Volt amikor szerették és volt amikor féltek tőlük.
𝗗𝗮𝗲𝗻𝗮𝗲𝗿𝗮 𝗧𝗮𝗿𝗴𝗮𝗿𝘆𝗲𝗻. A birodalom gyönyöre, Viserys Targaryen és Aemma Arryn első szülött lánya.
Sárkánykő hercegnője. A Birodalom gyönyöre. Dreamfyre lovasa. A Vastrón igaz örököse...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
7 Évvel később
- Daemon bácsi! - rohant mosolyogva Alyssa a herceg felé, mire Daemon kuncogva felkapta.
- Alyssa! - puszilta meg a kilenc éves arcát Daemon. - Hol van anyád meg a testvéreid?
- Mindjárt jönnek csak Elaena sárral dobálta Baelon-t, mire Valerion és Valaena is csatlakozott a sár csatához! - nevetett Alyssa, miközben Daemon a földre tette.
- És te, hogyhogy nem? - húzta fel a szemöldökét Daemon a lányára.
- Mert éppen Helaena nénikémel voltam! - vonta meg a vállát Alyssa.
Az ajtók ismét kinyíltak és négy nevető gyermek sétált be, mögöttük pedig az anyjuk bosszús arckifejezéssel.
- Daemon bácsi! - kiáltott fel egyszerre a négy gyerek, miközben Daenaera becsukta az ajtót.
- Hiányoztál! - ölelte át Daemon lábát a kis Elaena.
Daemon elmosolyodot, majd leguggolt a legkisebb lánya elé, aki mindössze csak hat éves volt.
- Te is nekem törpe! - felelte egy puszival a kis arcára. - Elég tiszta vagy ahhoz képest, hogy nem rég sárral dobáloztál! - jegyezte meg szórakozottan.
- Anya kényszerített minket, hogy lefürödjünk. - ráncolta az orrát Valerion.
- Engem még ő is mosdatott! - kuncogott Elaena, miközben Alyssa-val a kanapéra ültek.
- Nem kellett volna fürödjetek, ha nem dobáljátok egymást sárral! - mondta Daenaera és szúrós pillantást vetett legkisebb gyermekére, aki csak mosolyogva nézett el.
- Ezt nem hagyhattuk ki! - szólalt meg, kis mosollyal Baelon.
- Tegnap is ezt csináltátok, csak akkor nem egymást dobáltátok, hanem Aegon-t és Aemond-ot! - húzta fel a szemöldökét Daenaera a fiára, mire a gyerekek csak nevettek az emlékre.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
5 Órával később
- Nem vagy még fáradt? - kérdezte Daemon és a fiára nézett.
- Nem! - rázta meg a fejét Baelon, mire Daenaera csak kuncogott ahogy észre vette a fáradt szemeit.
- Nem baj, ha elmész és lefekszel, mint a testvéreid! - mondta lágy hangon Daenaera.
- Nem vagyok fáradt! - egyenesedett fel Baelon. - Azt akarom, hogy Daemon bácsi olvasson még!
- Máskor is tudok olvasni! - felelte kis mosollyal Daemon.
- De ritkán vagy itt! - mondta halk hangon Baelon.
Daemon épp szóra nyitotta a száját, amikor a szoba ajtaja kinyílt.
- Daemon! - bólintott a herceg felé Damian.
- Apa! - kiáltott fel mosolyogva Baelon.
- Apa? - ismételte meg hihetetlenkedve Daemon, mire Daenaera kissé aggódva pillantott közte és Damian között.
- Baelon, menj lefeküdni! - nézett a fiára Daenaera.
- De...
- Most! - szakította félbe határozottan Daenaera a fiát.
Baelon duzzogva felállt a kanapéról és szó nélkül az ajtó felé sétált.
De egy gyermek kíváncsiságával, résnyire nyitva hagyta az ajtót és ott maradt hallgatni.
- Miért hív Baelon apának? - kérdezte durván Daemon, miközben felállt a kanapéról.
- Miért ne hívna? - vonta meg a vállát nyugodtan Damian.
- Nem tanultad meg, hogy távol kell maradnod olyan dolgoktól amik nem a tiéd? - szorította ökölbe a kezét Daemon.
- Biztos, hogy a te fiad, ha engem hív apának? - húzta fel a szemöldökét Damian.
Baelon összevonta a szemöldökét és egy-két lépéssel közelebb ment az ajtóhoz.
- Baszd meg, Damian! - köpte méreggel a szavakat Daemon.
Daenaera éppen, hogy csak felállt a székről, amin eddig ült, amikor már csak azt vette észre, hogy Daemon ökle durván csattan Damian arcán.
- Attól, hogy beleegyeztem, hogy együtt lehetsz Daenaera-val, nem azt jelenti, hogy a gyerekeim vagy akár ő a tiéd lenne! - mondta dühösen Daemon és megrángatta Damian ruhájának gallérját.
- Elhagytad őket! - válaszolta Damian és durván ellökte Daemon-t.
Daemon Damain felé kezdett menni, amikor hirtelen Daenaera állt elé.
- Hagyd abba! - parancsolta határozottan Daenaera, miközben Damian letörölte a vért az orránál.
- A saját fiam úgy hívja őt, hogy apa, míg engem csak bácsinak! - morogta Daemon.
- Gondolhattad volna, hogy ez lesz! - mondta nyugodtan Daenaera.
- Ő az apám? - kérdezte egy halk hang az ajtónál.
Mind a három felnőtt az ajtó felé néztek és látták, hogy Baelon ott áll, könnyes szemekkel és az anyjára néz.
- Baelon... - próbálkozott mondani valamit Daenaera, de egyszerűen nem talált szavakat.
Baelon szemeiből lassan folyni kezdtek a könnyek, majd a kis herceg megfordult és futásnak eredt.
- Baelon! - sietett a fia után Daenaera.
Daemon épp követni akarta őket, amikor Damian megakadályozta azzal, hogy elé állt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
