Tiltott románc

Hetedik fejezet

Szeptember 13.

Nagy lendülettel ültem fel az ágyamon, és kaptam fel a köntösöm és a mamuszom, majd indultam le a konyhába. A kávém már ott várt az asztalon, a cigimet pedig ki vettem a kabátzsebemből és ki mentem a teraszra. Bele ültem a hintaágyba  miközbe a kávémat kortyolgattam, és a marlboro cigarettámat szívtam, nagy gondolkodásokban voltam. Végül arra jutottam, hogy reggel el készülök, össze pakolok, és vissza megyek a gyermek otthonba, ott pedig rá kérdezek ki szokott rajtam kívül Lucas-hoz be járni. Nem sokkal később a szobámba álltam, és neki kezdtem be ágyazni, tisztaságot varázsolni. Mivel eléggé rendmániás vagyok, így nem tudom el viselni azt, hogyha valami nincs a helyén körülöttem. Negyed óra múlva, mikor már kellemesen éreztem magam a rendbe tett szobámba, ki vettem a ruhásszekrényemből egy szaggatott farmert, egy sima fekete kapucnis pulóverrel. Fel vettem a bőrkamátomat, az airforce-omat és a tegnapi fekete táskámat. Mivel apáék már el mentek itthonról, és Dam még aludt, így gondoltam sétálok egy kicsit. Meg annyi gondolattal a fejembe bolyongtam Boston utcáin. Néha meg állítottak páran, egy kép vagy egy aláírás erejéig, de még ezek ellenére is elég hamar oda értem az otthonhoz. A kapu csengőt meg
nyomva, pár perc várakozás után, Agathe-t pillantottam meg. Mikor meg bizonyosodott arról hogy én állok a kapun túl, nagy mosollyal az arcán köszöntött engem.

-Delilah kedvesem, minek köszönhető hogy ma is meglátogatsz minket?- nyitotta  ki közbe a kaput
-Szeretnék veled beszélni néhány dologról!- válaszoltam, miközben be sétáltunk az épületbe

Ott le ültünk a váróba, aminek közepén a falon egy tévé díszelgett, azzal szemben pedig egy kanapé, azok körül pedig fotelek, babfotelek voltak. Én le ültem az egyik fotelbe, Agathe pedig a velem szemben lévő kanapé karfájára.

-Mit szeretnél kérdezni Delilah?
-Lucas-t rajtam kívül ki látogatja?- kérdeztem, némi dühvel a hangomba

Agathe mintha gondolkodott volna azon, hogy az igazat mondja, vagy hazudjon-e nekem. Méregzöld szemeimmel kíméletlenül néztem az övét, de végül én nyertem. Sóhajtott egy nagyot majd bele kezdett:

-Még mielőtt fel huznád magad, nyomós okom volt rá hogy be engedjem őt ide! És aki még rajtad kívül látogatni szokta Lucas-t, az nem más mint Ryan. Ryan King.- sütötte le a szememit
-Hogy micsoda!??-akadtam ki
-Agathe, tudod hogy az a család maga a megtestesült mocsok! Mégis mi volt az a nyomós indok amivel Lucas közelébe engedted?- vontam fel a szemöldököm
-Minden hónapban nagy pénzösszeget fizet a gyermek otthonnak, és Lucas kisebb-nagyobb bűneit is ő tisztította meg.
-Nah persze, pont Ryan lenne az, aki önszántából, és semmi hátsó szándék nélkül segít akárkinek is!- forgattam meg a már tűzben forgó szemeimet
-Nem értem Delilah, hogy most miért húztad fel magad annyira ezen! Ryan nagyon sokat segít mindt az otthonnak mint a gyerekeknek!-mondta halkan
-Sokat segít? El mondjam neked drága Agathe, hogy Lucas mit tett Flora-val, valószínűleg Ryan "parancsára"? El vette tőle azt, amit már soha nem kaphat vissza! Ki használlta, hogy Flora odáig van érte. Le feküdt vele, utánna pedig magára hagyta! És ha ez még nem lenne elég, az egész iskolának el mondta, és egy ringyónak állította be Flora-t!- mondtam, már a kelleténél hangosabban
-Én erről nem tudtam!- motyogta
-Hát persze hogy nem tudtál róla Agathe! Az lenne a dolgod hogy figyelj a gyerekekre, hogy vigyázz rájuk! De mégsem sikerült neked ezeket be tartani!-néztem rá lenéző tekintettel
-Nem tudhattam Delilah!- magyarázkodott
-Még egyszer meg nem akarom hallani azt, hogy Ryan akár még csak a gyermek otthon közelében is van, mert esküszöm, ki rúgatlak Agathe!- tettem fel fenyegetően a mutató ujjamat
-És most megyek, rendet teszek Flora-ék között! További szép napot, Agathe!- köszöntem el irónikusan
-Delilah, nekem a munkám a legfontosabb! Kérlek, ne vedd ezt tőlem!-nézett rám esdeklően
-Ne aggódj Agathe, nem olyan vagyok, aki tönkre teszi mások életét!