Églenyomat (BNHA ff.)

Mondd el

      Meryen elindult az öltözők felé.

- Neki mi baja?- kérdezett rá Sato.

- Nem ilyennek ismerjük, Sana nem ilyen. Valami történhetett.- gondolkodott Kirishima.- De vajon...-

- Pedig azt mondta, hogy jól van.- gondolkozott Aoyama.

- Miért,  valami történt?- kérdezte Asui.

- Nem csak egyedül volt, és feszültnek tűnt. Azt mondta jól van. Megnézem.-

- Aoyama. Ha nagyon ellenkezik, hagyd őt. Nem fogod tudni meggyőzni.- szolt utána Iida.

- Hm.- bólintott. Az öltöző ajtajához érve ütések zaját hallotta és, Meryen dühös szitkozódását. Kifújta a levegőt, és kinyitotta az ajtót. Sana megijedt és a földre esett, felhői pedig eltűntek.

- Francba... Még egy párbajt se tudhatok magam mögött, de már összeverem magam.- sóhajtott fel dühösen.- Áh, heló Aoyama.-

- Biztos minden rendben?- segítette fel.-

- Persze, csak nagyon feltüzel a meccs gondolata. Tudod mennyire szeretek harcolni és villogni a képességemmel.- mosolyodott el, ökleit maga elé emelve.

- Nem, te feszült vagy. A felhő ott a fejed felett.-

- Én feszült? Ugyan kérlek.- nevetett fel kínosan.

- De a felhő...- mutatott rá. 

- A kis szemét.- 

- A jó barátok mindent megosztanak egymással. Nem te mondtad?- kérte számon a lányt.

- Végül te se mondtad el mi bántott aznap.- fonta keresztbe mellkasa előtt a karját a lány.

- Tök hülyeség volt az egész, viszont most rólad van szó.-  

- De erőszakos lettél hirtelen.- köpte oda és kifeküdt egy felhőn.- Ha annyira tudni akarod... Argh. Csak nem állok készen a Tenya elleni meccsre. Mióta eszemet tudom mellettem van, és most csak úgy taszítsam le a küzdőtérről? Van fogalmad róla, hogy ez milyen nehéz?-

- Van...- morgott.

- Tessék?- hajtotta hátra a fejét, hogy lássa Aoyamát.

- Mármint igen, ezt sajnos nem tudom átérezni.- tette csípőre a kezét.- Azt mondtad ez egy verseny, itt nem számítanak a kötelékek.-

- Tudom, de...- fújta ki a levegőt.

- Kedveled őt?- 

- Mi?- ült fel hirtelen a felhőn, ahogy hátrafordult.- Erről hallani se akarok.- dőlt vissza.

- Ahogy gondolod.- rázta meg a fejét. 

- Akkor ezt megbeszéltük.- ugrott le a felhőről, és elindult újra tölteni két kulacsát. Út közben kiitta a maradék pár korty vizet még az egyikből.- Tudod...- vett egy mély levegőt.- Ő nem csak egy barátom.- tekerte le az üveg tetejét.- Ő... ott volt velem mindig. Tényleg mindig.- 

- Igen, és?- csillantak fel a fiú szemei. 

- Semmi.- nézett a tükörbe.- Nem fontos.- 

- Imádom, hogy neked soha semmi nem fontos.- 

- Ez tényleg nem fontos.- nevetett fel.- De van ami fontos. Például, hogy megnyerjem ezt a szert. A legjobb ügynökségekhez kell, hogy bekerüljek, szóval minden alkalmat meg kell ragadnom, hogy villoghassak és megmutassam, én vagyok a legjobb választás.- mutatott magára büszkén.

- De csak utánam.- simította hátra a haját.

- Még jó, hogy nem veled kell megküzdenem.- nevetett fel a lány.- Még a végén megvakítanánk a közönséget.-