SHAMELESS (hyunsung)

VI. me

(2023.02.02)
Hyunjin elég korán be ért. A padjánál ült néhány szintén korai osztálytársa társaságában. A tegnapi vitatkozását játszotta le a fejében, Han-nal, újra és újra. Azt az érzést, amit a fiatalabb közelsége váltott ki belőle, ahogyan az ajkaik olyan közel voltak egymáshoz. Jisung kezének puhaságát és az édes illatát. Lassan kezdett ráébredni az igazi érzéseire iránta. Minél jobban belegondolt, annál jobban utálta. Ez nem lehet. Nem tetszhet neki ő. Képtelenség.....

Elhatározta, hogy mostantól teljesen kirekeszti a fiatalabbat és ha mégis hozzá szól, akkor elveszi az összes kedvét tőle.

Gondolatainak uralója be is lépett a nyitott osztályajtón és miközben hátrasétált, Hyunjin mellett lelassított.
- Nem lett rossz kép. - mondta halkan, nehogy más meghallja.
- Kösz, de nem kérdeztem a véleményed. - válaszolt hidegen Hyunjin anélkül, hogy a másikra nézett volna. Han egy pillanatra megtorpant. Még sosem érzett ennyi utálatot és érzelem mentességet az idősebb hangjában.

Hamarosan Felix alakja tűnt fel. Ma is sugárzó hangulatban volt.
- Jó reggelt! - huppant le padtársa mellé.
- Jó reggelt. - viszonozta a köszöntést mosolyogva Hyunjin.
- Nagyon büszke vagyok rád, hogy kiraktad az első képed. - ölelte meg a szeplős. Han hátulról figyelte a beszélgetést. Azt hitte Hyunjin-nak rossz kedve volt, vagy valami, amiért ennyire rosszul reagált a szavaira, de mégsem. Ott mosolygott és ölelgette Felix-et. Nem is ő adta neki az ötletet, hogy mutassa meg másoknak is. Ekkor Han képzeletben fejbe kólintotta magát. Miért is érdekli őt ez?

Az első pár óra unalmasan telt. Minden tanár a nyarukról kérdezősködött és harmadszorra már mindenki tudta mindenki nyári programjait kívülről.
Ebédszünetben a fiúk közösen kimentek az udvarra. Az iskola elég szép kerttel büszkélkedhetett. Már majdnem egy kisebb park volt. A közepén egy kis szökőkút díszelgett virágokkal körbevéve. Körülötte óriási füves területek zöldellettek lekövezett ösvényekkel tagolva. A kerítések és a ,,pusztás,, között pedig egy sűrű fás-bokros rész terült el. A diákok ezt csak a ,,dzsungelnek,, hívták.

Felix leterített egy pokrócot, amit a fene tudja honnan kapott elő. Mindenki előpakolta az ebédjét. Hyunjin az anyag szélén ült és az egymással elmélyedve társalgó diákokat pásztázta. Becsukta a szemeit és kissé hátradöntötte a fejét és élvezte a lágy napsugarak érintését. Hirtelen megérzett valakit az ölében. Seungmin volt az, aki a fűben elterülve a fejét Hyunjin lábán pihentette. A fekete hajú csak megsimogatta a fiatalabb puha világos barna haját.
- Olyan vagy, mint egy kiskutya. Kis aranyos. - kezdett gügyögni, majd tovább simogatta őt.
Seungmin zavartalanul élvezte tovább a föld megnyugtató kényelmét.
- Egyébként, láttam a képedet instán. - nézett fel hirtelen Hyunjin-ra.
- Igen? - simította ki szeméből a fekete haját, miközben lefelé nézett Seungmin-ra.
- Uhum. Nagyon tetszett a vibe-ja. Egyszer elmehetnénk együtt fényképezni. - ajánlotta fel.
- Rendben, akkor a ma estédet tedd szabaddá.- válaszolta Hyunjin, majd újra felfelé fordította a fejét.
- Srácok. Valaki kér brownie-t? - mutatott fel egy dobozt Felix. Az összes fiú összenézett, majd akik közelebb voltak a szőkeséghez azonnal harcolni kezdtek.
- Téged is kérhetlek mellé? - kérdezte Changbin, miközben éppen Lee Know kezét próbálta visszafogni. Felix csak elpirulva válaszolt.
- Hát, ha finomabbra vágysz, mint a brownie..-

Később, este felé Hyunjin egy festményével szenvedett, amikor csöngettek. Gyorsan felpattant.
- Nyitom én! - kiabálta oda anyukájának, majd le is száguldott a lépcsőn.
- Seungmin!- ölelte meg barátját.
- Bocsi, hogy kicsit korábban jöttem, de már nem bírtam otthon. Anyukám karaoke bulit tart a barátnőivel. - mondta sokkolt arccal a fiatalabb.
- Oh... öhm részvétem. Egyébként nem baj, csak akkor meg kell várd amíg elkészülök. Be akarsz jönni va-
- Bejövök. - válaszolta Seungmin meg sem várva a második opciót.
- Oh, rendben. Akkor cipőt le és kövess. - mosolyodott el Hyunjin.