Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

《4》 Én kicsi barátnőm

Két eseménytelen napot tudhatok magam után. Péntek van és örülök, hogy ma gyorsabban végzek, mint szoktam. Egy találkozót ma be szeretnék iktatni Lazarival ami szerintem sikerülni is fog.
Edzés után átöltöztünk és mentünk ebédelni.

- Huuh el sem hiszem, hogy végre péntek van. - fújta ki a levegőt Kiri mikor az ebédlőbe értünk.

- Én is alig hiszem el. - kuncogtam majd elvettem az ebédem.

- Szabad a mai napod? - kérdezte Kiri miközben egy asztalhoz mentünk.

- Lazarival szeretnék találkozni, de holnap szabad vagyok. Miért? - foglaltunk helyet és én egyből rá emeltem a tekintetem.

- Uhm... hát.. - kezdte keresni a szavakat. Mit ilyen nehéz kimondani? - Sz-szóval azt szeretném m-megkérdezni, hogy elmegyünk e sétálni esetleg kajálni? - nézett rám fél szemmel majd enni kezdett.

- Egy szóval randizni szeretnél? - kérdeztem rá kerek perec. Kiri mellett egyre jobban felszabadulok és nem veszem észre mit mondok. Most is ez volt. Utólag jöttem rá mit mondtam ráadásul hangosan mondtam ki. Fenébe. Elfordultam mivel éreztem, hogy vörösödik az arcom.

- Igen... szóval.. eljönnél velem egy randira? - mély levegőt vettem és vissza fordultam, hogy a szemébe tudják nézni.

- Persze! - jelentettem ki egy nagy mosoly kíséretében.
Látszott, hogy Kirishimáról hatalmas kő esik le és megkönnyebbül. Én csak kuncogtam rajta majd folytattam az evést. Mikor végeztünk a suli előtt elköszöntünk egymástól. Szép idő volt és végre nem naplementekor kell haza esnem.
Elővettem a telefont és tárcsáztam a barátnőmet.

- Szia Nao-chan. - vette fel a telefont.

- Szia Lazari! Tudom most gyakorlaton vagy és edzened kéne, de nincs kedved a kávézónál találkozni? Ma nincs dolgom. - indultam el a házunk irányába.

- Persze! Fél óra múlva tali? - kérdezte.

- Nekem oké csak ne késs el! - tettem le a telefont majd futni kezdtem.
Otthon átöltöztem majd mondtam apának, hogy Lazarival találkozok. Ő áldását adta és mehettem is.

Elkezdtem sétálni a kávézó felé. Rá néztem az órámra. Van időm, bár közel van, így lehet előbb ott leszek, mint Lazari.
Mikor már közelebb voltam láttam, hogy Lazari ott ül az egyik asztalánál... Leilával.. Remélem azóta javult Leila.

- Igen látta a sebeket és rájött magától, hogy a laborban szereztem őket. - ebben a pillanatban lefagytam... Lazari...

- ... milyen sebek? - csak ennyit tudtam kinyögni. Lazari szépen lassan megfordult.

- N-Naomi.. te mióta állsz mögöttem..? - nézett rám lesokkolódva.

- Az nem fontos. - tértem észhez. - Milyen sebekről beszéltél? - léptem közelebb.

- Erről... erről nem tudnánk máshol beszélni? - hajtotta le fejét és szinte már motyogta a szavakat.

- Akkor gyere velem apához. Ha ezeknek a sebeknek közé van a laborban történtekhez tudnia kell róluk. - ismerem Lazarit. Azt remélte annyiba hagyom, de nem. Legszivesebben ő is hagyná a múltat bármilyen nagy teher is számára. Ő is hagyná, hogy feleméssze ha mi nem segítenénk. Tudom, mert én is ilyen vagyok, csak vele jóval több minden történt, mint velem... őt is megviselik a dolgok, úgy, mint engem.
Fogtam Lazarit és magam után húzva elrángattam haza.

- Naomi... Lazari..azt hittem a városba lesztek. - nézett ránk apa.

- Lazari és Leila... Valami sebekről beszélt aminek köze van a laborban történtekhez. - néztem Lazarira aggódó tekintettel.

- Lazari. Nem kényszerítelek, hogy mutasd meg, de ha megtennéd... - állt fel apa. Lazari mély levegőt vett és levette a pólóját.
A lélegzetem is elállt... ez...

- ...e-ezek...a laborból.. - Lazari elcsitított és bólintott.
Kezemet a szem elé tettem. Hányingerem van. Elfordultam majd apa oda jött hozzám és megölelt. Sajnálom Lazari... én... én nem bírok oda nézni..

- Lazari.. megfordulnál? - Apa hangjára össze rezzentem. A sírás határán voltam sőt egy két könnycseppet el is engedtem. Azért, mert nem tudtam felfogni mit tettek vele. A barátnőmmel. Min mehetett keresztül?

Hallottam, hogy apa csendben káromkodik. Nem akarom látni amit ő is látott.

Pár perc múlva apa elengedett és én Lazarira néztem. A póló már rajta volt. A kanapéra ültünk. Apa velünk szembe volt én pedig úgy öleltem Lazarit, mintha az életem múlna rajta, de igazság szerint ha történik valami vele én azt nem tudnám feldolgozni..
Szeretem... olyan, mintha a tesóm lenne. És most ez az ölelés... olyan amit hiányoltam régóta... olyan, mintha anya ölelne át. Lazari is szorosan tartott ami jó érzés volt.

- Én.. - szólalt meg Laz pár perc múlva mire - nagy bánatomra - egy kicsit hátrébb húzodtam, hogy rá tudjak nézni én is. - Sajnálom... előbb kellett volna mondanom.. - most még szorosabban megöleltem, mint ezelőtt amit ő viszonzott is.

- Ne sajnáld! Megértem, hogy nem akartad megmutatni. Gondolom mindegyiknek van saját története, de ha most nem szeretnél beszélni róluk akkor nem kell. - apa nagyon megértő.. megmosolyogtatott engem is. Remélem Laz tudja, hogy számíthat ránk!

- Szeretlek.. - bújtam szorosabban hozzá.
Lazari nem válaszolt csak fejét vállamba temette. Nem akarom elveszteni... Ő az aki az életemben pótolja anyát... és egyben egy húgi is akinek adni kell a szeretetet.

Fél órát volt nálunk Lazari és elmondtam mi történt a suliba. Kirivel a randit nem említettem. Majd megtudja ha itt az ideje és amúgy is. Ez csak egy randi lesz. Semmi extrát nem kell belegondolni.

Miután kibeszéltük az életünket Lazari elment, mert Hawks a végén még aggódni fog, hogy hol van.
Lazari kikísértem majd felmentem a szobámba. Mivel unatkoztam bekapcsoltam a híradót... Támadás érte Housu városát... Stain... a hős gyilkos... ő is ott van... és... Nomuk? Ezek szerint... nem az lehetetlen! A liga mit keresne ott?.. Gyorsan felpattantam mikor apa nyitott be.

- Nem mész sehova kishölgy. - nézett a tvre majd rám. - Nem kevered magad bajba. Én most elmegyek. Csak ezért akartam szólni, de látom jókor jöttem be. - mérges volt. Szép lassan vissza ültem. Akkor ma nem megyek sehova.
Amint apa megelégedett azzal amit látott, kiment. Sóhajtva csatornát váltottam majd pittyent a telefonom.

Kirishima: Láttad? Housu városát megtámadták. És láttad a vészjelzést? Midoriya is ott van!

Mi? Megnéztem és tényleg. De, hogy ér el idáig? Lehet nem úgy adta meg, hogy egy adott körben menjenek szét az üzenetek hanem, hogy az osztálytársak telefonjára.

Naomi: Te mész? Én nem. Menni akartam, de apa rajta kapott és mondta, hogy maradjak itthon..-_-

Kirishima: Dehogy megyek! Én a holnapi napra készülök! Ugye nem felejtetted el?

Hu basszus. Tényleg. A holnapi randink amit ma beszéltünk meg!

Naomi: Hehe... picit elfelejtettem. Mikor és hol találkozunk?

Kirishima: Akkor jó, hogy szóltam! Mondjuk a parkba reggel kilenckor?

Naomi: Nekem oké!

Kirishima: Rendben! Pihend ki magad! Jó éjszakát!

Naomi: Okés. Jó éjt.

Ezzel eltettem a telefonom és indultam fürdeni. Tényleg elfelejtettem. Túlságosan elfoglalt Lazari. Miután megvoltam kinyomtam a tv-t és elmentem aludni. Holnap fittnek kell lennem!