SHAMELESS (hyunsung)

XIV. to

- É...én nem akartam. S...sajnálom..... - nézett a törött üvegre Hyunjin, miközben Han-hoz beszélt, majd újra könnyek kezdtek lecsorogni porcelán bőrén.
- Mi történt veled? - állt fel a fiatalabb látva barátja könnyeit és odasietett hozzá. Kivette a kezéből az éles tárgyakat és lerakta az asztalra. Hyunjin csak a földre leguggolva sírt tovább.
- Mennyit ittál te? - ült le vele szemben Han és kicsit hezitálva, de elemelte Hyunjin kezeit az arcától, hogy a szemeibe tudjon nézni.
- Én...nem akartam semmi rosszat csinálni... - ismételte újra. Han-nak fogalma sem volt, hogy mit kezdhetne most vele. Telljesen részeg volt.
- Gyere mossuk meg az arcod, rendben? - fogta meg a fekete hajú kezét.
- De....de te utálsz engem - kapta el a karját Hyunjin igy a guggolásból elvesztette egyensúlyát és hátra borult, Han-nak egy egy apró mosolyt az arcára csalva. A földön fekvő fiú csak a plafont bámulta.
- Felsegítelek. - állt fel, majd lehajolva újra megfogta Hyunjin mindkét kezét és egy kis szenvedéssel talpra állította őt is. - És most megmossuk az arcod - húzta a mosdó felé. Most Hyunjin csak engedte, hogy a fiatalabb átvegye felette az irányítást. Han fel ment vele, a felső fürdőbe, hogy a lent alvókat ne zavarják. Leültette a kissé kába fiút a kád szélére, majd kezeit a langyos víz alá tartva megmosta a saját kezét, utána Hyunjin felé fordult és végig vezette arcán a nedves mancsait.
Hyunjin eközben csak maga elé bámult és próbálta összerakni a gondolatait a fejében. Miközben Han gondosan törölgette az arcát, ő csak gondolt egyet, majd lábait összezárta Han lábai körül és magához húzta egy ölelésre. Kezei a megszeppent fiú karcsú csipőjét ölelték körbe, fejét pedig a pulcsijába fúrta.

Han pár pillanatig csak tehetetlenül állt, majd végül egyik tenyerét Hyunjin fejére engedte és gyengéden simogatni kezdte. Hyunjin-t így látva eszébe sem jutott semmi rossz, amit tehetett volna. A hosszú hajú most törékeny volt és tudatlan.

- Sosem fog engem szeretni.... - szipogott újra.
- Ki? Kicsoda? - kérdezett vissza Han, de nem kapott választ.

Egy idő után érezte, hogy Hyunjin szorítása kezd gyengébbé válni, így jónak látta, hogyha ágyba teszi mielőtt így alszik el.
- Jinnie? - mondta halkan a nevét, viszont választ most sem kapott. Elaludt. Sóhajtott egyet, majd óvatosan kibogozta magát az őt körbefogó karok közül.

Ahogy elállt Hyunjin elől úgy dőlt a fiú is utána, így legugolva a vállait megtámasztotta és csak nézte őt.

- Mi történt veled? - kérdezte halkan inkább csak magától. Kicsit gondolkodott, hogy most hogyan tovább.

(2023.04.19. Moonbin nyugodj békében🕊️ Remélem odafent a gyönyörű mosolyod végre nem rejt maga mögött fájdalmat🕊️)