Églenyomat (BNHA ff.)

Vágjunk bele!

Beérve a suliba, mindenki meredten bámulta és összesúgtak a háta mögött. Meryen nem törődött vele, hisz hidegen hagyta és úgy gondolta, ez teljesen elfogadható egy hősképzőben. Az anyját csak este felé engedik haza, így kissé fura volt számára, hogy egyedül sétál a folyosókon, hiszen mindig elkíséri. Bár amit pozitívumnak fogott fel, hogy ma tovább aludhatott, így egy későbbi vonattal jött be, mivel nem nem érzett késztetést arra, hogy elkísérje az ott sem lévő anyját. 

- Sana?- érintette meg valaki a vállát. 

- Áhhhh...- sikított fel ijedtében.

- Nyugi-nyugi, tudom, hogy régen láttál, de annyira nem változtam.- vakarta zavartan a tarkóját a lánynál jóval magasabb harmadéves.

- Mirio!- ugrott a lány boldogan a nyakába. 

- Sana!- nevetett.- Örülök, hogy itt vagy! Már láttalak párszor a folyosón, de mindig valakivel beszéltél és nem akartalak zavarni.-

- Ugyan Mirio, te sose zavarnál. Annyira örülök, hogy találkoztunk.- birizgált a szoknyája aljával. ,, Már megint ez a hülye érzés. Francba."

- Tényleg!- eszmélt fel hirtelen és a kezébe vette Sana kezét.- Jól vagy?!- kérdezte ijedten amikor felszisszent a lány.

- Igen-igen, csak kissé még érzékeny a bőröm.- kuncogott zavartan miközben arcára felkúszott egy kis pír.. ,, Mégis mi a francot csinálok?"

- De a támadás. A tévében nagyon durvának tűnt. Amikor meghallottam mi történt és megtudakoltam, melyik osztályba jársz, nagyon aggódtam.- komorult el a tekintete.

- Ugyan-ugyan. Nincs semmi komoly bajom. Csak a bőröm, de úgyis ismered a képességem hátrányait.- hülyéskedte el a dolgokat, bár a karjai rohadtul viszkettek. De amikor észre vette a srác bugyuta, szomorú arcát kissé meghátrált.- Na-na tényleg nincs semmi bajom.- 

- Oké.- szorította magához szorosan. 

- Ik.- nyikkant fel.- Á elfogok késni.- pánikólt be.- Majd beszélünk.- bontakozott ki, majd hátrafelé futva, integetve elsietett a folyosón.
         A folyosón majdnem elesett, de az utolsó kanyar után lelassult és kifújta magát. 

- Jó reggelt.- lépett be az osztályba, arcán nagy mosollyal. Mina neki rohanásból, ölelte át, így felborultak, és a barátai közül, mindenki körbe állta. Midorya mellettük aggódva nézte a kupacnyi embert, Iida pedig próbálta lecsendesíteni a zűrzavart.

- Te jóságos ég, ugye jól vagy?- aggódott Uraraka. 

- Mi történt? Mért van bekötve a kezed?- pattogott Kaminari.

- Csak a kiszáradás miatt foszlik a bőröm.- nevettet ahogy Tsuyu magához szorította.

- Nagyon fáj?- kérdezte Kirishima, ahogy felsegítette a földről.

- Pfh... Dehogy.- nevetett.

- Mindenki üljön le.- tergyegetett Iida.

- Láttál minket a Tv-ben?- pattogott Hagakure.

- Igen, persze.- nevetett zavartan.

- Annyira elképesztő, hogy rajta vagyunk. Bár engem szerintem nem vettek észre.- hajtotta le szomorkásan a fejét.

- Én észre vettelek, ne aggódj. Uraraka mellett álltál kicsivel.- gondolt vissza a kép kockákra.

- Egész fura, hogy velünk van tele a média.- nyújtózkodott Denki.

- Azért nem meglepő.- vetette oda Jiro.- Egy hősöket képző létesítményt támadtak meg.- 

- All Mightnak elképesztő ereje van. Jól elintézte azt a madár fejű szörnyet.- imitálta az ütéseket Sato.