A te véred, az én vérem!

8. fejezet

Másnap

- Sokan hosszú mérföldet tetettek meg, hogy itt lehessetek. De megígérem, hogy nem kell csalódnotok. Amikor rá nézek ezekre a kiváló lovagokra, olyat látok aminek nincs párja! És ennek a csodás napnak mégtovább emeli fényét a jó hírt, amelyet örömmel osztok most meg. Emma királyné előbb kezdett vajúdás! - erre mindenki hangosan tapsolt, majd a király befejezte beszédét azzal, hogy minden versenyzőnek szerencsét kívánt.

- Egy rejtélyes lovag? - kérdezte Rhaenyra, miután egy lovag meghajolt a páholy előtt.

- Nem, egy Cole Viharvégről! - válaszolta Alicent.

- Sosem hallottam a Cole-okról. - jegyezte meg Rhaenyra.

- Rhaenys Targaryen hercegnő! - állt meg a páholy előtt egy Baratheon lovag. - Alázatosan kérem, hogy adja áldását a "Sosemvolt Királynő". - mondta a Baratheon.

Daenaera szánakozva nézett Rhaenys-re, amint az felállt a helyéről majd a koszorúját a Baratheon lándzsájára csúsztatta.

- Kísérjen szerencse, kuzin! - mondta erőltettet mosollyal Rhaenys hercegnő.

- Szívesen fogadnám, de anélkül is győzök! - válaszolta beképzelten a lovag, majd el lovagolt, míg Rhaenys vissza ült a helyére.

- Stokeworth nagyúr lányát a Tarly fegyverhordozónak ígérték. - mondta Rhaenyra Alicent-nek és Daenaera-nak.

- Massey nagyúr fiának? - kérdezte kissé hihetetlenkedve Alicent.

- Egybekelnek, amint lovaggá ütötték. - vont vállat Rhaenyra.

- Kár is halogatni! - szólalt meg Daenaera.

Majd mindhárman hihetetlenkedve nézték ahogy a Cole lovag leüti a Baratheon lovagot a lóról és durván a földre esik.

Daenaera feljebb ült a széken és izgatottan nézte ahogy kiteszik a Targaryen címeres zászlót.

- Daemon herceg, a Targaryen házból! A város hercege most kiválasztja első ellenfelét. - kiáltotta a bemondó és Daenaera a valyria-i nyakláncát birizgálta, miközben Daemon bevágtatott a fekete lován.

- Az első kihívás Theon Hightower, a király kezének, legidősebb fiára esett. - mondta a bemondó és Daenaera észrevette, hogy Alicent elkezdze rágni a körmét idegességében, ezért megfogta az egyik kezét és kis mosolyt küldött neki.

Daenaera lélegzet visszafolyta nézte, ahogy egymás felé vágtatnak, majd kissé zihált ahogy Theon megütötte Daemon-t.

A hercegnő nézte ahogy Daemon  gyorsabban ügetett a lovával, de ahelyett hogy megprobálta volna eltaláni Theon-t a ló lábát vette célba, és emiatt Theon Hightower hangos puffanásal esett a földre.

- Ne aggódj, jól van! - mondta Daenaera Alicent-nek, miközben egy zsellér segített felálni Theon-nak.

Daemon a páholy felé kezdett jönni, mire Rhaenyra azonnal felállt a helyéről és a páholy szélére ment, Alicent pedig követte őt.

Daenaera a helyéről nézte, ahogy Daemon megáll a fekete lóval a páholy előtt.

- Ügyes volt, bácsikám! - mondta Rhaenyra.

- Köszönöm, hercegnő! - felelte Daemon, de a szemei már megakadtak Daenaera puha lila szemein. - Daenaera, hercegnő! - szólította Daemon az únokahúgát.

Daenaera lassan felállt a helyéről és oda sétált.

- Majdnem biztos, hogy megnyerem a játékokat, viszont a te áldásod egyenesen garantálná, hercegnő! - döntötte Daenaera felé a lándzsáját, kis mosollyal Daemon.

- Nem tisztességesen nyertél, bácsi! - szólalt meg kis csend után Daenaera. - Ha majd csalás nélkül nyersz, akkor talán megkapod az áldásom! - mondta felemelt állal Daenaera, majd megfordult és a helyére ment.

Miután leült a helyére látta, hogy Daemon még mindig őt nézi, és Daenaera nem tudta eldönteni, hogy szórakozotságot vagy dühöt látt-e Daemon szemeiben.

Még mielőtt éldönthette volna, Daemon Daenaera-ról Alicent-re nézett.

- És a te kegyed Alicent úrhölgy? - vonta fel Daemon a szemöldökét.

Alicent kis mosollyal fordult meg és vette fel az áldását, majd vissza ment a herceg-hez.

- Sok sikert, hercegem! - mondta Alicent, miközben a lándzsájára csúsztatta a koszorúját.

Daenaera át nézett a válla fölött amikor suttogást hallott és összevonta a szemöldökét amikor észre vette, hogy az apja épp elhagyja a páholyt.

Pár másodperc múlva Daenaera felállt a helyéről és habozás nélkül követte az apját.

Amikor Daenaera elérte a szobát, ahol tudta, hogy az anyja vajúdik, megállt az ajtónál és a beszélgetésre koncentrált.

- Fel kell áldoznia egyet, vagy elveszíti mindketőtt. - beszélt határozottan a mester, mire Daenaera szemei elkerekedtek. - Van esély arra, hogy megmentsük a gyermeket. Tanítanak egy módszert Fellegvárban, amellyel közvetlenül belevágunk a méhbe, hogy kiszabadítsuk a csecsemőt. De az ezzel járó vérveszteség....

- Hét pokol, Mellos! - szakította félbe Viserys a mestert.

Daenaera kissé elhátrált az ajtótól és az egyik kezét a mellkasára tette amikor fájdalmat érzett, miközben a szemei könnyben kezdtek csillogni.

Anya....nem halhat meg....nem hagyhat itt... -  gondolta Daenaera, miközben egy könnycsepp legörbült a szeméből és végig az arcán.

Daenaera-t egy hangos sikoly hozta ki a gondolataiból.

A fejét az ajtó felé kapta és habozás nélkül berohant.

De azonnal megállt amikor a jelenet a szeme elé került.