A te véred, az én vérem!

12. fejezet

Daemon egy asztalnál ült, és bár nem vallotta volna be senkinek, duzzogva nézte ahogy Daenaera részegségében nevet valamin, amit Damian mondott neki.

Daenaera nyilvánvalóan részeg volt és jól érezte magát, de Daemon nem örült ennek.

Persze, ide hozta, hogy jól érezze magát, de ne mással, hanem vele.

És bár Damian a barátja volt, Daemon nem bírta, nem dühös szemmel nézni ahogy együtt nevetnek.

- Újra a király egyetlen örököse vagy! - mondta Mysaria, felkeltve Daemon figyelmét. - Talán innunk kéne a jövőnkre!  - beszélt hangosan Mysaria.

- Csendet! A herceg szólni kíván! - kiáltott fel egy férfi. - Csend legyen! - ordított a férfi, mire a zene abba maradt és az emberek is a hercegre figyeltek.

Köztük Daenaera is.

- A királynak és a tanácsnak régóta fáj, hogy a trón várományosa vagyok. - kezdett beszélni Daemon. - De imádkozzanak bármennyit , úgy tűnik, nem lehet olyan könnyen eltávolítani. - mondta a herceg, miközben felállt.

- Az istenek néha adnak, néha pedig elvesznek. - folytatta Daemon, és Daenaera-ra nézett. - A király fiára! Az egynapos örökösre! - fejezte be, miközben továbbra is Daenaera-t nézte.

A tömeg szintén a hercegnőre figyelt és kíváncsian várták a reakcióját.

De mindenki meglepetésére, Daenaera felnevetett.

Majd pohárral a kezében felállt, és közben kissé megbotlot a sok bor miatt.

- A királyra, aki soha nem lesz! - beszélt hangosan Daenaera, mire az emberek tapsoltak és koccintottak.

Daenaera megitta a poharában lévő bort, majd Daemon-ra nézett.

Kissé botladozva, de Daenaera Daemon elé sétált.

- Szép beszéd, bácsi! - mondta kis mosollyal.

- Tiéd sem volt rossz! - válaszolta Daemon. - Ideje haza menni, Daenaera!

- Nem! - felelte gyorsan a hercegnő.

- Nem? - húzta fel a szemöldökét Daemon.

- Nem! - ismételte Daenaera, miközben közelebb lépett Daemon-hoz. - Jól érzem magam!

- Daenaera, már eleget ittál! - sóhajtott Daemon.

- Bácsi... - mondta Daenaera kiss csend után, sokkal halkabb hangon. - Azt hiszem hányi fogok! - nyögte kelletlenül a hercegnő.

- Gyere! - húzta meg Daemon Daenaera kezét, hogy kövesse, de Daenaera egy lépést sem tett. - Most mi van? Azt mondtad, hogy hányi fogsz! - nézett Daenaera-ra kissé ingerülten Daemon.

- Nem akarok sétálni! - beszélt Daenaera, csukott szemmel. - Vegyél fel, mint régen! - tárta szét a karjait Daenaera, mire Daemon hihetetlenkedve nézett rá.

- Már nem vagy tíz éves!

- Fel, fel! - nyöszörgött Daenaera, figyelmen kívül hagyva amit Daemon mondott.

- Ez lesz az utolsó alkalom, hogy ezt megteszem! - sóhajtott Daemon, majd megfogta Daenaera derekát. - Ugorj! - parancsolta Daemon, mire Daenaera kicsit ugrott és Daemon a csípőjére helyezte.

Daemon megfordult, Daenaera-val a csípőjén, és a szobák felé sétált, figyelmen kívül hagyva mások tekintetét, miközben Daenaera Daemon vállára hajtotta a fejét.

Daemon gyengéden az ágyra rakta Daenaera-t, majd sóhajtva mellé feküdt.

- Köszönöm, bácsi! - motyogta Daenaera, miközben fejét Daemon mellkasára helyezte.

- Elvégre nem minden nap lesz részeg az únokahúgom! - sóhajtott Daemon, miközben lenézett Daenaera-ra.

- Szóval akár hányszor részeg leszek, így fogsz cipelni? - kérdezte szórakozottan Daenaera, miközben felemelte a fejét és Daemon-ra nézett.

A herceg tekintete Daenaera szeméről az ajkaira vándorolt, majd ismét vissza a lila szemére.

Daemon szóra nyitotta a száját, de a szavak a torkán akadtak amikor Daenaera gondolkodás nélkül az ajkaira tapadt.

Daenaera kezei Daemon mellkasára vándoroltak és engedte, hogy Daemon átvegye az irányítást a csók felett.

Daemon egyik keze Daenaera arcát fogta, míg a másik a derekát, miközben a csók egyre hevesebb és szenvedélyesebb lett.

Majd Daenaera elhúzodott és hirtelen kuncogni kezdett.

- Mi az? - vonta össze a szemöldökét Daemon.

Daenaera nem válaszolt, csak tovább kuncogott, miközben fejét ismét Daemon mellkasára hajtotta.

És pont ez emlékeztette Daemon-t arra, hogy az únokahúga nem is kicsit részeg.

Daemon sóhajtott egyet és hallgatta ahogy Daenaera kuncogása elhalkul, mielőtt teljesen abba maradt volna.

Majd a halk horkolásból Daemon tudta, hogy Daenaera elaludt.

Legalább nem hányt! - gondolta Daemon, miközben Daenaera hátát simogatta.