Tiltott románc

Negyedik fejezet

Szeptember 6.

Szombat reggel van, és tíz óra. Mások ilyenkor még aludnak, ahogy én is tenni szerettem volna, de valakik veszekedő hangja fel keltett az álmaimból. Meg dörzsöltem a szemem, a hajamat pedig fel tűztem egy hajcsatt segítségével, és úgy ahogy fel keltem, egy szürke kissé átlátszó hosszú pólóban, és egy fekete rövidnadrágban, valamint a mamuszomba, le indultam a zaj irányába. Ma még valakit ki nyírok az már szent! Mikor a lépcső végén álltam valami nem volt rendjén, ugyanis egy már jól ismert férfi hang csapta meg a fülem. David King volt a hang tulajdonosa. De mégis mit keres ő itt, szombat reggel, és miért?

-Az emlegetett kisasszony is meg érkezett!- szólalt meg David, érces hangján, amitől el kapott a hányinger.

De legnagyobb meglepetésemre nem csak David, hanem az egész King család a nappalink közepén állt. Egy pillanatra találkozott a tekintetem Ryan-ével, mondjuk őt jobban érdekelte a pólóm alatt atlátszódó mellem. Egyszer ki nyomom a szemeit! Le vezettem a fiúról tekintetem. Majd újra apjára összpontosítottam.

-Mit kerestek itt?- vágtam hozzá
-Óh, Delilah édesem! A fogadtatásban is apádra ütöttél!- mosolygott keserűen
-Nem válaszoltál a kérdésemre!- fogtam össze karjaimat, mellkasom előtt
-Miattad.-zárta le ennyivel
-Bővebben esetleg?

-Ki hívunk téged, Camila ellen!-erre a kijelentésére, muszáj volt el nevetnem magam.
-Ez kurva jó!- mondtam kacagás közbe
-Mégis mi a vicces Ramirez?- nézett rám Ryan
-Most komolyan azt akarjátok, hogy verjem szét a kis hercegnőtök seggét?-hagytam abba a nevetést
-Camila hamarabb töri szét a csontjaid, mint hogy te meg ütnéd!-húzta ki magát
-Legyen, vállalom!
-Kincsem, biztos vagy benne?- nézett rám apám
-Jaj Christopher, ne féltsd ennyire, hisz ő már felnőtt.
-Nem féltem, csupán jó apa vagyok! Veled ellentétben, én nem a gyerekeimet uszítom össze azért, mert nem vagyok hajlandó szembe szállni veled!- apám hangja csak úgy csöpögött a gúnytól.
-Én csak meg mérettetni akarom a lányainkat. Nincs semmi hátsó szándékom!
-Persze, neked sosincs, ahogyan sosem volt.- forgatta meg a szemét a mellettem álló férfi
-Elég legyen, halljam mikor lesz a mérkőzés!- vágtam közbe
-Három heted lesz felkészülni, és a harmadik hét vasárnapján este, lesz.
-Jólvan, simán menni fog! Most pedig távozhattok!- intettem az ajtó felé
-Rendben, nem maradunk tovább!

Az egész King család sorban sétált ki a bejárati ajtónkon, de Ryan felém fordult, tekintete pedig le vándorolt a nyakamra. Baszki, el felejtettem hogy ez az idióta a buliban ki szívta a nyakam! A nyakam látványra el ejtett egy győzedelmes mosolyt, majd apámra nézett és a következőt mondta neki:

-Christopher, jobban kellene figyelned a lányodra, mert valaki elég rendesen kiszívta a nyakát.-vigyorgott elégedetten
-Törődj a magad dolgával Ryan, ne az én lányommal!

Miután már egy King sem volt a házunkban, anya egyből le támadott engem. Élem lépett és fejemet, akaratosan oldalra fordította.

-Delilah, ezt ki csinálta?- vont kérdőre
-Senki anya, tegnap meg égettem mikor a hajamat göndörítettem!- hazudtam.

Mit kellett volna mondanom? Az ős ellenségünk fia kiszívta a nyakam? Meg a nagy lófaszt!

-Tudtam én, hogy a lányom jó gyerek!- fújta ki a levegőt apa
-Én megyek rendet teszek a szobámba, mert már vissza aludni nem fogok tudni!- mondtam majd fel mentem a szobámba.