Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

《15》 Furcsa nap

Sajnálatos módon elég hamar felkeltem. A telefonomra pillantva az óra hajnali ötöt mutatott. Jézusom, ilyenkor még senki sincs fent...
Gondoltam én ezt, mikor is meghallottam az alattam lévő ágyban a mocorgást.

- Psszt, Laz. - szólaltam meg csendben.

- Hm? Te se tudsz aludni? - érkezett a válasz, és hallottam ahogy felült az ágyon és felnézett. Én is felültem.

- Nem. Ki akarsz menni egy kicsit? - néztem rá. Makoto jelenleg nincs velem. Kirihez ment beszélgetni és innen is tudom, hogy már fent van a drágám. Makoto meg biztos fél tőlem, de hamar el fogja ezt felejteni és majd akkor csapok le. Majd otthon. A serpenyő is kell hozzá, ami teljesen a szívemhez nőtt, most még jobban szeretni fogom.

- Ja, menjünk. - egyezett bele, én meg leugrottam az ágyról. Hát ezt nem sikerül halkan megoldani.., de szerencsére Jirou és Mina úgy aludtak, mit a bunda.

Az ajtó előtti kis teraszra kimentünk, majd megjelent Leila.

- Oké, ti mi a francot csináltok itt kint? - látszik, hogy Leila megijesztette Lazarit és ő hangot is adott ennek.

- Leila nem lehetne előbb szólni?! Megijesztettél! - nézett a démonra Laz, én pedig elkuncogtam magam. Mit a testvérek.

- Nyugi Laz, és Leila ne aggódj, csak kijöttünk levegőzni. - magyaráztam a démonnak.
Hajnali öt révén, még hideg volt és a szél is fújt, de nekem ez jól esett. Be csuktam a szemem és kicsit vissza gondoltam a régi időkre, mikor még anya élt. Az utolsó karácsonyunk jutott eszembe, de nem tudtam sokáig gondolkodni rajtam, mert Leila hangja vissza rántott a valóságba.

- Kirishima ébren van. - szólalt meg a semmiből.

- Tényleg? - tettetem, mint aki nem tudná. - Ki tudnád ide hívni őt? - néztem a démon felé.

Biztos jó öltet ez? - szólalt meg Makoto a gondolataimba

Micsoda? - kérdeztem rá

Lazari nem tud rólatok! - mondta ki én meg halványan elpirultam, de nem válaszoltam.

Pár perccel később Kiri jelent meg a terasznál, ahol én már a lépcső előtt álltam, Laz pedig a korlátnak támaszkodott.

- Szia Lazari, szia Nao. - köszönt és mikor mellém ért nyomott egy puszit a fejemre.

- Ti együtt vagytok?! - kérdezte meg hirtelen Laz.

- Ö-Öhm.. - vörösödtem el, majd Kiri mellkasába fúrtam a fejem.

- Tudtam! Tudtam, hogy csak idő kérdése! - nevette el magát Lazari boldogan.

- Ajánlom, hogy vigyázz rá Kiri! - szólalt meg Leila karba tett kezekkel.

Az idő nagy részét kint töltöttük, és beszélgettünk minden féle dologról. Miután Kiri elment Lazarira néztem.

- Erről apának egy szót se! - mutattam rá, ő pedig felrakta a kezét.

- Nem ígérek semmit! - nevetett, majd vissza mentünk a szobánkba, ahol átöltöztünk, majd én szokás szerint zenét hallgattam Jirouval.

- Oi Lazari, téged még nem is hallottalak énekelni! - szólaltam meg egy idő után. - Énekelj nekünk egy számot!

- N-Nem. Semmi esélye. - vörösödött el.

- Naa légyszii - kérleltem. - Eskü nem nevetünk, igaz lányok? - fordultam Mina, Jirou és Ochako felé, akik csak bólintottak.

- H-Hát rendben.. Jirou ha kérek egy számot lejátszod? Kell a háttér zene. - nézett az említettre, aki bólintott.

A szám amit Laz énekelt, az Billie Elish-től a Lovely volt. Imádom ezt a zenét, és Laz hangja is nagyon nyugtató volt. Örültem, hogy a húgom ilyen jól tud énekelni.
Miután végzett megtapsoltuk.