A te véred, az én vérem!

39. fejezet

- Sárkány érkezik! - kiáltott fel egy férfi, mire mindenki az égre nézett.

Dreamfyre lassan leszállt egy kis dombon, majd Daenaera lassan leszállt a hátáról, még mindig csupa véres arccal.

Daemon az asztalnál állt, és összevont szemöldökkel figyelte, ahogy Daenaera elkezd felé sétélni.

Ez a jelenet már annyiszor megtörtént álmában, ha egy kis része azt hitte megint álmodik.

Daenaera az asztal felé sétált ahol Laenor, Corlys, Vaemond és Daemon álltak, figyelmen kivül hagyva a többi férfi tekintetét.

A hercegnő kissá elmosolyodott amikor észre vette, hogy Daemon arca már tiszta és egy csepp vér sincs rajta.

Az övével ellentétben.

- Corlys nagyúr, örülük, hogy ismét látlak! - mondta Daenaera, miután az asztal széléhez ért.

- Akárcsak én, hercegnő! - bólintott Corlys. - De, mond csak, az atyád küldött téged? - kérdezte, mire Daenaera hihetetlenkedve kuncogott.

- Nem! - válaszolta egyszerűen a hercegnő.

- Akkor miért vagy itt? - kérdezte mogorván Corlys testvére, Vaemond, mire Daenaera rá nézett a hideg szemeivel.

- A helyedben megválogatnám a szavaidat Vaemond! Folytasd csak ezt a bánás modót és biztosan megérzed milyen lesz kasztrálva lenni! - mondta hideg hangon Daenaera, mire Vaemond kisséd megborzongott.

Daemon az únokahúgát nézte és szórakozottan felhúzta a szemöldökét, míg Laenor vissza tartotta a nevetést.

- Ha nem bánjátok úraim, most bemegyek a bácsikám sátrába és lemosom az arcomon lévő vért! - mondta immár nyugodt hangon a hercegnő, majd elment Daemon mellett és egyenesen a piros sátor felé tartott.

Daemon pedig kis mosollyal az arcán követte a hercegnőt.

- Ki tanított kardot használni? - kérdezte Daemon, miközben besétállt a sátorba.

- Damian! - válaszolta egyszerűen Daenaera és egy vízes rongyal törölte az arcát.

- Miért jöttél ide? - állt a hercegnő elé Daemon.

- Baj, hogy itt vagyok? - húzta fel a szemöldökét Daenaera, miközben abba hagyta az arca törlését.

Daemon nem válaszolt csak tovább nézett Daenaera-ra.

Daenaera sóhajtva felállt a székről, majd Daemon elé sétált.

- Megmentettem az életed! - jegyezte meg a hercegnő.

- Nem kértelek rá! - felelte azonnal Daemon.

- Nem kellett! - vágott vissza, kissé ingerülten Daenaera.

Daemon kivette Daenaera kezéből a vízes rongyot, majd szó nélkül elkezdte letörölni az arcán lévő vért.

- Segítettem neked! - mondta a hercegnő halkabb hangon.

- Tudom! - felelte Daemon, miközben még mindig az arcát törölgette.

Daenaera kikapta a keze közül a rongyot, majd inegrülten eldobta.

Daemon és Daenaera tekintete találkozott és az eddigi feszültség csak erősödött köztük.

Daenaera nem tudta ki kezdeményezett, de a követkeö pillanatban már csak azt tudta, hogy Daemon kezei a csípőjét szonongassák, ajkaik pedig egy szenvedélyes csókban vannak.

A hercegnő kezei beletúrtak Daemon hosszú hajába, majd halkan felnyögött amikor Daemon az ajkába harapott.

Daemon egyik keze a csípőjét fogta, míg a másik keze kissé a torkát szorította.

Nem annyira, hogy ne kapjon levegőt, de éppen anyira, hogy nyomást gyakoroljon rá.

- Daemon... - nyögte a nevét Daenaera, mire Daemon kissé elhúzodott és homlokát a hercegnőnek döntötte.

- Nem hittem volna,hogy így foglak láttni! - jegyezte meg halkan Daemon.

- Hogy? - kérdezte kis mosollyal Daenaera.

- Véres arcal! - válaszolta Daemon, miközben elhúzodott és Daenaera arcát fürkészte.

- Zavar? - húzta fel a szemöldökét Daenaera.

- Nem! - rázta a fejét a herceg. - Csak annyira másnak tűnsz.

- Mert más is vagyok! - mondta Daenaera és hátrált egy lépést Daemon-tól. - Az a lány akit te ismertél, már nincs többé! Mér rég meghalt!

- Ki ölte meg? - kérdezte össze ráncolt homlokkal Daemon.

- A családja! - felelte halkan, de komolyan Daenaera.