Églenyomat (BNHA ff.)

Indulás a UA vizsgájára

- Meryen ideje fel kelni.- nyitott be a lánya szobájába. A szobában még dobozok hevertek szanaszét, hiszen mindössze három napja érkeztek a városba. - Nem azt mondtad, hogy még át akarod nézni az írásbeli anyagát?- kérdezte Anzu, ahogy elhúzta a függönyöket.

- Nekem ehhez semmi kedvem.- nyöszörgött ahogy a fejére húzta a takarót. - Mért nem volt jó a Seiai Akadémia?-

- A Seiaion meghaladod a tanári kart potenciális szinten. A szakértő akivel beszéltem ez ügyben, ő is így gondolja. Most pedig felkelni!- rántotta le a lányról a takarót. - Mindent át kellett szerveznem és akkor még nem ez a végleges otthonunk, hogy ne lakjunk olyan messze a sulitól. Az a szerencsénk, hogy a UA-be felvettek mint tanárt. Különben is. Van róla fogalmad, hogy mennyi interjút kértek, az áthelyezésem miatt?-

- Nem. De köszönöm, hogy megtetted értem. Te is ott leszel mint vizsgáztató tanár?- kérdezte fáradtan Meryen, ahogy felült. Zöld, felhő szerű haja kócosan állt szanaszét.

- Ott leszek, de nincs beleszólásom a pontozásba.-

- Szuper...- sóhajtott a lány.

- Készítek valami reggelit.- ment ki a szobából Anzu. Meryen elment letusolni, majd felöltözött. Az egyik tankönyvével sétált ki a konyhába, és foglalt helyet az étkező asztalnál. A reggeli tükör tojás volt pírítóssal. Amíg evett mindent sikeresen át nézett. Ezt követően megivott két liter vizet, hogy a gyakorlati vizsgán ne legyen problémája a képességével. Ezután még nyújtott egy kicsit, csinált pár fekvőt és a csuklóját valamint a nyakát is átmozgatta. Minden álma az volt, hogy a UA-ben tanuljon, viszont apja kiskorában lebeszélte róla, mert az ő unokatestvére is így halt meg, aki szintén a UA-be járt. Az apa úgy volt vele, hogy bármelyik másik hősképző csak ez ne. De neki már nincs beleszólása. Bár a lány mit meg ne adna azért, ha még most is volna. Elővett egy hátizsákot amibe bele tette az edzőruháját, a füzetet amibe a hősök aláírásait gyűjtötte, és egy, egy literes üveget tele vízzel, valamint az iratait. A kabát zsebébe süllyesztette a telefonját és felvette a kedvenc sportcipőét.

- Anya gyere már!- nyavalygott Meryen.- Tenya tarkón vár ha elkésem.-

- Megyek már. Bocs, de a tovább költözéssel bajlódom. Most hívtak, hogy egy másik vevő jobb ajánlatot tett. Most térhetünk vissza az elejére- lépett ki szobájából a nő. Elindultak a buszmegállóba és fel is szálltak a járműre. A lány közben elolvasta a napi hős híreket. All Might megint megmentett egy rakat embert. Ingeniumnak is elkapott egy gonosztevőt, Hawksról nem is beszélve. Kíváncsi volt, hogy lesznek-e ismerős arcok. 8: 30-kor már az iskola kapuját is átlépte.

- Tenya. Itt vagyok.- integetett vidáman ahogy rohant. 

- Véletlen se jönnél előbb.- fogta meg a lány táskájának pántját.

- Pontos voltam.- mosolygott szarkasztikusan.

- Egy percet késtél.- 

- Tanulj meg várni.- fordult szembe vele játékosan, majd így folytatta útját. Egy ponton a két jó barát elvált egymástól, mivel külön terembe osztották őket. Az írásbeli egyszerű volt. Legalább is Sana így gondolta. Amint végeztek újra egymás oldalán folytatták az útjukat, egy úgynevezett infármciós terembe, ahol Present Mic tartotta a gyakorlati vizsga ismertetőét. Meryen imádta Mic műsorát és a hősért is igencsak rajongott. A lány egy szőke tüsi hajú srác mellett ült. Kis idő múlva motyogást halott meg a mellette ülő szőke másik oldaláról. Nem törődött vele, hiszen az információk jobban érdekelték. Elmondták, hogy három robot lesz, 1-,2- és 3 pontosok. Meryennek feltűnt, hogy a lapon amit kaptak, azon négy robot, szerepelt, de nem mert szólni. Nem is kellett, hogy szóljon, mert más már megtette.