Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

《11》 Vörös szem

Reggel ismételten Makoto keltett az ébresztőm előtt, de én makacs voltam és megvártam, amíg megszólal az ébresztőm. Miután ez megvolt kómásan mentem a fürdőbe, de valaki követett..

- Nem tudsz leszakadni rólam? - néztem Makotora össze húzott szemekkel ő pedig megázta a fejét. Nagyszerű... már kora reggel kezdi. Sóhajtottam. - Idegesítő vagy. - fordultam vissza.

- Ja ezt Leila is mondta párszor. - pislogott a fiú.

- Leila? Honnan ismered? - pillantottam vissza rá.

- Miután meghaltam megismertem őt. A szellemek és a démonok világa ütközik és ott beszélgettünk mindig. - mosolyodott el. Gondolom jó emléke van ezzel kapcsolatban.

Erre nem mondtam semmit csak vissza fordultam. Remélem Lazari nem tud Makotoról. Nem azért, mert nem szeretném majd elmondani, de úgy érzem még nincs itt az ideje, hogy megtudja mi is történt velem.

- Menj Makoto. Készülődni szeretnék. - néztem a tükörbe, de egyből el is kaptam a tekintetem. Még mindig nem merek tükörbe nézni...

- Rendben. - ezzel a szóval ott is hagyott engem.

Makoto még próbált idegesíteni, de rá szóltam, így békén hagyott.
Szemem nedves volt. Már most reggel sírok? Vettem egy mély levegőt és a tükörbe néztem. A képességem aktiválva volt, így vörösen világítottak az amúgy szürkéskék iriszeim. Fekete hajam lebegett és farkas szemet néztem saját magammal. Mit mondana anya? Hogy így össze vagyok törve amióta ő nincs?

Minden rendben lesz. Kelj fel és küzdj tovább!

Vízhangzik ez a pár mondat a fejembe. Anya régebben mindig ezt mondta. Mikor nem sikerült valami és sírva futottam hozzá, mert apához nem mertem..
Most is ezt kell tennem! Fel kell állnom. Anya is ezt mondaná. Szemöldökömet össze húztam és élesen kifújtam a levegőt. Erős vagyok, hiszen Aizawa Shota és Minari Maya lánya vagyok. Aizawa Naomi..

Miután össze szedtem magam elmentem átöltözni, majd leszaladtam a konyhába, ahol apa pakolta el a mai kajámat.

- Ohayo. - néztem az időre. - Te jó ég!! - kaptam a tekintetem apára aki engem nézett.

- Elaludtál? - vonta fel egyik szemöldökét.

- N-Nem csak.. - kerestem a szavakat.

- Mindegy. - sétált hozzám, majd a kezembe nyomta a taskámat amibe már minden bent volt. - Suliba találkozunk és még nem vagy késésbe. - tette vállamra a kezét majd adott a fejemre egy puszit. Bólintottam majd a cipőmet felhúztam, elköszöntem majd indultam meg az iskola felé. Futottam, mert be akartam érni, úgy ahogy szoktam.

Mikor beértem még volt pár perc a csengetésig, viszont egy valami, vagyis valaki hiányzik... Lazari.. hol van?

- Ohayo! - lépett elém egy nagy mosoly kíséretében Kirishima.

- Jó reggelt neked is. - kuncogtam.

- Hogyhogy most értél be? - nézett az órára.

- Elaludtam. - indultam el a padomhoz.

- Biztos nem történt semmi? - jött utánam aggódva.

- Nem. Minden okés. - ültem le és rámosolyogtam. Ami reggel volt azt senki nem tudhatja meg. Jó, Makoto tudja, de rajta kívül senki. Becsengetés után pár másodperccel Lazari esett be, de még a tanár előtt szerencsére. Gondolom neki se volt valami fényes reggele.

- Nao-chan átjöhetek hozzátok suli után? - kérdezte nyugodt hanggal, ami kicsit megijesztett.

- Persze, hogy átjö- vettem észre a karján az égés nyomot. - Laz mi a fene történt? - néztem a szemébe.

- Ma elmegyek hozzátok és mindent megmagyarázok. Ígérem. -nézett ő is a szemembe. Most nem hazudik... tudom..

A vizsgák megírása után elindultunk hozzánk. Lazari útközben írt Hawksnak,hogy jöjjön ő is. Kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne.

Amikor a házhoz értünk én bementem és elmondtam apának, hogy Lazari egy sürgős dolog miatt van itt.
Fél óra múlva Hawks is bejött, így már mind a négyen a nappaliban voltunk.

- Lazari.. mi volt olyan sürgős, hogy ide jöttél? - szólalt meg elsőnek apa.

- Van amit nem mondtam el. Utolsó nap, amikor Dabi megtámadott minket... - mindannyian Lazarira néztünk. - a-aznap este...ismét egy tesztek által történt mellékhatás jött elő.. - ezt a mondatot meghallva tekintetem aggódóvá vált, de nem csak az enyém.

- Lazari... miért nem mondtad ezt nekem tegnap? -lépett Hawks közelebb hozzá, de Leila rá nézett, így nem ment tovább.

- Laz..mi a.. - néztem rá és éreztem, hogy szemem könnybe lábad.

- Madárka...azt mondtad rájöttél, hogy mi okozza ezt.. Elmondanád? -Lazari bólintott.

- A-amikor aznap este egyedül maradtam egy köhögő roham jött rám és valami fekete vér szerű dolgot köhögtem fel aztán elájultam...ma jöttem rá, hogy amiket én láttam mikor eszméletlen voltam...azok nem álmok, hanem látomások voltak..hármat láttam tegnap este... - döbbenten néztem Lazarira... köhögő roham..? Hirtelen elfordultam Lazaritól, hogy ne lássa a könnyes szemeimet.

Húsz perc csend telepedett ránk. Gondolom mindenki dolgozta fel azt, amit Laz mondott. Miután sikeresen megvolt a feldolgozás bólintottunk, hogy folytathatja.

- A három látomás... - folytatta - Az első alkalommal fura volt. Egy volt a múltból, amikor a laborban voltam, egy a jelenből, miután Dabi megtámadott..láttam a...a főhadiszállásukat és.. - remegett meg a hangja - és az utolsó nem látomás volt... All for one kommunikált velem.. azt akarta, hogy csatlakozzak... és a lányának hívott..manipulálni próbált.. - Hawks közelebb lépett hozzá és a vállára tette a kezét én pedig még mindig a kanapén ültem és néztem magam elé.
- Tegnap este megint egy látomás volt a laborból.. egy megint Dabival a főhadiszálláson... és egy a jövőből... - itt megint parc perc csend telepedett a helyiségre, majd apa szólalt meg.

- Az égés nyom a karodon... az Dabi műve..? - Lazari bólintott.

- T-tudok egy részt a tervükről hála a látomásnak... - Makoto erre a mondatra felfigyelt és ő is hallgatózott.
- Nem sokat tudtam meg, mert gyorsan történt... de annyit tudok, hogy most az osztály a célpont.. az, hogy hol csapnak le és mikor... arról fogalmam sincs.. - mind a négyen egymásra néztünk. Én teljesen sokkba voltam, hogy ilyen képessége is van neki... és egyben aggódtam is érte..

Mikor Lazariék elmentek megvacsoráztunk, majd én felmentem a szobámba.

- Mit fogunk csinálni? - jelent meg előttem a levegőbe a kis szellemecském, mikor törökülésbe helyet foglaltam az ágyon.

- Én most szeretnék egy kis csendet... - néztem a padlóra.

- Lazari miatt aggódsz? - ült mellém én pedig bólintottam.

- Mit titkolhat még előlem? Múltkor a sebek... most meg ez.. - halkultam el a mondat végére a szemembe pedig könnyek gyűltek.

- Menj fürdeni és utána feküdj le. - fogta meg a kezem.

- Makoto.. én félek... félek, hogy mi lesz. Én se vagyok valami jól, de Lazari... neki rosszabb a lelki állapota, mint nekem. - kezdtek el potyogni a könnyeim.

- Egyenlőre szerintem elég neki az is, hogy maga mellett tudhat. - guggolt le elém és nézett a szemembe. Én bólintottam, hogy megértettem, majd elmentem fürdeni és aludni, ahogy kérte.

Miután vissza értem, Makoto mellém feküdt az ágyra és én úgy aludtam el, hiszen most kell, hogy valaki velem legyen és az ő társasága megnyugtat..