VII. all

126 12 0
                                    

(2023.02.04.)

Felvezette a fiatalabbat a szobájába. Seungmin már nem egy alkalommal járt itt, így teljes nyugodtsággal hátra dobta magát Hyunjin ágyán és a plafont kezdte vizslatni. Az idõsebb gyorsan elkezdett kinti ruhákat ölteni magára. Épp a pólóját vette át, mikor hátrafordult Seungmin felé.

- Milyen? - feszítette meg hasizmait. A fiatalabb felült török ülésbe, hogy jobban lássa. Végig húzta rajta a kezét.

- Hmm, nem rossz. Voltál mostanában edzeni?- kérdezte miközben újra hátra dõlt.

- Néha elmegyek futni és találtam egy kis edzõ-parkot.- válaszolt és már pulcsiban vette a nyakába a fényképezõjét.

- Majd megmutathatnád. Rám is rám férne. - ütögette meg a hasát.

- Oké. Indulhatunk? - lépett az ajtóhoz.

- Aaaa, túl kényelmes az ágyad - nyöszörgött Seungmin. Hyunjin csak megforgatta szemeit,majd az ágyához sétált és a fiatalabb fölé engedte magát. A két kezével támaszkodott.
- Ha túl későn megyünk, már nem lesz jó a fény. - nézett az alatta lévő meglepődött szemeibe.
- O..oké - válaszolt kissé dadogva Seungmin. Hyunjin elnevette magát.
- Látnod kéne most magad. - mosolygott rá, majd feltápászkodott barátjáról és az ajtó felé indult.
- Nem jössz? - kiabált vissza, majd Seungmin egyből utána sietett.

Kint már hűvösebb volt a levegő és a szellő lágyan rángatta a fák lombját.
- Hyunjin. - fordult Seungmin a nagyobb felé.
- Hm? - jelezett vissza Hyunjin, hogy figyel, miközben éppen egy egy madarat próbált lencsevégre kapni.
- A szüleim egy fél évre elutaznak egy üzleti útra. - rakta zsebre a kezét.
- Oh. Tényleg? Az elég sok idő. - hagyta abba a fotózást Hyunjin, hogy barátjára tudjon nézni.
- Igen. Anyukám mondta, hogy valakit áthívhatnák erre az időre. Szóval nem lenne kedved hozzám ,,költözni,, amíg elvannak? - fordult kicsit félénken az idősebb felé. Hyunjin egy pár pillanatig csak szótlanul bámult a másikra.
- Wow. Elég jól hangzik. De nem gondolod, hogy az agyadra fogok menni? - kérdezte játékos hangon.
- Legalább akkor se leszek egyedül abban a nagy házban. - válaszolt őszintén.
- Ha hazaértünk megbeszélem anyukámmal. - mondta izgatottan Hyunjin.

A két fiú majdnem másfél óráig járta a környéket, mígnem teljesen besötétedett.
- Nem maradsz nálunk vacsorázni? - kérdezte Hyunjin a kapujuk előtt.
- Ha nem zavarok. - rántott vállat a fiatalabb, majd gyorsan írt egy üzenetet a szüleinek, hogy a barátjánál vacsizik.

Mikor benyitottak az ajtón kettővel több pár cipő gazdátlankodott a lábtörlő mellett. Ez csak egy dolgot jelenthet.
- Oh, Hyunjin az és hozta egy barátját! - jelent meg Han anyukája a folyosó végén.
- Jia! - mosolyodott el Hyunjin. Ő olyan volt számára, mint egy nagynéni. Viszont akkor sajnos Han is itt van. Seungmin kérdőn nézett a nagyobbra.
- Ő itt Seungmin. - mutatta be őt a nőnek.
- Oh, már hallottam a neved, Han néha mesél rólatok. - ölelte meg a kezét nyújtó srácot.
- Egyébként Han anyukája vagyok. Szólíts csak Jia-nak. - mosolygott, majd a konyha felé indult.
A két fiú összenézett és elnevették magukat Seungmin bénaságán.
- Jinnie drágám, még kell egy fél óra míg elkészül a kaja, addig menjetek fel! Vigyétek Han-t is! - kiabálta Hyunjin anyja, mikor meghallotta őket az a konyha ajtó felé közeledni.

Igen. Az anyukáik nem tudtak a szeszéjes kapcsolatukról. Han szemet forgatva odasétált hozzájuk.
- Majd beülök a sarokba, hogy ne zavarjam a kis mókátokat. - indult fel a lépcsőn Hyunjin szobája felé. Úgy ismerte ezt a házat, mint a sajátját.

A vacsora után Seungmin illedelmesen megköszönt mindent, majd Hyunjin kikísérte őt.
- Akkor majd dumáld meg anyukáddal a dolgot. - mondta miközben megölelte barátját.
- Igenis. - kacsintott rá az idősebb.
- Akkor jó éjt. - indult el Seungmin.
- Jó éjt. - integetett a fekete hajú, majd a kaput bezárva visszavonult kastélyába.

Nem sokkal később Han- ék is hazamentek. Hyunjin felvonult a szobájába és össze rakta a dolgokat, amiket használtak Seungmin-nel. A babzsákot is kicsit felrázta, amin Han ült. Hirtelen megütötte az orrát a fiatalabb illata. Mélyen beszívta tüdejébe, majd mikor észre vette, hogy mit csinál a földre dobta a zsákot és az arcát egy párnájába fúrta. Miért? Miért érez így?

Miután kigondolkodta magát, a kezébe vette a telefonját, hogy valami zenét rakjon, ami elterelheti a figyelmét. Éppen két dal között rágódott, amikor egy értesítés ugrott fel a képernyőjén.

(hyunprince): seungmo_ megjelölt egy bejegyzésben.

Liked by sunshinelix and 10 otherseungmo_ vendégségben🫡2 minutes ago—>hyunprince cute✨

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Liked by sunshinelix and 10 other
seungmo_ vendégségben🫡
2 minutes ago
—>hyunprince cute✨

SHAMELESS (hyunsung)Where stories live. Discover now