Segíts Nekem!-Taekook

quatrième

-Igen Khook?-kérdeztem tőle de az én szemeim sem voltak már tiszták teljesen
-Énnnn úgjy bírlank téhged Taeee!-üvöltötte majd gyorsan felpattant a kanapéról és elkezdett ugrálni és valamit halkan dúdolni.
-Buli van gyerekek!-ült fel Jackson is én meg csak néztem mint akit most vágtak fejbe,HOGY ÉLEDTEK ÚJRA?!
-Jön a zennneeeee is!-kiáltott az asztalról már felkelt Changbin is a kezében egy hangszóróval és elíndította a Petőfi Rádiót
-Isten áld meg a magyart....-szólalt meg a rádió és mint kiderült ha minden igaz akkor most éjfél van hisz akkor játszák be általában

Ezután már csak röhögtem és egyszer arra lettem figyelmes hogy minden fekete lesz.Ezek szerint én most ütöttem ki magamat, csodálatos mondhatom.

.............
-Jó kis este volt erről nem panaszkodhatok,bár ha nem ittam volna talán már észreveszem és nem később derül ki.
......

Április 6.

-Taehyung ébredj,gyere reggelizni!-szólt ki anya a konyhából.
Erre lassan ébredezni kezdtem csak ezt éppen meg akarta akadályozni egy nagy párna.Várjunk csak,NEKEM NINCS IS NAGY PÁRNÁM!Akkor ez meg mi a fene itt?
Nem gondolkoztam oldarra néztem ahol egy békésen alvó Kook-ot vettem észre.
Na beugrott minden ami eddig nem, rögtön.

Őszintén ha rajtam múlik nem keltettem volna fel,de azért a suliba valahogy el kell jutni és ahoz momdjuk ébren is kéne lennie.
-Kook jó reggelt!-próbáltam keltegetni miközben kicsit megpaskoltam az arcát.
-Kook gyerünk kelj fel!-mondtam most már egy fokkal hangosabban
-Taehh?-szólalt meg végre valahára
-Jó reggelt,van egy kis problémánk.
-Mégis micsoda?-kérdezte álommal vegyített szemekkel
-Az első az hogy anya nem tudja hogy itt vagy ,második pedig lekéstük már az első órát.-fújtam ki a levegőt lassan
-Csodás reggelünk van ezek szerint!-nevetett fel fáradtan

Sikeresen kiszedtem az ágyból,és kersetem neki valami viselhető ruhát a szekrényemből.Nem sok dolog volt jó rá de szerencsére egy oversize póló amit pizsomának használok,de neki nem kell róla tudnia,és egy hosszabb melegítő gatyám jó volt neki,én meg kersetem magamnak egy jó szettet ami nem más volt mint egy szakadt fekete farmer egy fehér bakancs és a kihagyhatatlan szintén fekete pulóveremet vettem fel.
-Taehyung nem reggelizel?!-hallattszódott anya hagja megint lentről
-Öhm,nem anya nem vagyok éhes köszi!-kiabáltam vissza neki gyorsan valamit hogy véletlenül se fogjon gyanút.

-Tényleg nem vagy éhes?-szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül
-Hát egyenlőre nem az a legnagyobb problémánk hogy éhes vagyok-e vagy sem,hanem a kijutás az emeletről.-fordultam meg mondandóm alatt
Így rögtön találkozott a tekintetünk.

Az íriszei éjfekete színben úsztak és mellesleg engem vizslattak.Erre a tettre kissé zavarba jöttem,de mint az előbb mondtam nem volt sok indőnk okosnak kell lenni,vagy meghalunk anyám keze által mert hiányoztam.Ő megöli Kookot elsőnek mert ő vitt bele a bajba,aztán én is sorra kerülök azért mert bele tudott vinni a bajba.Szép kis jövőnek nézünk elébe.

-Bármi ötlet?-kérdezte kíváncsian
-Ablakhoz mit szólnál?-pillantok vissza rá
-Benne vagyok Tae!
-Akkor nyomás.-indulok meg vele egyetemben az ablak irányába

Nem volt túl nehéz kiszenvedni magunkat az ablakon túl,inkább macerásnak mondanám.Ő gond nélkül lejutott én meg szenvedtem vagy 10 percet.Büszke vagyok magamra,megint hozom a formám mint mindig.

-Nyugi,ügyes voltál!-kezdi el mondani ,miközben már a járdán sétálunk, gondolom látta hogy nem repesek az örömtől éppen
-Hát még mennyire!-jelzem neki nevetve,erre a tettemre ő is elneveti magát.

Sziasztok köszönöm hogy elolvastátok!Ha bármi hibát találtok benne kérlek szóljatok!💗