy helyet és egy időpontot, majd haza indultak. Hyunjin és Han mondhatni szomszédok voltak. Egy utcában laktak két egymással szemben lévő házban. A közös a családjaikban az volt, hogy mindketten anyukájukkal éltek, és nem volt testvérük.

Szóval Han és Hyunjin ugyan arra indultak el. Han előrébb volt. Hátra nézett a mögötte érkező bámélkodó srácra, majd egy nagy sóhajjal és szemforgatással bevárta őt. Hyunjin meglepődött, amikor beleütközött. Túlságosan elbambult ahhoz, hogy észrevegye.
- Oh, bocsánat... - lépett hátrébb egyből. Han csak újra megforgatta szemeit.
- Horrort fogunk nézni - mondta egy győztes mosollyal. Tudta, hogy az idősebb nem bírja az ilyeneket.
- Igen, hallottam...- próbált nyugodtan válaszolni Hyunjin. Ezután kínos csöndbe burkolóztak és úgy sétáltak egészen a házaikig.