A te véred, az én vérem!

40. fejezet

- Hamarosan el kell mennem! - mondta Daenaera, kis csend után.

- Miért? - kérdezte kissé ingerülten Daemon.

- Arianne és Damian várnak rám! - felelte nyugodtan a hercegnő, miközben hátrált egy lépést Daemon-tól.

- Nem! - hangzott Daemon határozott hangja.

- Nem? - ismételte meg zavartan Daenaera.

- Még nem mehetsz el! - tisztázta Daemon.

- Miért is ne mehetnék el? - húzta fel  szemöldökét Daenaera.

- Azért mert hi...... - kezdte válaszolni Daemon, de hirtelen megállt és kissé ingerülten nézett a hercegnő szemeibe.

Hiányoztál!

Ezt akarta mondani Daemon, de egyszerűen nem tudta rá venni magát, hogy kimondja ezt az egy szót.

Daenaera összevonta a szemöldökét, majd egy lépéssel közelebb lépett Daemon-hoz.

- Ahogy mondtam Arianne és Damian már várnak rám! - mondta nyugodtan, majd lábujjhegyre állt és egy puszit adott Daemon arcára. - Örülök, hogy nem halál meg, bácsi! - szórakozott kis mosollyal Daenaera.

Majd elsétált Daemon mellett, ki a sátorból.

Daemon keze ökölbe szorult, és mielőtt még megálltíthatta volna magát, dühében megfogta az asztalt és felborította.

Három évet volt távol Daenaera-tól, és csak öt percet volt a közelében.

Ez hihetetlenül frusztrálta és dühítette egyszerre.

- Daenaera! - sóhajtott megkönnyebbülten Arianne és szoros ölelésbe vonta. - Nagyon aggódtam, amikor Damian elmondta, hogy hová mentél!

- Jól vagyok! - felelte kis mosollyal Daenaera, miközben Arianne elhúzodott.

- Szóval, mi történt? - kérdezte Damian, mire Daenaera mosolya nagyobb lett.

- Menjünk vissza a kastélyba és mindent elmondok! - mondta a hercegnő, majd megsem várva a válaszukat  megfordult és a kastély felé kezdett sétálni.

Arianne és Damian tekintete találkozott, majd habozás nélkül követték a hercegnőjüket.

- Szóval, Daemon herceg, csak miattad van életben! - kuncogott Arianne, miután Daenaera elmondta mi történt.

Persze, azt a hercegnő kihagyta, ami a sátorban történt közte és a bácsikája között.

- Ami a kardvívást illeti, azt hiszem már nincs is mit tanulnod tőlem! - jegyezte meg kis mosollyal Damian.

- Én akkor is szeretnék veled edzeni! - felelte gyorsan Daenaera.

Talán túl gyorsan is, mert Damian csak szórakozottan kuncogott rajta.

- Azonban van egy rossz hírem, Dae! - mondta kis csend után Arianne.

- Mi az? - sóhajtott Daenaera.

- Hallottam, hogy az atyád és Ottó Hightower beszélgetnek, és a király körutat rendez neked!

- Hogy mit? - kérdezte zavartan Daenaera.

- Egy körutat! Több házból érkeznek majd férfik, akik a kezedre áhítoznak! És azok közül választhatsz férjednek valakit! - válaszolta Arianne.

- Ó, istenek! - sóhajtott ingerülten Daenaera. - Biztos vagyok benne, hogy ez az a nyamvadt Hightower ötlete volt!

- És mit fogsz tenni? - kérdezte Damian, összevont szemöldökkel.

- Még nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy Ottó Hightower nem maradhat tovább a király keze! - mondta határozottan Daenaera. - Már így is túl sokat beszél atyám fülébe, és az atyám pedig annyira vak, hogy nem is veszi észre! - dühöngött a hercegnő, miközben felállt a fotelból és járkálni kezdett.

- Egyszerű lenne megölni! - vonta meg a vállát Damian, mire Arianne hihetetlenkedve nézett rá.

- Nem! Nem ölhetjük meg, még nem! - felelte Daenaera, majd sóhajtva megállt a két bizalmasa előtt. - Valahogy rá kell vezetni atyámat, hogy Ottó-nak hátsó szándékai vannak! Megkell látattnünk vele, hogy Ottó Hightower nem több egy nyamvadt kurafinál!

- És ezt, hogy akarod elérni? - kérdezte Arianne kíváncsian.

- Egyenlőre nem tudom Ari! - mondta a hercegnő. - Egyenlőre! De valahogy ezt is elfogom érni, ahogy azt is elértem, hogy az emberek féljenek tőlem és, hogy a halál hordozójának hívjanak!