Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

🐰Húsvéti különkiadás🐰

Sziasztok! Ez egy húsvéti különkiadás lenne, de kapcsolódik a storyhoz, mert lesznek benne olyan szálak elmondva amik még benne lesznek a történetbe!

Végre aludhatok amíg akarok.... vagyis ezt gondoltam, amíg reggel valaki hangjára nem ébredtem... nem tudom Lazari, hogy tud Leilával együtt élni, de majd csak megszokom ezt én is..

- Naomi kelj fel! Húsvét vaan! - böködte a vállamat az én dilinyós szellemem.

- Makoto, hogy szünetbe se tudsz aludni hagyni! - néztem rá mérgesen. Hétvégén se szokott hagyni aludni hétnél tovább.

- De nem tehetek róla. Unatkozom. - szomorodott el.

- Miért keltettél fel... - néztem az órára. - TE ATYA ÚR ISTEN MAKOTO! - most nem tudom mérges legyek e vagy boldog. Reggel kilenc van! Kilenc! Makoto hagyott aludni!

- Most mi a baj..? - nézett felém kölyökkutya tekintettel. - Hagytalak aludni. - pislogott.

- Hol van apa? - sóhajtottam.

- Nem itthon az biztos, mert már feljött volna, hogy mi ez a kiabálás. - nézett az ajtóra.

Sóhajtva feltápászkodtam, de csak addig jutottam, hogy felüljek.

- Gyerünk Naomi. - fogta meg a kezem és felhúzott.

- Aahj mit akarsz? - nyávogtam. Legszivesebben feküdnék egész nap, de szerintem ezzel Makoto is tisztába van.

- Ma programod lesz. Leila beszélt Shotával, mert én még mindig nem szeretnék megmutatkozni előtte. Szóval Shota elengedett, így megyünk az erdőbe. Lazarit is kihozza Leila. - magyarázott miközben a fürdőbe tolt.

Mivel Makoto rámparancsolt, hogy gyorsan legyek kész, így próbáltam minél hamarabb elvégezni a reggeli teendőim és felvettem azt a ruhát, amit Makoto adott. Egy piros belebújós pulcsi - alá egy fekete top - és nadrágnak egy világos barna melegítő.

Miután kész voltam és reggeliztem Makotoval kimentem az erdőbe. Lazari még nem tud Makotoról, így mikor Leilát észre vettük Makoto a gondolataimba ment, így egyedül maradtam.

- Sziasztok. Kellemes húsvéti ünnepeket. - léptem eléjük.

- Szia Nao-chan! Neked is. - nézett rám Laz, Leila pedig csak bólintott. Végig nézve Lazarin ugyan olyan szett van rajta, mint rajtam csak neki annyi különbséggel, hogy lila a pulcsi és a melegítő kicsit sötétebb színű.

- Na szóval. Elmondanám a feladatokat. - tért a lényegre Leila. - Azért vagytok itt, hogy ne unatkozzatok otthon és, hogy töltsetek egymással több időt. - nézett végig rajtunk. - Az első feladat a tojás keresés. Itt vannak elrejtve a tojások és nem kell olyan messze mennetek. Sok sikert hozzá. Következő feladatot akkor mondom ha kész lesztek. - ezzel a mondattal el is tűnt.

Lazarira néztem egy olyan fejjel, hogy "ez most komoly?",Lazari pedig bólintott, hogy "igen, úgy tűnik". Miután ezeket, így telepatikusan megbeszéltük elindultunk keresni a tojásokat. Leila egyszer még megnézett minket és elmondta, hogy összesen ötven tojást kell megkeresni. Szuper. Ezzel el is megy a fél napunk.

- Huh... már csak tíz kell. - pakoltam egy kosárba a tojásokat, amit szintén Leila adott.

- Hajrá lányok! Meg tudjátok csinálni! - kuncogott Makoto.

- Csak érjek haza és kinyírlak! - fenyegettem meg.

- Naomi? - lengette meg a kezét Lazari előttem.

- I-igen? - ráztam meg kicsit a fejem.

- Jól vagy? Nagyon elgondolkoztál.. - nézett a szemembe.

- J-jól vagyok. - fordultam el. - Mennyi tojás kell még? - pillantottam vissza rá.

- Még öt kell, de te is keress! - szólt rám, így felpattantam és én elkezdtem keresni.
Nagy nehezen, de negyed óra alatt meglett a maradék öt és mikor megtaláltuk az utolsót Leila előjött.

- Leila! - szóltunk rá egyszerre. Akkor nem csak én ijedtem meg.

- Ha megijedtetek az nem az én bajom. Biztos rossz a lelkiismeretetek. - nézett ránk. - Na, de gratulálok. Első feladat pipa és jöhet a második. - fordult felénk teljes testével. - Irány a pláza! - vigyorgott ránk. Mi értetlenül össze néztünk Lazarival majd elindultunk Leila után.

- Zárva van ilyenkor a pláza. - szólalt meg Laz mikor oda értünk.

- Nem is mondtam, hogy bemegyünk. - kerülte meg a plázát Leila majd egy csinos ház előtt megállt. - Itt lennénk. - fordult felénk.

- Mi a második feladat? - néztem rá értetlenkedve.

- A második egyben utolsó feladat, hogy érezzétek jól magatokat! - tárta ki a kezét és fordult a ház felé ahol kinyílt az ajtó és az osztálytársaink léptek ki meg...apa?

- Kellemes húsvéti ünnepeket Lazari és Naomi! - mondták egyszerre.

- Nektek is! - mentem oda hozzájuk majd megöleltem sorba - Minetát kihagytam - mindenkit, majd Kiriékkel bementem.

Leila mondta, hogy úgy vették ki a házat mára, de szerintem jó ötlet volt.
Nagyon jó kedvem volt, de valamiről elfeledkeztem... a locsolkodásról...

Kirishima kivezetett engem az udvarra, majd elmondott egy verset és lelocsolt... de nem kölnivel, ahogy a többi lány kapott... én egy vizes vödörrel kaptam és Lazari is úgy lett lelocsolva Hawks által.

- KIRISHIMA! - néztem rá mérgesen. Ő nevetve futni kezdett én pedig utána. Kiri nagyon jó barátom, így mer ilyeneket csinálni...

Miután kikergetőztük magunkat én elmentem átöltözni, ahova Lazari is jött.

Egész estig buliztunk és nagyon jól éreztük magunkat. Lazari egy ideig elkísért, majd elválltak útjaink.

- Na jól szórakoztál ma? - jelent meg mellettem Makoto, mikor már nem volt a közelbe Lazari.

- Jól, de akkor is kinyírlak. - néztem magam elé halványan mosolyogva.

Makotoval viszonylag csendben sétáltunk. Csak ő mesélt én pedig hallgattam. Mesélt a családjával együtt töltött ünnepekről, anyáról, apáról és Lazari anyukájáról, Yuáról.

- Szóval ők az osztálytársaid voltak? - néztem rá.

- Igen. A szüleid is és Lazari anyukája is. - helyeselt.

Elmesélte, hogy anya és apa végig nézte a halálát és ezért se mer találkozni apával.

- A képességedet mikor mondod el? - már az ágyon feküdtünk, vagyis csak én, Makoto a földön ült.

- Hmm... elmondjam..? Ne mondjam el...? - húzta az agyam.

- Makoto! - ültem fel és néztem a szemébe.

- Jó jo! - tette fel védekezően kezét. - A képességem a szellemjárás. Mikor még éltem szellemé tudtam változni és a túlvilági lényekkel beszélgetni, de most, hogy meghaltam megfordult a képességem. - nézett rám mosolyogva.

- Wao... és ezt a képességet át tudod adni nekem? - csillant fel a szemem.

- Igen, de én vigyáznék vele. Nem olyan könnyű irányítani, mint ahogy hangzik. - kelt fel és sétált elém. Most komoly... Makotot se láttam ilyennek eddig... - De ne foglalkozzunk eddig. Boldog nyuszit! - nyújtott felém egy nyuszi csokit. Hehe... elkiabáltam magam, de szeretem, hogy mindent elviccel.
Elvettem tőle a csokit majd a mai napot egy jó kis filmnézéssel zártuk. A képességéről majd máskor beszélünk. Ma ünnep van! Élvezzük ki.

Mikor vége lett a filmnek, Makoto már elaludt. Én ezt csak megmosolyogtam, majd betakartam a szellemfiút, majd elmentem fürdeni.
Negyed órán keresztül biztos a meleg víz alatt álltam. Élveztem ezt a napot. Makoto és Leila nagyon jól megtervezte.
Mikor úgy éreztem elég volt felvettem a pizsim és Makoto mellé feküdtem.

- Jó éjszakát szellemkém. - suttogtam és becsuktam a szemem.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok nektek!🐰 Legyen szép napotok!