SHAMELESS (hyunsung)

XXIII. [hate you - jungkook]

~minden fényes volt és vidám. gondtalan. a két kisfiú egymás kezét fogva rohangált a mezőn. a két anyuka alig bírta tartani velük a tempót.

régebben minden hétvégén elmentek egy rövid túrára egy közeli erdőbe, ami egy nagy virágos rétre vezetett. a kis Hyunjin es Jisung imádta azt a helyet. ott a képzeletüket szabadjára engedve bárhová elutazhattak. lehettek éppen az űrben, a holdon ugrálva, vagy az óceán mélyén úszkálhattak a hínárok között, a cápák elől bujkálva.

ez most sem volt másképp. éppen egy helikoptert vezettek. Jisung volt a pilóta és Hyunjin volt az utas, aki egy felfedező útra indult.

"Kérem vigyázzanak, hamarosan leszállunk!" csinált úgy elszánt pilótánk, mintha a mikrofonba beszélne. nagyon komolyan vette ám a munkáját. Hyunjin ámulva nézte, hogy mennyire menő, ahogy 'kormányoz'.

nem figyelt a lába elé és beleakadva egy szárba megbotlott és Han-t maga után húzva földet ért.

"Jajj ne! Becsapódtunk!" ölelte át őt a kis pilóta nevetve. ~

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••

"Rendben. Tudom, hogy kicsit butus vagyok, de nem vagyok teljesen hülye." nézett Hyunjin-ra Felix kissé csalódottan. "Még én is észre veszem, hogy történik veled és Jisung-gal valami."

"Felix. Nem arról van szó, hogy nem bízom meg benned, de egyenlőre még én sem értem ami történik. Ígérem, amint világos lesz a helyzet mindent elmesélek" fordult teljes testével felé a matracon Hyunjin.

miután Hyunjin odaadta a nyakláncot Han-nak ott is hagyta őt. a szülinapján. nem megbántani akarta, csak úgy érezte, hogy menekülnie kellett az érzései elől. így kötött ki Felix szobájában, egy földre terítet matracon, nyakig bebugyolálva.

"hmm" Felix bólintott egy ásítással követve.

Hyunjin kicsit bűntudatot érzett. Felix-et teljesen kihagyta a történésekből. sőt egy ideje teljesen kihagyta őt az életéből. alig beszéltek. ekkor ütötte fejbe a felismerés. túl sok időt tölt a Han Jisung-gal való céltalan cicaharccal.

elalvás előtt az utolsó gondolata ez volt:

'Jobb leszek!'.

—————————————————————————

"Felix, ébredj!" rázta meg gyengéden az alvó szépséget korán reggel Hyunjin. jóvá akarta tenni a Felix-szel kihagyott időt. "Ma azt csinálunk amit csak szeretnél, boldog szülinpot!!" mosolygott izgatottan a szemét nehézkesen kinyitó Felix-re.

"Tényleg??" pattant fel boldogan.

Hyunjin az egész napot vele töltötte, elfeledkezve Han Jisung-ról. nagyon jól érezte magát, viszont este muszáj volt ott hagynia őt, mivel Changbin elhívta egy randira.

"Szóval örült az ajándéknak?" kérdezte Seungmin, miután végig hallgatta az előző este történéseit.

"Fogalmam sincsen..." vakarta meg zavartan a tarkóját Hyunjin. "T-talán." gondolt vissza a váratlan ölelésre, amit kapott. valahogy gyengéd volt, talán hálás, vagy bocsánatkérő. nem tudta eldönteni mit jelenthetett, így inkább nem is kereste az okát.

"Ha nem is mutatta ki, én biztos vagyok benne, hogy oda van érte." simogatta meg kételkedő barátja vállát bíztatóan Seungmin. Hyunjin elmosolyodott.

"Remélem."