A te véred, az én vérem!

30. fejezet

Majd engedett a késztetésnek és lassan előre dőlt.

Hirtelen két kar vette körül Daenaera derekát, majd a hercegnő már csak azt vette észre, hogy kis pufanással a hátára esett.

Daenaera kinyitotta a szemeit és a homályos látásából látta, hogy Damian lebeg felette.

- Miért... - kezdte kérdezni Damian a hercegnőt, de félbe szakadt amikor Daenaera zokogni kezdett.

- Mindenki elhagyott... - zokogta Daenaera, miközben lassan felült, még mindig a ház tetején.

- Daemon herceg nem. - próbálta vigasztalni esetlenül Damian.

- De.. - mondta még mindig zokogva, majd homlokát Damian mellkasának döntötte.

Damian, aki nem tudta mit csináljon egy síró hercegnővel, ügyetlenül megsimogatta a haját.

- Vissza fog jönnö hozzád! - mondta halkan Damian.

- Nem, nem fog.... - vitatkozott Daenaera, miközben kissé kétségbesetten ragaszkodott Damian-hoz.

- Akkor sem az a megoldád, amit épp tenni készültél! - sóhajtott Damian, majd megfogta a hercegnő mindkét vállát és hátrébb húzta, hogy a szemébe nézhessen.

- Pedig minden jobb lenne... - hajtotta le a fejet Daenaera.

- Nem, nem lenne! - mondta határozotan Damian, miközben jobb kezével gyengéden megfogta Daenaera állát és felemelte. - Lehet, hogy most nem így gondolod, de igen is hiányoznál sok embernek!

- Például kinek? - kérdezte a hercegnő, miközben egyik kezével megtörölte a könny foltos arcát.

- Daemon-nak! - felelte azonnal Damian.

- Daemon elhagyott! - mondta ingerülten Daenaera.

- Igen de....

- Nincs de! - szakította félbe Daenaera Damian-t. - Egyedül hagyott és kész!

- Daemon megőrülne ha megtudná a halálod! - folytta Damian figyelmen kivül hagyta amit a hercegnő mondott. - Biztos vagyok benne, hogy nem habozna porig égeni egész Westerost dühében! Már majdenem három éve vagyok Daemon mellett. Hidd el, ismeren ennyire!

- Akkor miért hagyott el? - kérdezte halkan Daenaera.

- Ezt a választ csak ő adhatja meg, hercegnő! - sóhajtott Damian. - És szívesen folytatnám a felsorolást, hogy miért ne öld meg magad, de először lemehetnénk erről a háztetőről?

- Azt hiszem, igen! - válaszolta kis csend után Daenaera.

- Egyébként, hogy találtál meg? - kérdezte Daenaera, miután leültek a ház elé.

- Nyitva hagytad az átjáró ajtaját, és nem volt nehéz kiszúrni a ház tetején! - válaszolta Damian.

- A fenébe.. - sóhajtott Daenaera, mire Damian kissé kuncogott. - Köszönöm! - mondta halkan a hercegnő. - Mostmár látom, hogy nagy hibát követtem volna el.

- Nincs mit, köszöni, hercegnő! - vont vállatt Damian.

- De van! - vitatkozott Daenaera. - Tudom, hogy atyám nem bírta volna ki, ha az első szülött lánya meghal.

- Remélem, hogy többé nem fog előfordulni! - nézett Damian a hercegnőre.

Daenaera válaszra nyitotta a száját, amikor hangos gyerek sírást és fájdalmas nyögéseket halott.

A hercegnő a hang iránya felé fordult és dühösen vette észre, hogy egy férfi épp egy kisfút rúg az 

- Te haszontalan, féreg! - dühüngött a férfi, miközben mégerősebben rúgott a fiúba.

- Damian! - szólította hideg hangon a mellete ülőt.

- Tessék? 

- Ha megkérlek valamire, te megteszed,  igaz? - kérdezte Daenaera, miközben még mindig a férfit nézte, aki a gyereket rugdosta.

- Persze! - válaszolta azonnal Damian.

- Remek! Öld meg azt a férfit! - bicentett a férfi felé, aki most leköpte a földön fekvő gyereket.

- Hogy mi? - kérdezte döbbenten Damian, mire Daenaera rá nézett.

- Vagy megteszed te, vagy megteszem én! - felelte határozottan Daenaera.

Damian a hercegnő arcát fürkészte, és látta, hogy egyáltalán nem viccel.

- Rendben! - állt fel kis csend után Damian.

Majd elindult a férfi felé.

Daenaera nézte ahogy Damian kihúzza a kardját, miközben közelebb ment a mitsem selytő férfihez, aki még mindig a gyermeket rúgja.

Az utcán többen is észre vették Damian kezében a kardot, és gyosan elmentek a közeléből.

A hercegnő elégedetten figyelte, ahogy Damian a férfi hátába szúrja a kardot, aki egyből abba hagyta a gyerek verését és a szájából vér kezdett kifolyni, ahogy lenézett a mellkasára, ahol látta a karad hegyét.

Néhányan az utcán felsikitottak, és mindenki szaladt minden felé.

Damian kihúzta a kardott a férfi hátából, aki azonnal a földre esett.

Daenaera és Damian tekintete találkozott és mindkettőjüknek volt egy érzése, hogy nem ez volt az utolsó alakalom.