Églenyomat (BNHA ff.)

Egy érdekes helyzet

A maradék feladat könnyű volt. Mikor mindennel végeztek, Midoriya elterült a földön.

- Még egy kicsit bírd ki, aztán Szanitécia majd meggyógyít.- nyújtott segítőkezet, mosolyogva Meryen.

- Köszönöm.- ragadta, meg a kezét. A lány erősen rántotta fel a földről.

- Na gyere.- mosolygott a kissé meglepett fiúra.

- Na lássuk az eredményeket.- állt meg Aizawa, az osztály előtt.- A pontszámok alapján, a legjobbtól, a legrosszabbig rangsoroltalak bennetek. Idő pazarlás lenne egyesével végig menni, ezért lássuk inkább a listát.- kivetítették a táblát, Meryen pedig sértődötten fordította el a fejét, hiszen legalább harmadik akart lenni, viszont erről a helyről eggyel lecsúszott, így lett negyedik. Midoriya utolsó helyen végzett.

- Jaj ne.- suttogta drámaian Meryen.

- Egyébként senkit se rúgunk ki.- mindenki lefagyott erre a kijelentésre. Sana meg, őszintén leszarta. Úgy vélte, bárkit kirúghatnak erről a helyről kivéve őt. - Csak azért mondtam, hogy a legjobb formátokat nyújtsátok.- mosolyodott el gúnyosan a férfi. 

- Ti komolyan bevettétek a fenyegetést? Egy kis ésszel, nem volt nehéz átlátni rajta.- fonta össze a karjait Yaoyorozu.

- Ezzel végeztünk. A tanterv, meg a többi papír az osztály teremben lesznek.- sétált el a tanár.

          Anzu és Meryen együtt sétáltak ki az iskola épületéből. ,, Mit keres itt Izuku itt? Nincs is képessége..." gondolkodott a nő.

- Á ott vannak a többiek.-

- Látom Izuku is szerzett barátokat.- jegyezte meg a nő. 

- Ja, nem kifejezés. Bár van ellensége is. Vagy rivális, nem tudom mit gondoljak.-

- Mióta van képessége?- utalt a fiúra.- Milyen képessége van?-

- Erőnövelő... ami fura. Az általában feltűnően jelenik meg. A felvételin láttam először, pedig azelőtt két hónappal találkoztunk, és nem mondott semmit.- rúgott bele egy kavicsba.- A felvételin a nulla pontos robotot egy ütéssel legyűrte.- csapott a levegőbe.- És ez nem szimpi.- 

- Ne légy ilyen, viszont aláírom, ez fura.- gondolkodott el.- Na menj a barátaiddal, de ne késs mert a Midoriyáéknál fogunk vacsorázni.- 

- Inko?- nézett teljesen leesett állal.- Annyira szeretem a főztjét..- gondolkodott a nő.- Na mindegy menjél.- 

- Oké-oké- futott a csapat után.- Tenya!- kiabált boldogan és a hátának csapódott.

- Vigyázz már.- fordult felé és kicsit leguggolt, hogy a lány le tudjon szállni.

- Hehe, igazán hozzászokhattál volna már.- ütötte vállba vidáman.

- Ez fájt.- lépett távolabb.

- Sana, beszélhetünk.- szólt Uraraka, és a lánynak ideje nem volt válaszolni, már félre lett rángatva. 

- Mit akarsz?- mordult fel, és leporolta a blézerét. Nem értette mért kellett ennyire hevesen odébb húzni.

- Együtt vagytok?- nézett rá komolyan. 

- Tessék?- nevetett fel.- Ne már, ezt miből szűrted le.- 

- Hát... folyton körülötte lógsz.- válaszolta félénken.

- Most félrehívtál, és kínosan beszélgetünk, akkor mi most együtt vagyunk?- tette szórakozottan csípőre a kezét Meryen.

- Ne-nem.- nézett oldalra zavartan.- Ez most kicsit kínos.- fordult el.

- Ne aggódj nem te vagy az első aki megkérdezte, sőt gondolkodtam, hogy kiírom magamra egy cetlire, hogy ,, nem vagyok együtt Tenyával".- viccelődöt.- Hm... A közösség médiás fiókjaimban is hiányzik ez a szöveg a bemutatkozásból...- gondolkodott tovább.- Hé Tenya.- intett felé.- Ő is megkérdezte..- biccentette a fejét, Uraraka felé.