Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

《5》 Randi? I.

Reggel nyolckor már fenn voltam. Nem tudtam aludni, de sebaj. Csináltam szendvicseket, hogy majd megyünk piknik amit meg is írtam Kirinek és ő örült is az ötletnek, de mondta, hogy ő is csinált programot bőven mára. Apa nem volt itthon, így nem kellett magyarázkodnom hova megyek. Kilenc előtt egy negyed órával elindultam. Házat bezártam meg írtam apának, hogy nem leszek ma otthon. Szép idő volt ma is ami dobott egy plusz pont volt a jó kedvemhez.

- Ohayo! - köszöntöttem Kirit amint oda értem. Nem szokásom végig mérni az embereket, de rajta akaratlanul is végig futott a tekintetem. Ősz révén egy bő fekete nadrágot viselt szürke pólóval és kék cápás felsővel ami cukin állt rajta.
Én egy mandula színű farmerben voltam, egy fehér pólóban és vörös pulcsiban ami picit nagy volt rám.

- Ohayo. - nézett rám. - Szép vagy. - mondta ki mire azonnal el is pirult, de én is.

- A-Arigato. - mosolyogtam rá. - Kezdjük a piknikkel? Te reggeliztél? Nekem nem volt rá időm. - néztem rá.

- Én se ettem. Hiszen rám szóltál, hogy ne egyek. Baka. - nevette el magát Kiri.

Bólintottam majd elmentünk a tóhoz ahol egy fa alatt helyet foglaltunk.

- Ősz révén jó idő van. - nézett az égre Kiri.

- Igen, de ez jó dolog. - vettem ki a kosárkából a szendvicseket meg a rizsgombócokat amit út közbe vettem.

- Hűha. Te aztán készültél. - nézett az ételre.

- Nekem ez a második randim. Előzőből tanultam. - emlékeztem vissza a kicsit sem kellemes randimra ami igazából nem régen volt. Még a másik sulimból megtetszettem egy fiúnak aki, mint kiderült egy seggfej volt, úgy, mint a többi és csak hátsó szándékkal közeledett felém.

- És milyen volt az előző sulid? - kérdezte már teli szájjal.

- Hát.... ez a suli jobb, mint az volt. - nevettem.

- Ne nevess ki. - nyelte le a falatot.

- Aranyos vagy nem tehetek róla. - folytattam a nevetést majd én is bele haraptam a szendvicsembe. - A régi sulim nem volt szimpatikus nekem. Seggfejek jártak oda és csak én tűntem ki az érdekes stílusommal és a kedvességemmel mondhatni fura voltam, így volt olyan aki hátsó szándékkal közeledett felém. - kezdtem el a mesémet.

- De a UA is változatos és nagyon sok különböző embert ismerhetsz meg. - szűrte ki a hallottakból.

- Igen. Örülök, hogy itt el tudok vegyülni és annak is, hogy minden barátom más meg, hogy egyáltalán vannak barátaim. - nevettem kínosan. Régi sulimba egy barátom se volt, mert én se közeledtem meg ők se. Most már úgy látszik Lazarin kívül Kirishimát is a csekély kis baráti társaságomba tudhatom.

- Hát igen. Ebben a suliban tényleg vannak fura emberek. - szűkíti össze a szemét. - De nem hiszem, hogy te fura vagy. Mármint az a szó nem illene rád. - nézett rám.

- Akkor? - pislogtam nagyokat.

- Inkább érdekes és kiszámíthatatlan. Lehet azért tartottak furának, mert nem ismertek. - kezdett el magyarázni.

Sok mindenről beszéltünk amíg ettünk. Elmondtam, hogy Lazarit mióta ismerem és, hogy hogyan történt az a bizonyos megismerkedés. Nos.. elég érdekesen az tény. Lazari nem az a szociális ember. Olyan, mint én, de ebben is egymásra találtunk. Igazából apa mutatott be Lazarinak. Én akkoriban még össze voltam törve anya miatt, így nem nagyon akartam barátkozni, de Lazarinak sikerült ezt valahogy megtörnie és azóta a legjobb barátnőm.

- És mit terveztél mára? - kérdeztem rá mikor végeztünk.

- Mengyünk vidámparkba majd moziba. - vett elő egy jegyzetet.