Tiltott románc

Második Fejezet

Szeptember 2.

Reggel mosolygó arccal ébredtem, ugyanis majd kicsattantam az örömtől, hogy ma, újra láthatom a gyerekeket. Nagy mosollyal az arcomon le battyogtam a konyhába, ahol ismételten várt a szokásos kávém. Miután megittam azt, a reggeli cigim kíséretében, asztalhoz ültünk, és megreggeliztünk. A tegnapi tükörtójást felváltotta, az avokádós toast, de nagyobb változás nem esett. A szobámba érve, utam a fürdőbe vezetett. Ott a szokásos dolgaimat vittem végbe, mint például arc-fog mosás. A hajamat szabadon hagytam, ugyanis a tegnapi vasaltság benne maradt. Egy fekete ing, aminek egyik oldalt az alját beletűrtem sötétkék farmeromba, és egy fekete-fehér adidas cipő volt a mai szettem. Feldobtam vállamra még a táskámat, és kezdődhetett is a nap. Szokásosan Damien-el mentünk iskolába, de út közbe felvettük Marcus-t is.

-Császtok!- köszönt nekünk Marcus, miután beült a hátsó ülés középső helyére
-Szia!- köszöntünk vissza Dammel, kórusban
-Van tervetek ma délutánra?-szegezte felénk a kérdést
-Én a gyermek otthonba leszek!-feleltem
-Klassz! Egyébként ritka jó szíved van, Deli!
-Én úgy vagyok vele, hogyha meg tehetem, akkor ott segítek ahol csak tudok!
-Na és te Damien?- nézett a mellettem ülőre
-Szabad a délutánom. De mibe mesterkedsz?-húzta fel szemöldökét selytelmesen
-Arra gondoltam, hogy megnézhetnék az új filmet a moziba!
-Milyen film? Ugye nem ilyen nyál csurgató fos?
-Nem, nem, nem! A Terrifier 2-t néznénk meg! Most komolyan tesó, mikor láttál te engem romantikus filmet nézni?-vágott fancsali arcot
-Akkor nem is tudom kik a Twillight fanok!-nézett hol rám, hol Marcusra testvérem
-Ki kérem magamnak, az nem nyálas! Én jobban szeretem azokat a részeket ahol öldöklik egymást!- ersztettem felé egy angyali mosolyt
-Ezt nem is vitatom! Na de meg érkeztünk! Kiszállás majmok!- intett az autó ajtaja felé.
-Ezt úgy mondtad, mintha te nem jönnél velünk együtt!- forgattam szemeimet
-Ne forgasd azokat a gyilkos szemeidet hugi, a végén ki esnek!- csipkelődött
-Nincs olyan szerencséd!- jutalmaztam meg egy szúrós pillantással

Ahogyan a szekrényeinkhez értünk, a nagy tömegben kiszúrtam Charlotte-ot. Intettem neki hogy jöjjön oda hozzánk, és pár pillanat múlva, már mellettünk is termett.

-Sziasztok!- mosolygott ránk
-Szia Charlotte!- viszonoztuk mi is a gesztust
-Figyu Kicsi, mi léptünk, majd a terembe találkozunk! Oh, és veled is Charlotte!- biccentett az előbb említett lánynak Dam.

Én csak egyetértően bólogattam, majd újra az előttem álló lányra szegeztem tekintetem.

-Úgy gondoltam, hogyha mellettem maradsz, akkor nagyobb rá az esély, hogy senki nem fog bántani! És amúgy is, jó fej csajnak tűnsz!- kacsintottam rá
-Ak..akkor te most a barátom akarsz lenni?- hűledezett
-Barátaim nincsenek! Csak fontosabb személyek, akiket kedvelek!- szögeztem le az egyik arany szabályomat
-Értem!- bólintott aprót
-Induljunk órára!- biccentettem a terem felé
-Menyjünk!- majd azzal be is tértünk, a saját termünkbe

Természetesen Damien mellé ültem, mint ahogy tegnap. Charlotte pedig nagy meglepetésemre, Marcus mellett foglalt helyet. Az első óránk irodalom volt. Személy szerint, nekem ez a kedvenc tantárgyam. Valahogy mindig is közel állt hozzám a sok vers, könyvek és ehhez hasonlóak.

-Szóval gyerekek, ki az aki olvasott a nyári szünet alatt valamien könyvet?- kérdezte az osztálytól, Mr.Walker.

Páran kezüket nyújtották, de én nem tettem. Nem szeretem ha, valaki azt gondolja hogy egy törékeny virágszál vagyok. Esélyem sem volt ebbe a szituációba meghúzni magam, ugyanis Damien hozta a formáját, és nem tudott kussba maradni.