Tiltott románc

Hatodik fejezet

Szeptember 12.

Ma péntek reggel van.A hét többi napja viszonylag hamar  el telt. Dammel egész héten kerültük egymást, hogy még véletlenül se kelljen egymással akár egy szót is váltanunk. Ryan pedig azóta az eset óta, hogy szó szerint be rontott a házba nem jött el. De mindennap többször is rám írt hogy mit csinálok, hogy vagyok, és hogy mikor láthat újra. Be vallom eléggé furcsállom hogy eddig szarni nem szart rám, most meg hirtelen egy napot sem bír ki nélkülem. Bár meglehetően aranyosnak tartom, hogy érdeklődik a hogy létemről. A reggelem szokásosan telt, fel keltem, ettem és rendet tettem a szobámba. A többiek már elmentek itthonról. Fel vettem valami kényelmes itthoni ruhát, és egészen délután három óráig csak sorozatoztam. Mivel ma mindenféleképpen el akartam menni a gyerekekhez, így fél négy óra körül el kezdtem készülődni. A hajamat szabadon hagytam, és fel vettem a fekete melegítő szettemet, mellé pedig az airforce-omat. Fel vettem még a fekete adidas baseball sapkámat és fel dobtam a vállamra a fekete táskámat. A konyhába belépve apa már várt rám, mert meg beszéltem vele még tegnap hogy ma vigyen el a gyermek otthonba.

-Mehetünk?- kérdeztem izgatottan.

Akárhányszor a gyerekekhez megyek nagyon izgatott vagyok. Szeretek velük lenni, de még annál is jobban szeretek mosolyt csalni az arcukra.

-Igen! Akkor először a pizzériába ügye?-nézett rám apa a volán mögött ülve
-Uhum, már meg rendeltem a pizzákat, és mostanra biztosan kész az összes!- bólogattam
-Rendben!

Apa a pizzéria előtt le parkolt, és segített a kocsi csomagtartójába be rakni az összes pizzás dobozt. Ezután pedig a gyermek otthonba mentünk. Egy kis idő múlva újra meg álltunk, ez úttal az úticél előtt. Az ott dolgozók segítségével, az ebédlőbe vittünk mindent, és szép sorjába meg jelentek a gyerekek. Nagyobbnál nagyobb mosolyokkal illetek engem a csillogó szemű kis lurkók. Sokan öleléssel, pacsival, vagy épp arcra puszival üdvözöltek. Mondanom sem kell én is hasonlóképpen fogadtam őket. Mindegyiküket egytől egyig meg szeretgettem, és babusgattam.

-Naaa akkor el kezdhetjük az evést?- kérdeztem mosolyogva
-Igeeeen!- válaszolták kórusban

A gyerekek csak úgy falták a pizza szeleteket, amin jót mosolyogtam. Némelyikük le ette magát vagy épp morcsos volt. Annyira édes pillanatok voltak ezek, hogy meg kértem Agathe-t hogy fényképezzen le minket. Miután a fotó el készült, egy valami szemet szúrt. Sehol sem találtam Flora-t. Még egyszer körbe néztem de tényleg nem volt ott. Jobb ötlet híján oda mentem Agathe-hoz és rá kérdeztem, ő nem tudja-e hol lehet.

-Szia Agathe! Nem láttad Flora-t? Sehol sem látom!
-A szobájában van. Pár napja ki sem jön onnan. Szerintem valami történhetett vele ami nagy hatással van rá, mert nem hajlandó meg nyílni nekem!- sóhajtott
-Rendben, köszönöm! Én most megyek és beszélek vele, hátha nekem el mondja mi nyomasztja!- mosolyogtam kicsit sem őszintén

Villámsebességgel lépkedtem Flora szobája felé. Nagyon aggódtam hogy vajon mi történhetett. Az ajtaja előtt meg állva vettem egy nagy levegőt és be kopogtam, de nem jött válasz. Ismét kopogtattam de szint úgy csak ürességet hallottam. Végül be nyitottam az ajtón, és amikor megláttam az ágyon ülve zokogó Flora-t össze szorult a szívem. Be csuktam magam mögött az ajtót és szembe ültem vele.

-Mi a baj Flora? Valaki bántott?- próballtam vele fel venni a szemkontaktust
-Nem akarok róla beszélni! Szánalmas vagyok!- zokogott
-Flora kérlek! Tudod hogy nekem bármit el mondhatsz! Nem adom tovább senkinek, és nem ítélllek el! Mondd el, mi zaklatott fel ennyire?- simogattam meg fejét
-Lucas...- tört ki nagyobb zokogásba
-Mit csinált már megint az a kis szoknya pecér?- fújtattam
-El vette.- csak ennyit mondott
-Mit vett el? Flora én nem értelek téged!
-Le feküdtem vele, érted? És utánna kurvára ott hagyott engem! Csak ki használt, és utánna el mondta az egész iskolának! Mindenki egy ribancnak tart miatta!
-Hogy mi?! Ez mégis mikor történt?- akadtam ki
-Két napja, este át jött hozzám beszélgetni. Az elején jókat nevettünk, de utánna el kezdett közeledni felém. Megcsókolt, és én vissza csókoltam.-nyelt egyet, majd folytatta
-Egyre jobban éreztem a kezeit magamon, el kezdte le venni a pólómat, de én meg állítottam. Mondtam neki hogy ez még nekem új, és várni szeretnék vele, de ő valahogy meg győzött. És neki adtam magam. Utánna fel öltözött és itthagyott. Másnap az egész iskola erről beszélt. Meg szégyenített Delilah érted? Tönkre tett, pedig én szerelmes voltam belé!- bújt hozzám