Tiltott románc

Kilencedik fejezet

Szeptember 19.

Elérkezett a hét várva várt napja, azaz péntek. Ki kecmeregtem az ágyamból, bele bújtam a mamuszomba illetve a köntösömbe és a földszint felé vettem az irányt. Ahogy le értem, egyből szembe találtam magam anyával, aki a konyhába készítette a reggelit. Apa a nappaliba telefonált, Dam pedig kint cigizett. Egy-egy reggeli köszönés után, én is követtem ikertestvérem példáját, és a kávéval teli bögrémmel, valamint a kezemben egy szál cigarettával indultam meg a terasz felé.

-Jó reggelt Kicsi!- köszönt Dam
-Neked is!- mondtam, és meggyújtottam a cigarettámat
-Tudod hogy apa kivel beszél?-nézett rám selytelmesen
-Nem. Te tudod?-vontam fel a szemöldökömet kérdően
-Santino Ramos-al.
-Mégis mit akar ő apától? Nem úgy volt hogy az ő családjuk nem kívánt személyekből áll?
-De úgy volt, még a fia be nem jelentette hogy téged akar!- kortyolt bele a kávéjába
-Mi a fasz?-szóltam el magam, nem túl kultúrálltan
-Ja hugi, egy félig orosz pasi oda meg vissza van érted!- hűledezett
-Oda lehet értem, ha nekem nem tetszik!- forgattam meg a szemem
-Ne szóld el magad! Rendes gyereknek tűnik egyébként!-nyomta el a cigijét
-Tűnik.-motyogtam alig hallhatóan.

Ezután mindketten vissza mentünk a konyhába, ahol anya már kész volt a reggelivel, és apa sem telefonált már.

-Jó étvágyat!- mondta anya
-Jó étvágyat!- feleltük mindannyian
-Delilah, ma mikor ér véget az utolsó órátok?-kérdezte apa két falat között
-Háromnegyed háromkor, miért?
-Biztosan tudod, hogy ki az a Santino Ramos! Nos az ő fia úgy tűnik Oroszországból ide utazik, csak is miattad!
-Igen, ezt Dam már mondta!- sándítottam a mellettem ülőre
-Akkor semmi ellenvetésed ellene?
-Nincs! Legfeljebb ha nem szimpatikus le csapom!- nevettem fel
-Volt szerencsém már Diego-val találkozni, és akkor rendes srácnak tűnt!  Szóval szerintem nem lesz semmi gond!- kacsintott rám

Reggeli közbe még megbeszéltünk egy-két dolgot, mint a Ramos családról és a közeledő küzdelemről köztem és Camila közt. Ami pedig Camila-t illeti, most hogy alakulnak köztem és a bátyja közt a dolgok, nem tudom hogy bántani-e akarom. De azt sem engedhetem meg magamnak, hogy hagyom győzni, hisz az nem én lennék!

Vissza mentem a szobámba, és neki álltam a mostani kómás kinézetemből egy királynőt alkotni. Mivel iskola után Diego és az apja megtisztelnek a jelenlétükkel, ezért valami elegánsabb ruhát vettem fel, ami egy fekete szatén blúz volt, egy sima farmernadrággal. A fekete-fehér kockás szövetkabátomat vettem fel, és a fekete magassarkú csizmámat. Viszonylag egyszerű, de mégis tökéletes volt így a megjelenésem. Anya mindig azt mondta hogy a kevesebb néha több, és ebben teljes mértékben igaza is van. Én sem szeretek nagyon ki tűnni a többiek közül egy kirívóbb darabbal8.

-Te mit gondolsz erről az egészről?-kérdezte tőlem Dam, a kocsiban ülve
-Mégis miről?
-Hát a Ramos gyerekről.
-Jaa, hát igazából semmit. Nem nagyon izgat, mert úgy se jönnék vele össze.-húztam el a szám
-Miért? Azt hittem csíped az oroszokat!- nevette el magát
-Nem tudom, nem az esetem. Úgy néz ki mint egy köcsög!- nevettünk mind a ketten
-Ha így folytatod Kicsi, sose csávózol be.-grimaszolt

Ha te azt tudnád drága testvérem, hogy több mint valószínű már van valakim, garantálom hogy nem mondanál ilyet!- mondtam magamban.

-Te is single életet élsz Damien, úgyhogy te csak ne magyarázz!- tettem fel a mutató ujjam játékosan
-Az lehet, de nekem már volt barátnőm!- grimaszolt
-Azta de menő vagy!-tártam szét a kezem
-Nyugi te szendezűz kislány!- kacagott
-Ezt most be fejezheted!- mordultam rá
-Különben?- vigyorgott
-Ne akard megtudni!- fújtattam