Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

《12》 Egy találkozás és egy vallomás

Reggel hajnali négykor egy rémálomra ébredtem, de most nem anyával álmodtam... abban az álomban Lazari meghalt én pedig súlyosan megsérültem...és éreztem a fájdalmat..
Kb már tíz perce az ágyamon ülök és mellettem Makoto, aki próbál vigasztalni, hogy ez csak egy álom volt.
Egyszer csak a lépcső nyikorgását hallottam, majd lépteket amik egyre hangosabbak lettek... Ne mond, hogy...

- Naomi.. - kopogott be apa az ajtómon. - Minden rendben..? - hangja kicsit aggódó volt. Szuper..meghallotta, hogy sírok.

- Mondtam, hogy legyél halkabb. - suttogta Makoto és közben az ajtó felé nézett.

- Igen.. - szipogtam. Nem szeretném, hogy apa bejöjjön..itt van Makoto mellettem... és fel szeretném dolgozni először az álmom, de természetesen apa kérdezés nélkül benyitott viszont amikor a kis szellemecskét észre vette lefagyott.

- Helló Shouta.. - mosolyodott el kínosan a mellettem ülő.

- Te... - először össze húzott szemekkel nézett rá, majd mintha átfutott volna az arcán a felismerés. - M-Makoto..? - kerekedett el a szeme.

- Személyesen! - húzta ki magát.

- Hogyan...? Hiszen ott haltál meg előttem.. - jött közelebb.

- Szellem lettem és Maya küldött Naomihoz, hogy vigyázzak rá. - nézett rám.

- Miért nem szóltál erről Naomi? - nézett felém kicsit mérgesen apa.

- Gomen...nem tudtam, hogy hogyan reagálnál.. - néztem félre.

- Örülök, hogy újra láthatlak...sok év telt el mióta az incidens történt. - nézett apa Makotora.

- Az egyszer biztos. - mosolyodott el.

- Tudjátok mit..? - töröltem meg a szemem, majd nagy nehezen fekeltem és kitessékeltem őket a folyosóra. - Ott beszélgethettek. Most pedig ha megbocsátotok... - csuktam be az ajtót és öltözködni kezdtem. Mivel még korán volt egy laza szettet vettem fel, hogy elmegyek futni és a fürdőbe a szokásos reggeli rutinomat el is végeztem, majd reggeliztem és el is mentem otthonról.
Makoto addigra vissza ment a gondolataimba és ott idegesített.

- Ohayo! - kocogott mellém Kirishima.

- Ohayo! Hogyhogy ilyenkor? - mosolyogtam rá.

- Reggelente ki szoktam jönni futni és megláttalak, így ide jöttem, meg mondani is szerettem volna valamit.. - nézett félre.

Nem értettem, hogy mit szeretne, de hamarosan meg is tudtam..
Oda mentünk ahol az első randink kezdődött. Azóta voltunk több randin is, de azt nem részletezem.
Egymással szembe leültünk, majd pár percig csak szemeztünk, majd Kiri sóhajtott és bele kezdett.

- Naomi.. - nézett a szemembe. - Valamit mondani szeretnék...az első randink óta.. tudod mikor elvittelek a vidámparkba. - bólintottam. - Azóta szerelmes vagyok és egyre jobban szerelmes leszek a személyiségedbe, a stílusodba... az egész lényedbe.. - pirult el, de én nála vörösebb lehettem, hiszen éreztem, hogy ég a fejem.

- É-Én is....én is sz-szerelmes vagyok b-beléd... - mosolyodtam el paradicsom vörös fejjel.

- T-Tényleg? - pirult el Kiri mégjobban.

- Nem baka! Csak viccből mondtam! - fújtam fel az arcom még mindig piros fejjel.

- Jó jó - védte be magát nevetve Naomi... lennél a barátnőm? - nézett a szemembe.

- I-Igen... - Kiri elmosolyodott, majd megakart csókolni, de én a szájához raktam a kezem. - Még nem - nevettem el magam Kiri értetlen tekintetét látva. Ő csak sóhajtott egyet, majd még sétáltunk, utána haza kísért és ő is haza ment átöltözni.