OneShot-ok és egyebek

Titkár-kun (Erwin x Armin)

Halk pittyegésre ébredtem így ösztönösen kihúztam a telefonom a párna alól és megpróbáltam vakon kinyomni az ébresztőt de az egyre csak hangosodott így kinyitva a szemem, hunyorogva meredtem a kijelzőre és ezúttal határozottan a kis kör ikonra nyomva az ujjam, hallgattattam el. Vissza ejtettem a fejem a párnára és felsóhajtottam. Egy újabb munkanap.. Elmondani sem tudom mennyire várom már a hétvégét.

Óvatosan megfordultam, hogy ne ébresszem fel a mellettem fekvő férfit akinek a karja hanyagul ölelt át álmában. A félhomályban a vonásait figyeltem, ahogy békésen alszik. Egy pillanatra erősödött a szorítása majd szusszantott egyet és ismét ellazult. Halványan elmosolyodtam és nagyon gyengéden közelebb hajoltam hozzá, hogy szinte alig érintve hozzá az arcához az ajkaimat, csókot leheljek a bőrére. Hétvégén.. Addig feküdhetek mellette ameddig fel nem ébred..

Még belélegeztem azt a megnyugtató melegséget amit az ölelésében éreztem, majd finoman lefejtettem magamról a karját és kimásztam mellőle az ágyból. Összeszorult a mellkasom a lopott „jó reggelt" puszi miatt és igyekeztem komolyságot erőltetni magamra. Kimentem a konyhába és elindítottam a kávéfőzőt, ezután sietve rendbe szedtem magam a fürdőszobában és felöltöztem a tegnapi ruháimba. Az irodában van egy szekrényem ahová tettem el váltás inget és pár egyéb tiszta ruhát, épp ezek miatt az esetek miatt. Gyorsan megmostam a fogam majd visszamentem a konyhába és kitöltöttem egy bögre kávét. Cukor nélkül egy kevés tejjel.

– Csináltam kávét. – léptem be a szobába ahol Erwin még mindig az ágyában feküdt és látszólag még mindig aludt. – Már reggel van, keljen fel. – húztam fel a redőnyt mire felkapta a fejét és hunyorogva, álmosan meredt maga elé. – Csináltam önnek kávét. – álltam meg az ágya mellett ő pedig végre rendesen felült. A takaró lecsúszott a mellkasáról amin az izmok egy pillanatra megfeszültek ahogy nyújtózott egyet, majd ismét elernyedtek.

– Mennyi az idő? – kérdezte miközben átvette tőlem a kávét és belekortyolt.

– Lassan hét óra. Azt mondta ma korán kezd a Valentin napi sürgés miatt. – erre bólogatva hümmögött egyetértés gyanánt. – Ma én is korábban indulok.

– Te mindig korán bent vagy. – felelte még mindig félig aludva.

– Mert az én munkaidőm időhöz kötött. Fél nyolckor kezdek de most el kell mennem munka előtt a süteményekért amivel a vendégeit kínáljuk majd.

– Oh igen.. Kilenckor jönnek. – bólogatott.

– Mindent előkészítek mire oda érnek. Az irodában találkozunk. – búcsúztam ő pedig intett egyet a kezével míg a másikban a bögrét tartotta. Igyekeztem nem rohanni és lazaságot tettetni, de minden éjszaka megviselt egy kicsit.. És emiatt egyre nehezebb lett nem menekülni az érzéseimtől amik Erwinhez kötöttek.

Lassan három éve tart köztünk ez a viszony. Majdnem azóta hogy a titkára lettem.

Gyakornokként kezdtem aztán a feljebb valóm azt tanácsolta végezzek el egy kurzust és szerezzek titkári végzettséget. Jókor voltam jó helyen és az előző titkárunk hamarosan nyugdíjba ment. Mivel engem már ismertek egy ideje és teljes állásban akartak foglalkoztatni, kapóra jött a titkári papírom. Levi-san javasolta hogy végezzem el így első sorban neki vagyok hálás a munkám miatt, bár ő erősen javasolt valami színészi pályát vagy modellkedést is, de egyik sem vonzott igazán.

És mikor Erwin titkára lettem.. Valahogy ez történt. Eleinte csak sok volt a túlóra, nagy volt a nyomás, de sokat segített hogy képbe jöjjek és az előző titkárt is bármikor felhívhattam ha elakadtam. Tényleg rengeteg segítséget kaptam épp ezért igyekeztem minél előbb bedolgozni magam az új pozíciómba. Aztán egy nap Erwinen felejtettem a pillantásomat, egészen véletlenül és semmi rossz szándékkal de ő észre vette. Szégyelltem magam és féltem, hogy lefokoz vagy egyenesen kirúg de ehelyett megcsókolt és azt mondta, hogy felőle rendben van ha szeretném. Semmit nem tett a beleegyezésem nélkül és bármit is mondtam, elfogadta. Nem ütött vissza azzal hogy a főnököm, nem zsarolt, még csak nem is volt velem másmilyen. Teljesen külön tudja kezelni a szexet és a munkát ami nekem eleinte nem ment de már én is egészen belejöttem. Legalábbis azt hiszem.