Tiltott románc

Epilógus

5 évvel később

Épp a sminkes asztalomnál ülök, miközben Charlotte göndöríti a hajamat. Nagy nap ez a mai, hisz ma van a box gála. Az összes nevezetes boxoló jelen lesz az eseményen, köztük én is. Rengeteget dolgoztam azért, hogy a mai nap én legyek az egyik fő attrakció!

A hajam késszé nyilvánítása után, elkészítettem a sminkem. Erős füstös szemeket varázsoltam magamnak, ami mellé párosítottam egy barna rúzst. Az estélyi ruhám gyönyörű volt! Természetesen zöld volt, de ami nem megszokott hozzám képest csillogott. Csak úgy ragyogott a sok csilámtól, és a hát része miatt pedig csak még gyönyörűbb volt. A fekete tűsarkúmat választottam hozzá, és a hozzá illő fekete kistáskámat. Utoljára végig néztem magamon a nagy tükrömbe, és a  végén elégedetten sétáltam ki a szobámból.

Charlotte belém karolt és már indultunk is. Ez az öt év alatt saját házat vettem magamnak és egy tesla autóra is beruháztam. Beültünk az én kicsikémbe és már gurultunk is az úticél felé. Dam is anyáék is hívtak, hogy ők is elindultak, így több mint valószínű, hogy egyszerre fogunk megérkezni. De előtte még felvettem Flora-t és Lucas-t. Természetesen őket is hozom, hisz nélkülük nem lenne teljes ez az egész.

Nem sokkal később, hogy felvettem a két fiatalt, meg is érkeztünk a helyszínre. Amint begurultunk a kijelölt parkoló helyre, egyből megláttam az én kis családomat, és Diego-t is. Egy-egy öleléssel, és arcra puszival üdvözöltem őket.

-Naa mehetünk?-karolt át Diego.

És még mielőtt azt hinnétek hog Diego és én egy párt alkotunk, megnyugtatlak titeket, hogy csak nagyon jó barátok vagyunk!

-Nyomás!-adtam meg az utolsó löketet.

Az épületbe rengeteg általam már jól ismert arc volt. Az egyik biztonsági őr oda jött hozzám és tudatta velem hogy eljött az én időm. Ugynis az a sok mérkőzés amit az eddigi években nyertem, méltatásra illő. Ezért egy díjjal tisztel meg az egész box szövetség. Határozottan álltam ki a nagy tömeg elé, és bele kezdtem a rövid beszédembe.

-Tisztelt jelen lévők! Megtisztelő hogy a box szövetség engem talál a megfelelő embernek erre a jeles eseményre. Rengeteg munkám, időm, feláldozásom volt azért hogy most itt álljak! De megérte! Hogy mégis miért? Mert nekem ez az életem, én ebbe lelem a boldogságom! Öt évvel ezelőtt felhagytam az iskolával és a boxnak éltem! Mert itt nem a szívedet, a lelkedet, hanem a csontodat törik szét, ami aztán begyógyul! És én emiatt lettem az aki! Egy erős, szabad akaratú nő! És büszke vagyok magamra, hogy az álmaimat megvalósítva elértem azt amit akartam, és a továbbiakat is elfogom!

Hatalmas taps vihar tört ki a beszédem után. És az én szivemről is egy nagy kő esett le.
De ahogyan körbe néztem a nagy tömegben észre vettem őket. A King családot egytől-egyig. Ők is észre vettek engem és  gúnyosan néztek végig rajtam, kivéve Ryan-t. A szemébe csillogást láttam?! Lassan mert végig tetőtől talpig, majd a végén mélyen a szemembe nézett. És az a tekintet a lelkemig hatolt. Újra éreztem azt amit öt évvel ezelőtt. Szaporább lett a légzésem, és kipirultam. A szívem hevesen vert, és úgy éreztem hogy nem kapok levegőt. Muszáj volt ki mennem a levegőre mert félő volt hogy megfulladok.

Valahogy sikerült át csörtetnem a tömegen, és félre vonultam. Egy nyugodtabb helyen elővettem a cigimet és rá gyújtottam. De ekkor lépteket hallottam meg magam mögött. Egy kéz ért hozzá a vallámhoz, én pedig hirtelen az ilyedtségtől be húztam neki egyet.

Deja vu...

De amint megláttam Ryan-t lefagytam. Nem jutottam szóhoz. Újra éreztem azt amit pár perccel ezelőtt. Már majdnem elkezdtem vele kiabállni, de ő egyszer csak magához húzott, és megcsókolt. Vele csókolóztam utoljára, és az nem ma volt. Így hirtelen jött ez az egész, de miután realizálltam hogy mégis mi történik velem, azután én is vissza csókoltam. Kezeit felvezette derekamra, és csak még közelebb vont magához. Az én kezeim pedig tökéletes helyet találtak széles vállán. Levegő hiány miatt elváltak egymástól ajkaink. Felnéztem whiskey barna szemeibe, és az összes eddigi gyűlölet, és harag amit íránta éreztem megsemmisült.

-Kérlek bocsáss meg nekem Vipera! Nem tudok nélküled élni, és nem is akarok! Nem akartam ezt tenni veled, de apám kényszerített, és én idióta meg szót is fogadtam neki!- nézett le a földre keserűen.

Látszott rajta hogy nem hazudik. A szeme mindent el mondott bent a terembe. Az a csillogás a szemébe, már tudom mi volt. Szerelem. Még mindig szeret engem, ahogy én is őt. Vele akarok lenni, még ha ez az egész, ahogy Lucas mondta öt évvel ezelőtt, egy Tiltott románc. 

Álla alá nyúltam, és kényszerítettem hogy a szemembe nézzen.

-Ígerd meg nekem hogy soha többet nem teszed azt velem, mint öt évvel ezelőtt!- tettem homlokomat az övére.
-Ígérem!-suttogta, és ekkor a telefonom jelezte hogy üzenetet kaptam.

Amint megnéztem a kijelzőt láttam Lucas nevét. Egyből megnyitottam az üzenetet amibe egy kép volt, amin pár perce csókolóztunk Ryan-el, és ez volt a kép alá írva:

Úgy tűnik teljesült a szülinapi kívánságom!

Sziasztooook!❤️
El sem hiszem hogy vége Delilah és Ryan történetének!🥹
Köszönöm mindenkinek aki végig kísért ezen a történeten, és hogy ilyen sokan szerettétek olvasni!😍
Ma el küldöm a kiadónak az egész történetet, és drukkoljatok hogy tetszen nekik!😁
És ígérem, amint hírt kapok róla, az első dolgom lesz nektek elujságolni!❤️
Addig is ezer puszi mindenkinek!😘

A❤️‍🔥