Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

《6》 Randi? II. - Kirishima sz.sz.

Reggel fél nyolckor felkeltem és kezdtem össze írni a mai napi programokat. Naomi örülni fog ha megtudja, hogy hova tervezek menni. Negyed kilenckor rezgett a telefonom, hogy üzenetem érkezett. Ki ír rám ilyenkor? Feléve a telefont láttam, hogy Naomi írt. Ő is készül a mai napra.

Naomi: Szia! Piknikezni is megyünk? Csinálok akkor szendvicseket.

Kirishima: Persze, mehetünk!

Mi mást írna az ember? Azért egy randin nem csak a fiúnak kell kedveskednie hanem a lánynak is. Elkezdtem egy hátizsákba pakolni amíg vártam, hogy Naomi írjon.

Naomi: Rendben! Akkor viszek egy kosarat és ne reggelizz, mert nem tudsz enni!

Ezen elnevettem magamat. Naomi nagyon anyáskodó tud lenni, de engem ez nem zavar.

Kirishima: Igenis főnök asszony!

Naomi: Baka😂 Kilenckor a parkba!

Kirishima: Kilenckor a parkba. Tudom.

Eltettem a telefonom és ránéztem az órára. Fél kilenc. Elindulok. Nem baj ha előbb ott leszek. A tempót lazára vettem. Nem siettem, de nem is mentem túl lassan. És nem voltam ideges inkább kíváncsi, hogy ebből a napból mi sül ki. Vajon a nap végére egy puszi megtörténhet? Ha nem is akkor ölelés? Bár ölelés már volt. Tetszik nekem Naomi és remélem, hogy én is neki és, hogy ezt a randi kérést nem csak azért fogadta el, mert nem akart megbántani.
Már egy tíz perce a parkba voltam. Hol lehet Naomi?

- Ohayo. - hallottam meg egy lágy hangot mögülem. Megfordultam és Naomi állt ott. Emlegetett szamár. Elmosolyodtam majd végig mértem. Mandula színű farmer, fehér póló és egy vörös pulcsi. És ebbe az egészbe az a legcukibb, hogy nagy rá a pulcsi. Mintha csak az enyémbe bújt volna bele.

- Ohayo. - köszöntem én is. - Szép vagy. - néztem a szemébe, de mikor realizátam mit mondtam elpirultam, de ahogy láttam ő is.

- A-arigato.. - mosolygott rám. Hogy lehet valaki ennyire édes? - Akkor piknik? Reggeliztél? - nézett rám.

- Nem, hiszen rám szóltál. Baka. - nevettem el magam.

Ő csak bólintott majd elmentünk a tóhoz és ott egy fa alá ültünk le.

- Ősz révén jó idő van. - néztem az égre.

- Igen, de jó ez. - pakolt ki Naomi. Rizsgombócok és szendvicsek.

- Hűha. Te tényleg készültél. - néztem az ételre.

- Ez a második randim. Előzőből tanultam. - nevette el kicsit magát majd, mintha vissza emlékezett volna. Gondolom előző sulijából volt.

- És előző sulid milyen volt? - kérdeztem rá teli szájjal.

- Ez a suli jobb, mint az volt. - nevetett.

- Hé, ne nevess ki! - nyeltem le a falatot és vágtam durcás fejet.

- Aranyos vagy, nem tehetek róla. - erre a mondatára picit elpirultam, de jól esett, hogy ezt gondolja. - A régi sulim nem volt szimpatikus... - és innentől Naomi elkezdett beszélni az előző sulijáról. Beszélt arról, hogy furának hitték és nem barátkoztak vele. Mesélte a Lazarival való találkozását és megismerkedését és, hogy mióta ismerik egymást. Nem is csodálom, hogy barátnők lettek, de ahogy beszélt róla Naomi hallatszódik már a hangjából, hogy szereti Lazarit.

- És mit terveztél mára? - kérdezte mikor végeztünk az evészettel.

- Lássuk csak... megyünk vidámparkba és utána moziba. - vettem elő a jegyzetem.