Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

《2》 Egyedül.. vagy mégsem?

Ma fél hétkor ébredtem. Lazari ma nem jön suliba hiszen egy hétre Hawkshoz "költözik". Komótosan készülődtem majd lementem a konyhába.

- Jó reggelt. - köszönt nekem apa. - Hova tűnt az a reggeli kis vidámságod? - kérdezte pár perc csend után.

- Tudod mennyire vártam, hogy Lazarival egy suliba járjak erre persze, hogy most kell gyakorlatra mennie. - szomorodtam el majd a reggelit belegyömöszöltem a táskámba.

- Ez az egy hét gyorsan el fog telni. Addig ismerkedhetsz a többiekkel. - kortyolt bele a kávéjába.

- Rendben. Suliba találkozunk. - húztam fel a cipőmet és már indultam is.
Ma kocogtam mivel nem volt kedvem gyorsabban futni, így jobban kiélveztem a friss levegőt. A sulihoz érve már csak sétáltam. Van időm.

- Naomi-chan vigyázz! - kiabált nekem valaki, de mire megfordultam volna nekem dobtak valamit aminek hála eltaknyoltam. Tök jó, még az orrom is vérezzen.

- Ááh ez véletlen volt! Nem vettelek észre! N-Naomi... - felemeltem a fejem és a pánikoló Denkivel találtam szembe magam mellette pedig egy aggódó Kirishima állt.

- Fuss ha kedves az életed! - kiabáltam és már fel is pattantam. Denki vette az adást és futásnak eredt. - Ch és be is veszi, hogy utána futok, bár ha itt marad kiherélem. - töröltem le a vért az orromról.

- Gomen, hogy nem szóltam előbb csak a fal miatt nem vettelek észre. - vakarta meg zavartan Kirishima a tarkóját. Várjunk.. most esik le kivel állok szemben. Akibe szerelmes vagyok... te atya jó isten...

- N-Nem gond. - éreztem, hogy egy kis pír jelenik meg az arcomon. - Amúgy az a kis nyomi mivel is dobott meg pontosan? - kezdtem el forgolódni.

- Ezzel. - emelt fel egy kis gumi labdát.

- Minek hoz ilyet egyáltalán a suliba?! - képedtem el.

- Utcán találta és eldobta, hogy megnézze vissza jön e hozzá, de nem sikerült. - nevetett Kirishima, de ezen én is elröhögtem magam. - Amúgy jól vagy? Elég erősen csapódott a labda a fejednek. - nézett rám aggódó tekintettel. Miért szép ennyire a szeme? Főleg mikor aggódik?

- Öhm.. jah. Jól vagyok... asszem. - nem nem vagyok jól. Egy ilyen ember mellett ki lenne jól? Már szinte gyilkosság az, hogy ilyen aranyos.

- Gyere, segítek. - karolt belém és kezdett húzni be az épületbe. Az arcom szerintem olyan piros lehetett, mint az előttem sétáló fiú haja. Belekapaszkodtam az ingje újjába és próbáltam higgadt maradni. A terembe érve gyorsan helyet foglaltam és elkezdtem olvasni mivel nincs Lazari akivel tudnék beszélgetni.
Pár perc múlva hallottam, hogy valaki az asztalom elé tolja a székét. Felnéztem és Mina mosolygós arcával találtam magam szemben.

- Mit olvasol? - nézett a könyvemre.

- Krimit. - válaszoltam szűkszavúan.

- A tizedik lány? - hajolt lejjebb, hogy el tudja olvasni. - Hmm. Azt hiszem hallottam már róla. - gondolkodott.

- Szerintem nagyon jó egy könyv. - csuktam be.

- Naa de ne a könyvekről beszéljünk. - csúszott közelebb.

- Miről szeretnél? - már engem is érdekel mire akar kijukadni.

- Ismerkedni szeretnék. Te az a szociális típus vagy vagy inkább antiszociális? - tette fel az első kérdést.

- Nem nagyon szeretem a tömeget, így inkább antiszociális. Te? - bár róla kisüt, hogy szociális és ezt apától örököltem. Ő sem egy nagy szociális típus.