Vörös, mint a vér - Aizawa Naomi ff. [SZÜNETEL]

《13》 Az erdei tábor

Már korán reggel zaklatott engem Makoto és még fel se szálltunk a buszra. Mivel apa már tudja, hogy itt van, így nem kell bújkálnia.
A konyhába kómás fejjel mentem le és Makoto pedig követett.

- És ezt álmodtam, de érted? Mert én nem. Egy szellem, hogy tudna álmodni? - mesélt nekem ezerrel.

- Hogy ilyenkor sem tudod be fogni. - motyogtam, miközben reggelit tettem a tányéromra - tegnapi maradék, juhé -, és le ültem az asztalhoz. - Ohayo! - mosolyogtam apára.

- Ohayo! - köszönt Makoto is, apa pedig csak bólintott. - Én is kapok? - nézett rám bociszemekkel én pedig csak sóhajtottam, majd neki is el mentem reggeliért, amit legalább meg is köszönt.

Mikor fel szálltunk a buszra, Jirou mellé ültem és mind a ketten zenét hallgattunk. Kiri Bakugoval beszélgetett, Laz pedig Leilát szekálta.

Többre nem emlékszem, mert el aludtam, és Jirou keltett fel mikor oda értünk.
A buszról le szállva apa körbe mutatta a helyet.
Ez valami eszméletlenül gyönyörű!

Ahogy kijjebb mentünk a busztól megpillantottam az 1B osztályt...szuper.. ők is itt lesznek..

- Lazari! - mentem oda hozzá. - Ha be szól Monoma, vagy bármi mást csinál helyrerakom, csak szólj. - néztem rá határozottan.

- Köszönöm. - mosolyodott el.

- És én is segítek! - jött oda Kiri.

- Vagy csak engedd el Leilát, az is jó. - kuncogtam és Lazari is elnevette magát.

Ezek után oda mentem ahol a többiek voltak, és a szabályokat meghallgattuk, Laz pedig mellém állt addig.
Miután el mondták az összes szabályt, Lazari felé fordultam, de ő nem mozdult.
Leilával beszélhet?

- I-Igen? - nézett rám.

- Minél előbb le kell érnünk a hegy aljára! Akik nem érnek le időbe, nem kapnak kaját! Enni meg azért szeretnék! - változtam át farkassá és indultam el lefelé. Lazari is a képességét használva elindult le, bár bőrönddel repülni nem lehetett valami jó. Én nagyjából tudtam vele futni, mivel a hátamon pihent és Makoto tartotta szellem alakban, hogy ne vegye észre senki.

Lazarinak szerencséje volt, mert ő repült, így nem érhették meglepetések az erdőben, úgy mint mindenki mást aki úgy jött, mint én. Harcolnunk kellett és a végére mindenki elfáradt.

Én épp, hogy leértem. Apa megmutatta nekünk a szobáinkat. Jirouval, Minával és Lazarival kerültem egy szobába, aminek nagyon örültem.

A vacsorát mi készítettük. Mindent megkaptunk, de nekünk kellett megcsinálni.

- Ez most komoly? Fáradt vagyok és éhes, és a vacsora elkészítésével bajlódjak? - nyávogott Denki.

- A hőssé vállás nem arról szól, hogy az öledbe potyognak a dolgok. Magadnak kell elkészíteni ezeket. - fogtam egy lábast és Lazari irányába mentem. Todoroki meggyújtotta nekünk a tüzet és elkezdtünk vizet forralni.

- Fene vigye ezt a hagymát. - pislogott sűrűn Kiri.

- Talán nem bírod? - mentem oda és vettem át.

- Megyek és kezet mosok. - szipogott, majd el indult a csap felé.

- Ilyen gyengék lennének a férfiak? - hallottam meg Leila hangját.

- Nem, csak gondolom Kirishima nem annyira bírja ezt. - válaszolt Lazari, én pedig kuncogtam.

Miután sikeresen meg főztük az ételt, és a többiek is kész voltak, leültünk és el kezdtunk enni. Látszik, hogy mindenki farkas éhes volt, hiszen elfogyott minden.