Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

《7》 Lazari és Hawks?

Reggel hétre beszéltük meg az időpontot. Hat órakor fáradtan keltem ki az ágyból és indultam le a konyhába.

- Ohayo.. - dörzsöltem meg a szemem egy ásítást követően, mikor leértem a konyhába.

- Ohayo. - nézett felém apa. - Egy kicsit se tudnám tagadni, hogy a lányom vagy. - nevette el magát.

- Jó.. még reggel van. - ültem az asztalhoz.

- Várod a mai edzést? - tette elém a reggelim.

- Arigato és igen. Kíváncsi vagyok milyen lesz. - mosolyogtam majd enni kezdtem.

- Anyádról még mindig nem szeretnél beszélni? - foglalt helyet velem szemben.

- Nem... még nem állok készen.. - kaptam be az utolsó falatot.

- Rendben. - bólintott.

- Te mióta vagy fent? - vittem a tálam a mosogatóba.

- Egy órával előbb keltem. - követett tekintetével.

- Hogy bírjátok ti ezt. - szörnyűlködtem el majd indultam az emeletre.

- Ne késs el! - szólt utánam.

- Nem fogok! - kiabáltam vissza az emeletről majd becsuktam a szobám.
Egy farmer nadrágot és egy fekete pólót magamra kaptam és indultam a mosdóba. Ott megcsináltam a hajam és egy kis szempilla spirált raktam fel magamra. Kész is.

- Szia apa, én mentem! - húztam fel a cipőm.

- Szia kincsem. Vigyázz magadra! - intett majd kiléptem az ajtón. Oh, hogy az a... ez a helyszín messze van. Na jó.. alakváltás.. sas.. és csak részleges.
Behunytam szemem és koncentráltam. Éreztem, hogy szárnyaim lesznek és a körmöm is picit megnő.

- Sikerült. - sóhajtottam mikor megtapogattam számat és nem csőr volt a helyén.
Felrepültem és indultam a hely felé. Pár méterrel távol leszálltam és eltűnttettem a szárnyaim és onnan már csak sétáltam. Mikor közelebb értem csak Hawks volt ott.

- Szépek a szárnyaid. - mosolygott rám.

- A-arigato. - pirultam el kicsit. - Lazari? - forogtam körbe.

- Szerintem még az apartmanban, de lehet már elindult. - nézett órájára.

Nem telt sok időbe és Lazari is megérkezett.

- Ohayo. Nao-chan! - köszönt és futott hozzám majd megölelt, amit viszonoztam. Mikor eltávolodtunk Hawks egy puszit adott a fejére. Itt már sejtettem mi lehetett az a "Majd meglátod" üzenet Lazaritól. - Hoztam neked valamit. - nyújtott át egy dobozt mine rámen volt.

- Arigato. - mosolyogtam rá hálásan majd átvettem az ételt.

-Nem is tudtam, hogy tudsz főzni kismadár. - nézett rá csodálkozó tekintettel Hawks. Én csak kuncogtam hiszen jól tudom, hogy mióta egyedül lakik saját maga főz.

- Szóval.. ti együtt vagytok? - kérdeztem meg végül ami érdekelt.
Lazari elirult Hawks pedig megcsókolta. Szóval ez egyértelmű. Együtt vannak!! Egy kicsikét sikítottam örömömben - mikor fangörcsöt kap az ember - majd vigyorogva néztem rájuk.
- Nagyon aranyosak vagytok együüütt! - örültem. Nagyon is!

- Mostmár csak az a kérdés, hogy te mikor jössz össze Kirivel. - én ebben a percben elvörösödtem.

- LAZARI!! - fordultam el még mindig vörösen, de ők ketten persze jót nevettek rajtam... jó.. a tegnapi randit nem mondom el neki...

- Nyugi Nao-chan. - nevetett, de Hawks ismét átölelte és Laz megint vörös lett.

- Hallod Laz. Ha az esküvőtökön is ilyen leszel nem fogok helyetted igent mondani. - nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Ahogy én sem helyetted Naomi. - vigyorgott rám gonoszan és vörös fejjel én pedig éreztem, hogy elpirulok. Ki se kellett mondani a fiú nevét, de tudtam, hogy kire gondol..

Még egy kicsit beszélgettünk majd elkezdtük az edzést. Én előbb elkezdtem bemelegíteni, mint Lazari, így mikor végeztem Leilával kezdtem beszélgetni aki idő közben előjött és ő jött oda hozzám... megváltozott. Nem olyan, mint mikor először találkoztunk.

- Én mondtam, hogy előbb kezdeményezzen, de Lazari túlságosan- Leila ne merészeld! - vágott Leila szavába Laz. - Ha még egy szót szólsz akkor száz százalék, hogy nem fogsz dangot kapni este! - fenyegette meg, de sikeresen, mert Leila elhallgatott... vagyis csak neki volt ez jó... nekem nem. Titkolnak előlem sok mindent. Leila elmondaná csak Lazari...

- Naomi, lehetne egy kérésem? - gonfolataimból Hawks zökkentett ki.

- Ömm persze... mit szeretnél? - néztem rá.

- Azt szeretném kérni, hogy használd a képességed Lazarin. - váratlanul ért a kérdés, majd az a kérdés futott át az agyamon, hogy melyiket, de hamarosan rájöttem, hogy nagy valószínűséggel a törlésre gondol.

- Na álljon meg a menet arra mi szükség? - lépett közénk Laz.

- Tudod mikor vívunk akkor Leila nem befolyásol... - szólalt meg Hawks - meg kell tanulnod, hogy nem lesz ott mindig, hogy megmentsen. Neki köszönheted azt is, hogy Stain nem ölt meg. - szóval ha Leila nincs... Beharaptam alsó ajkamat... erre nem akarok gondolni.. nem történt meg... Lazari nem juthat olyan sorsra, mint anya... segítek neki... segítek neki erősebbé válni! Lazari beleegyezett és elkezdtük a napot.

Délig edzettünk. A törlést sokat használtam ami ki is merített és a szem cseppet is kellett használnom. Ilyenkor hálát adok apának, hogy adott. Harcoltam is Laz ellen, de délre mindannyian kidőltünk és éhesek voltunk.
Lazari felajánlotta, hogy menjünk vissza és főz nekünk, de ezt mi örömmel fogadtuk.

Amikor beértünk Laz leültetett minket az ebédlőben és Leila mellém ült, így ismét beszélgetni kezdtem vele.
Lazari onigirit csinált amit én boldogan fogadtam, Lailának pedig a beígért dangokat kezdte csinálni mikor nekünk odaadta az ételt. A rámen még délelőtt elfogyott, így örültem, hogy újra ehetek és mit ne mondjak... kicsi vagyok, de sokat eszem és érdekes módon mégse hizok meg.

- Amúgy... mostanában is voltak rémálmaid kismadár? - meglepődtem erre a kérdésre, de hallgattam.

- Igen.. ma reggel is egy rémálomra ébredtem fél hatkor.. - mondta nyugodtan Laz.

- Miről szólt? Megint a labor? - szólalt meg ismét Hawks, de ez engem most felhúzott.

- Na várjunk... megint?! - szólaltam meg mostmár én is. - Lazari azt mondtad, hogy annak már vége. - néztem felé csalódottan.. hazudni a barátnőjének... a könnyeket próbáltam vissza fogni. Nem tudom, hogy most mérges vagyok vagy szomorú..

- Huh..? Minek..? - nézett értetlenül Hawks.

- Nem ért véget.. Inkább csak szüneteltetett ameddig nem jött valami a múltamból fel.. - magyarázott Laz. - A kérdésedre a válasz Hawks.. arról a napról szólt... arról amikor a családomat a szemem láttára ölték meg.. - a szobába csend lett.. nem hiszem el... sajnáltam Lazarit... tudom, hogy milyen mikor az ember ilyet álmodik.
Ma Lazarinál aludtam.
Beszélgettünk hárman egy keveset, majd estefelé Hawks elment.
Lazari nagy nehezen, de elküldött fürdeni, ahol viszont kiengedtem a mai napot. A zuhany elnyomta a hangom, de így is halkan sírtam.. féltem... féltettem Lazarit... féltettem a szeretteim... és féltem, hogy mi lesz... hogy mi fog történni.
Mikor végeztem és kimentem láttam, hogy Lazari alszik a kanapén. Megmosolyogtam és betakartam, majd én is mentem lefeküdni. Remélem a jövőben javulnak a dolgok... Lazari húgomként szeretem és nem szeretném, hogy történjen vele valami.
Szépen lassan, de elnyomott az álom... csak az tart életben, hogy itt vannak mellettem akiket szeretek.. semmi más...