SHAMELESS (hyunsung)

IV. one

(2023.02.02,)

Chan be állt a sorba a kasszánál, hogy megvegye a jegyeket a ,,gyerekeinek,,. Eközben a többiek popcorn-t és mindenféle innivalót vásároltak. Fogadást kötöttek, hogy aki elsõnek megijed, annak holnap rózsaszínben kell suliba mennie. Hyunjin kicsit elgondolkodott, hogy most még el tud-e menekülni, de túl késõnek érezte meghátrálni.

A film kezdete elõtt öt perccel befáradtak abba a terembe ahova a jegyeik szóltak. Hyunjin került a legszélére Lee Know mellé, akinek a másik oldalán nem más, mint Han ült. Mindenki kényelmesen elhelyezkedett. Hyunjin még össze nézett a csillogó szemû Felix-szel, aki Changbin mellé került. Ezután tekintete találkozott Jisung-éval. Mindketten gyorsan elfordultak.

A reklámok után elkezdõdött a film. Az elején Hyunjin már kezdett megnyugodni, mert nem tûnt túlságosan ijesztõnek, egészen addig amíg az elsõ véres figura a képernyõbe nem ugrott. Hyunjin ijedtében belemarkolt Lee Know combjába.

- Oh, bocsánat!- mondta egybõl elkapva a kezét.

- Semmi gond. - válaszolt Minho meglepõen nyugodtan. - Hogyha félsz nyugodtan foghatod a kezem, sõt, ha jobban tetszik, amit teljesen megértek, akkor a combomat.- mondtam flörtölõs hangnemben Lee Know. A fekete hajú bizonytalan volt hogyan reagáljon, viszont ahogy észrevette Han féltékeny arcát egybõl tudta mit kell tennie.

- Nagyon hívogató ajánlat.- válaszolta hasonlóan és kezét visszacsúsztatta Lee Know ölébe. Minden egyes percét kiélvezte Han haragos tekintetének. Úgy érezte most végre õ gyõzött.

A film egyre durvulni kezdett. A harmadik szétroncsolt holttestnél határozta el Hyunjin, hogy kicsit lelép. Véletlen magára öntötte az innivalóját, majd direkt jó közel hajolva odasúgta Lee Know-nak, hogy kimegy a mosdóba.

Kimászott a székbõl, majd minél láthatatlanabbul kiosont, hogy senkit ne zavarjon meg. A mosdóba érve vett egy mély levegõt. Levette a pulcsiját és kicsit megvizezte, hogy ne száradjon bele a ragacsos lötty.

Elõvette a fényképezõ gépét és elkezdte visszanézni a mai képeit. Néhányon megállt es kis ideig, hogy minden részletet jól megfigyelhessen rajta. Épp a végénél tartott, amikor valaki benyitott.

- Utállak. - mondta Han Hyunjin szemeibe nézve.

- Már megint miért?- kérdezett vissza a fekete hajú, miközben elpakolta a gépet.

- Ooh, tudod te azt jól. - válaszolt idegesen a másik. - Ha mégegyszer ráteszed a kezed én esküszöm, hogy eltöröm.- lépett közelebb Hyunjin-hoz és a tekintetét az övébe fúrta. A szemei szinte szikráztak az idegességtõl.

- Szerintem el kéne látogatnod egy pszihológushoz. - mondta, miközben próbálta eltolni magától.

- Nem emlékszem, hogy kértem volna a véleményed. - fogta meg Hyunjin kezeit Han.

- Han. Engedj el.- próbálta kihúzni kezeit a fiatalabb szorításából, de õ csak megrázta a fejét, így Hyunjin-nak nem volt más választása. Térdét felemelve belerugott. Ezzel viszont csak annyit ért el, hogy Jisungban mégjobban felment a pumpa. Hyunjin kezeit a mellkasához nyomva belehajolt az arcába.

- Na ide figyelj. Mindketten tudjuk, hogy én vagyok az erõsebb. Ha mégegyszer belém rugsz akkor többet, nem fogsz felállni. Tartsd távol magad Minho-tól ha jót akarsz magadnak. És azt se bánnám, ha nem kéne minden nap látnom a sápadt fejedet, amivel egy másik világban élsz.- mondta suttogva, de mégis erõtteljesen hangzott. Hyunjin nem is figyelt oda annyira a szavakra. Csak annyit látott, hogy Han szája mozog és, hogy azok az ajkak túl közel mozogtak az övéhez. Szinte érezte a lélegzetét.

- Hallottad amit mondtam?- pofozta meg nem túl erõsen Hyunjin-t Han.

- Hallottam. Ne pofozgass. - hajolt el.

Ahogy Jisung hátrébb húzódott tõle a keze beleakadt a táskája pántjába.

- Vigyázz te idióta! Ez a gép többet ér az egész életednél!- rántotta el a fekete hajú a fényképezõt Han közelébõl.

- Akkor biztos nagyon szarul használhatod, ha soha nem mutatod meg senkinek amiket csinálsz vele. - köpte oda utoljára a fiatalabb, majd ott hagyta Hyunjin-t.