Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

《1》 Új suli, új barátok

- Naomi! - lépett be a szobámba apa.

- Igen? - fordultam felé félálomban.

- Ma kezdesz a UA-ben ahogy megbeszéltük. Készülj. - csuka be az ajtót apa.

Az órára néztem. 7 óra. Basszus! Tényleg és még fel se vagyok öltözve!
Ez már felébresztett, így gyorsan kipattantam az ágyból és sietve felöltöztem majd a fürdőbe vettem az irányt és ott is elvégeztem a reggeli teendőimet. Ezt követően leszaladtam a lépcsőn a konyhába.

- Köszi apa! - vettem el tőle a reggelimet.

- Suliba találkozunk. - nézett rám.

- Oké! Szia apa! - léptem ki az ajtón és futottam. Tudom nem vagyok késésben mivel még fél nyolc van, de szeretek előbb ott lenni meg igazából ebbe az is közre játszik, hogy szeretem a reggeli futást. Van egy sajátos tempóm ami nem is kocogás, de nem is vaktába rohanás hanem csak futás. Élvezem a reggeli levegőt, ahogy az arcomat csípi és a reggeli friss illatokat meg a madarak hangját.

De amíg futok addig az előző sulimról pár szót mondanék. Seggfej volt mind. De tényleg mindenki az volt és igazából ott is megtanultam egy lépéssel hátrébbról szemlélni a dolgokat, de sajnos ezt már általános iskolásként meg kellett tennem, hiszen anya 10 éves koromba halt meg, de kb fél év múlva megismertem Lazarit. Azt a lányt aki segített nekem túlvészelni azt az időt. Jó nem vagyok túl anyán és soha nem is leszek, de ő enyhítette azt a fájdalmat amit akkor egy fontos személy elvesztése okozott. Lazarira testvéremként tekintek... Leiláról meg nem beszélek. A hideg ráz tőle ha rá gondolok. Egyszer mutatta meg nekem Lazari, de az is elég rosszul sült el.

Gondolataimból az zökkentett ki, hogy észre vettem Lazarit a járdán.

- Szia Lazari! Valami gond van? - fékeztem le előtte. Nagyon el volt gondolkodva.

- Szia. Nincs, minden okés. - rázta meg a fejét. - Mai napot várod? - indultunk el mostmár sétálva.

- Még szép! Sokszor lejátszottam a mai napot a fejembe. - lelkesedtem fel.

- Akkor siessünk nehogy már apádnál is később érjünk be! - kezdett el futni Lazari. Mivel nem tudtam máshogy tartani a tempót így én is futásnak eredtem, ismét. Haah. Régen futottam reggel, de akkor nem úgy, hogy lelkemet is kileheltem!

Mikor beértünk én kifújtam magam. A folyosón Monoma jött velünk szemben.

- Nahát a kis démonnak is van barátja? - nézett ránk gúnyosan. Már vissza akartam szólni csak Lazari megelőzött.

- Kopj le Monoma! Senkit nem érdekelsz! - nézett rá unottan Lazari. Hah! Kurva jó barátnőm van! Büszkén kihúztam magam majd rá néztem a fiúra.

- És ha nem? Mi lesz? Rámuszítod a démonodat? - vigyorgott. Már indultam volna meg és Lazari is láttam, hogy meg akarom verni, de csengettek, így Monoma itthagyott minket. Ch. Egyszer még elkapom.

Nem sokkal ezután Lazari bemenet a terembe én pedig kint várakoztam.

- Készen állsz Naomi? - állt meg előttem ap- vagyis mostmár Aizawa sensei.

- Igen, de anya csaladnevén mutatkozzak be vagy elég a sima Naomi? - néztem rá kérdőn.

- Ahogy szerinted jó lenne. Mondjuk én nem hazudnék az osztálynak, de ahogy jónak látod. - indult be.
Miután becsukta az ajtót feszengve kint álltam.
Mit mondjak? Hogy mondjam? Hazudjak? Vagy ne? Ezek a kérdések visszhangzottak a fejembe. Mikor meghallottam, hogy mehetek beléptem a terembe ahol kíváncsi tekintetek néztek rám.

- Rendben Naomi ülj le. - mutatott apa a Lazari melletti üres helyre ahova én sietősen le is ültem.
- Mint ahogy tudjátok a sportfesztiválon bemutatottak által kaptatok felkéréseket a profi hősöktől. - vetített ki egy táblát. A legtöbb felmérést természetesen Todoroki kapta, de ezek után rá néztem mosolyogva Lazarira ugyanis ő is kapott két felkérést mégpedig Hawkstól és Endeavortól.
Lazari először le volt sokkolva. Fogadni merek az járt a fejébe, hogy "Miért kaptam felkérést ha nem is szerepeltem?"

- Sensei ez valami tévedés lehet - jelentkezett Lazari. - Én részt se vettem a rendezvényen. - tette le kezét.

- Nem ez egy kicsit sem tévedés. Attól még, hogy nem szerepeltél ott voltál és ezek szerint felfigyelt valaki rád. - válaszolt apa. Lazari fél szemmel rám nézett. Én próbáltam leplezni a mosolyomat, de szerintem észre vette.

Miután ki lettek osztva a papírok Lazari tudta hova fog menni. Bár én a második lehetőséget választottam volna, mert ott lehet többet tanult volna, de majd meglátjuk ebből mi sül ki. Óra után a lányok oda jöttek kérdezni, hogy ki vagyok honnan jöttem stb.

- Menő! Szóval te mindent tudsz? - nézett rám Mina csillogó szemekkel.

- Attól még, hogy tanár lánya vagyok nem. Nekem is vannak titkok amiket nem tudok kideríteni - ráztam meg nevetve a fejem. A többiek is elnevették magukat. Örülök, hogy nem verik akkora nagy dobra, hogy az osztályfőnök lánya vagyok. Alapvetően tök lazán kezelik a dolgot aminek szintén örülök.

- Mielőtt az a kósza gondolat járna a fejedben, hogy ki akarunk használni akkor biztosítalak, hogy ez nem így van. Nem nagyon számít és nem is az a lényeg ebben az osztályban, hogy ki honnan valósi. Itt a jelen és a jövő számít, hogy ki miket ér el és ki lesz majd belőle. Ezt jegyezd meg. - mosolygott rám Momo amit viszonoztam majd bólintottam.

A nap szuper volt és gyorsan telt el. Órák után felajánlottam Lazarinak, hogy haza kísérem amit ő vissza utasított.

- Nem kell Nao-chan. - mondta Laz vagy már századszorra.

- Jó, de akkor ígérd meg, hogy vigyázol magadra és ha valami gond van felhívsz! - kezdtem el az anya szerepet játszani.

- Jó. - nézett félre.

- Lazari! - tettem csípőre a kezem.

- Megígérem ha bármi baj történik hívlak! - tette kezét a szívére és bele nézett a szemembe.

- Rendben. Jó utat és vigyázz magadra! - öleltem át amit viszonzott.

Miután elköszöntünk én még egy darabig néztem az egyre halványuló és kisebbedő alakját. Remélem tényleg nem lesz semmi baj.
Mikor eltűnt a szemem elől sarkon fordultam és indultam haza.

- Szia apa! nyitottam be a házba és kezdtem el levenni a cipőm.

- Szia kicsim! Rament eszünk ma. - közölte velem.

- Ne már. Miért nem mondtad, hogy jöjjek haza előbb? - fordultam be a konyhába kicsit sem boldogan, hogy a tegnapi maradékot kell elfogyasztani.

- Nem kell mindent neked megcsinálod. Én is tudok főzni csak ma nem értem rá most pedig megyek aludni. - adott egy puszit a fejemre majd az emelet felé indult. - Ha ettél menj te is aludni. Jó éjszakát. - nézett mégegyszer vissza. Bólintottam majd neki láttam melegíteni a vacsit.
Mikor kész lettem leültem egy bárszékre és enni kezdtem közben pedig a telefonomat babráltam. Hmm. Lazarinak ha írok nem fog egyből válaszolni meg tudom, hogy jól van hiszen a lelkére kötöttem, hogy vigyázzon magára.
Táplálékom elfogyasztása után az irány a fürdőbe vettem ahol lefürödtem majd mentem is az ágyamba lefeküdni, ahogy apa mondta. Az álom szépen lassan elnyomott és abban a tudatban aludtam el, hogy a holnapi napon kezdődnek csak igazán az izgalmak.