SHAMELESS (hyunsung)

III. the

(2023.02.02)

Este hat óra körül Hyunjin egy gyors zuhany után nekilátott az öltözködésnek. Úgy döntött, hogy a haját kiengedve hagyja, így azzal nem kellett sokat törõdnie. Nem akarta túlságosan kicsípni magát, hiszen ez csak egy mozizás. Felkapott magára egy fekete pólót, egy kényelmesebb sötét szürke farmert és egy fekete pulcsit. Nem volt szomorú, csak szimplán most a sötét színekhez volt kedve. Felvett pár gyûrût és rakott egy kis kontúrt a szemeire. A kamerás táskáját vállára vette, majd a kapucniját fejére húzva zárta be a ház ajtaját.

A szemben lévő ház felső ablakában, még mindig égett a villany. Az volt Han szobája. Hyunjin pár pillanatig elgondolkodott, hogy megvárja-e és menjenek együtt, de eszébe jutott az a pillantás, ahogy ránézett ma, amikor haza felé jöttek és teljesen elvetette ezt az ötletet. El is indult a park felé, ahova a találkozás megvolt beszélve.

Nem sietett, hiszen még bőven időben volt, így nyugodtan csodálhatta a már szürkületbe és vöröses fénybe burkolózó világot. A felhők körbe ölelték az ég alját és különféle formákat alkottak. A fiú fantáziája mindenféle jelenetet talált ki az ég színpadán. Néha elmosolyodott pár torz alakzaton, de a vigyor letört az arcáról, amikor az egyik felhő egy mókusra emlékeztette. Az agya újra Jisung-on kezdett pörögni. A fejében újra és újra lejátszódott a mai beszélgetése Chan-nal, amikor Han éppen Lee Know-nak magyarázott. Gondolatai visszafelé kóboroltak a múltba. Szerencsére, megérkezett, így ezek az emlékek eloszlottak, amint Felix a nyakába ugrott.
- Hyunjiiiin! - kiabálta a nevét. Rajta kívül még csak Seungmin és Changbin volt ott. Õk is egy öleléssel köszöntötték, majd elkezdõdött a társalgás. A legfiatalabb és a legidõsebb egy vitába bonyolódott, arról, hogy jó-e, vagy egészségtelen éjszaka enni. Felix arrább húzta Hyunjin-t.

- Képzeld, Changbin-nal elsõkként értünk ide és azt mondta, hogy nagyon jól nézek ki. - suttogta izgatottan a szeplõs.

- Hát, nem mondott hülyeséget. - mosolygott Hyunjin. Mindig is úgy vélte, hogy Felix gyönyörû volt. Mint mûvész és fényképész sokat tûnõdött rajta, hogy egy nap megkéri, hogy legyen a modellje.

Lassan a többiek is megérkeztek, így irányba is vették a mozit. Hyunjin direkt hátul ment, kicsit lemaradva és képeket csinált a többiekrõl. Ahogy zoommolgatott, pont elkapta Han-t és Lee Know-t, ahogy átkarolják egymást. A a kezei jobban kezdték szorítani a kamerát. Haragot érzett.

- Minden oké?- tolta le a kamerát Hyunjin szeme elõl Seungmin.

- Oh, öhm..persze. Csak homályos lett a kép... - mondta válaszul, miközben visszarakta a gépezetet a tokjába.

- Rég beszélgettünk. Milyen volt a nyár? - érdeklõdött a fiatalabb miközben a lábaival egy apró követ rugdosott elõre.

- Képzeld, voltam egy fényképezõ táborban és nagyon sok új technikát tanítottak. Oh, és anyukámmal elmentünk egy hetet camping-ezni Japánba. - sorolta a nyári programjait Hyunjin. - És sajnos Han-ékkal is elmentünk egy hétvégére a nyaralónkba...- tette hozzá már nem olyan boldogan. - És, veled mi a helyzet?- kérdezte most õ.

- Hát, olyan sok minden nem történt. Meglátogattam a bátyámat az Államokban. - mondta, miközben véletlen rálépett Jeongin sarkára.

- Hah, ott leszek az esküvõdön.- nevetett.

- Ya! Nekem sose lesz esküvõm!- akadt ki a legfiatalabb, majd máris egy újabb vita kezdõdött. Hyunjin nevetve forgatta meg szemeit. Nagyon szerette ezt a társaságot. Néha úgy érezte, hogy õk a testvérei akiket az apukája és a sosem létezõ testvére helyett kapott.