Segíts Nekem!-Taekook

deuxième

Ezután sajnos nem volt alkalmunk többet beszélni ugyanis nemsokára megérkezett a tanár,és nekikezdett az órának.

-Egy új diákunk van ha jól látom,hogy hívnak?-kérdezte a tanárnő
-Kim Taehyung vagyok.-álltam föl
-Rendben van Taehyung leülhetsz köszönöm szépen,akkor ismételjünk a mai órán....

Megint elkalandoztam egyszerűen nem vagyok képes sokáig odafigyelni olyan dolgokra sajnos amik nem érdekelnek és a tanárnő egyáltalán nem kötötte le a figyelmemet.
Viszont egy másik személy annál inkább,a padtársam Jungkook érdekes volt.Próbáltam nem feltűnően bámulni mert az egy kicsit fura lett volna ,ezért csak néha felé pillantottam és egyszer sikeresen egymásra néztünk.

Rögtön egy apró pirtól áztatva elkaptam az arcom, és az ablakból a gyönyörű tájat néztem ahol egy fiatalember kultúráltan üvöltözött.

Elkezdtem agyalni azon hogyha egymásra néztünk az azt jelentette,ő is nézett engem.

......
-Néha azt kívánom bár innentől már nem tudtam irányítani a dolgokat akármennyire is akartam volna,a tudtom nélkül vesztettem el az irányítást de ha akkor nem nézünk egymás íriszébe talán később következik be minden és még itt lenne.
.......

Megint enyhén elvörösödtem és alig vártam már a csengő hangját hogy elmenjek a vécére vagy az udvarra,őszíntén mindegy hova csak tisztuljon ki előttem a világ ,mert kezdek félni attól hogy a rózsaszín köd újra elfedi majd a világot előlem.

És megszólalt a várva várt csengő végre pucoltam is volna el a teremből ,de valaki visszarántott a helyemre.
-Figyelj Taehyung ,nincs kedved iskola után eljönni velem és a haverjaimmal iszogatni?-kérdezte kicsit elpirulva Jungkook.
Én persze azt sem tudtam melyik bolygón vagyok és milyen univerzumban, ezért csak gyorsan elmotyogtam a választ
-P-persze.
-Oké,akkor a kapuban bevárlak majd órák után!-jelentette ki boldogan és kiment a teremből,én meg ültem ott tovább mint egy idióta mosolyogva.

.......
-Erre a pillanatra mindig boldogan emlékszek vissza mert olyan naiv egyszerű volt,hogy azt öröm nézni és hallgatni a beszélgetést amivel az életemet változtattam meg.
........

Őrületesen lassan telt minden óra,mintha a pokolban lennék.

Végre kiszabadultam az utolsó óráról is szerencsére és gyorsan összepakoltam a cuccaimat,amiből valljuk be nem volt túl sok,ezért hamar végeztem és mehettem Jungkookhoz a kapuba ahol remélem tényleg vár és nem vert át.Nem akarom hogy megint az legyen mint régen,nagyon nem.

A kapuban egy feketébe öltözött alak akit Jungkooknak hívnak várakozott ,szejtésem szerint rám.

Most hogy belegondolok lett egy barátom.Úristen nekem van egy barátom!Nyugalom Tae ez normális.Nyugodj le és vegyél egy tüdőből jövő nagyon nagyon nagy levegőt és menj oda köszönj,kövesd és reméld hogy nem használ ki!Minden oké nincs ok a pánikra.

-Szia Taetae!-köszönt Jungkook
-Remélem nem gond ha így hívlak.
-Semmi gond nincs vele,tetszik Jungkook!-néztem rá boldogan
-Legyen csak Kook,a többiek is így hívnak.-mondta miközben elindult a buszmegálló felé
-Rendben Kook!
-Busszal megyünk mert messze van egy kicsit,zavar?
-Dehogy baj.

........
-Ilyenkor még semmit sem tudtunk a másikról és talán ez így volt jó.Amint megtudtuk egymás titkait csak rosszabbul sültek el köztünk a dolgok mint azt eredetileg terveztük és csak távolabb kerültünk egymástól amit a mai napig őszíntén bánok,ha jobban igyekszem most nem mondanám ezt.
.......

Sziasztok ez itt az új rész!Lehet nem lett olyan jó mint az előző de azért remélem valamennyire elnyerte a tetszéseteket és élvezitek!♡