Segíts Nekem!-Taekook

septième

Másnap korán keltem mert oda akartam érni előbb az iskolába,Kiváncsi voltam mi történt Kookal és ,hogy jobban van-e már.Őszíntén így is aggódok érte.Természetesen tudom azt ,hogy biztonságos kezek között van és volt a korházban,de akkor is aggaszt ami a karján volt.

Lehet ,hogy őt is bántalmazzák az iskolában?Remélem nem,már tapasztaltam a saját bőrömön és nagyon nem örülnék neki ha ennek ő is áldozatul esne de akármi történne úgy érzem képes lennék megvédeni annak ellenére ,hogy magamat se voltam képes.

Amikor ezeken gondolkoztam már a járdán sétáltam az iskola felé.Izgultam,akkor is ha tudtam ,hogy Kook jól lesz.Aggódtam és izgultam egyszerre már alig vártam azt ,hogy beérjek az iskolába.

Siettem a tanterem felé,eddig még nem nagyon tettem ilyet most úgy érzem muszály tudnom mi történt Kookal és egyenlőre még nem szeretnék rákérdezni a karjára mert lehet érzékeny téma lenne,de majd idővel megteszem.Nem fogom őt elveszíteni az is bizos!Nem hagyom,hogy elmenjen.

És pont végszóra betoppan gondolataim szereplője,ugyanis eddig nem ért még ide sajnos.De sebaj hiszen mostmár itt van!

..................
-Bár előbb cselekedtem volna és mindent hamarabb tudok meg akkor.Segíthettem volna talán,lehet csak talán de a talán is több mint a semmi szerintem.
.........

Ebben a pillanatban az éjfekete szeműnek megállapodott a tekintete rajtam és levágta magát a padunkba egy árva "Szia Tae"-t kinyögve nagy nehezen.
Én is visszaköszöntem neki mert ugye illik ilyenkor, viszont nem bírtam várni túl türelmetlen vagyok!

-Jobban vagy már Kook?-kérdeztem
-Igen,már jobban.-felete erőtlen hangon.
Ez nem arra utal,hogy jobban lenne!Még tegnap erőteljesebb volt a hangja nem még most!
Ezt meg kell vele beszélnem nincs más út.
Az ötletemtől vezérelve hirtelen úgy döntöttem nem számít az ,hogy első óra nem első óra ez fontosabb.

-Gyere Kook!-paskoltam meg a hátát majd fogtam rá a kezére és egy szó nélkül megkerestem a legközelebbi mosdót ,ahová már úgy tűnik nem szándékozott követni ezért erősebben húztam magammal az egyik fülkébe,ami egy pillanat múlva hangos kattanással jelzett,hogy zárva van.

Senki sem szólalt meg.Én még gondolkoztam azon ,hogyan kezdhetnék bele.Ő meg sejtem még sokkos állapotában próbálta felmérni miért vagyunk itt.

-Tae?-szólított meg félénken
-Igen,Kook?-válaszoltam de egészen máshol jártam
-Mit csinálunk itt?-kérdezte megszeppenve
-Ne értsd félre,csak nyugodtan akartam veled beszélni egy nyugodt környezetben.-jelentem ki komolyan
-M-miről?-dadogja
-Miért látom azt ,hogy rosszabbul nézel ki mint ahogyan a kórházban Kook?-tettem fel a kérdésemet aminek a válaszára már nagyon kiváncsi vagyok
-Hát az.-kezd bele de nem hagyom
-Állj még nem végeztem,még mindig van egy kérdésem.
-Igen?-húzta kicsit összébb magát
-Ne félj,de Kook valaki bánt?-nyögöm ki nagy nehezen
-Ezt miből gondolod Tae?-suttogja
-Láttam a karodat mikor elájultál Kookie.-nézek a szemébe
-Engedj ki mennem kell órára.-mondja kétségbeesetten,de én megállítom és nem emgedem azt ,hogy kimenjen
-Kook azért jöttem ide veled mert nem szerettem volna ha elfutsz,én azt akarom ,hogy tudd bennem mindig bízhatsz és bármi történik én megvédelek amennyire az erőmtől kitelik.

Egy időre csönd telepszik közénk, egyikünk sem szólal meg egy árva szót sem.
Nem vártam el tőle,hogy kezdeményezzen de örültem volna ha tudok neki segíteni bármiben is.

-Muszáj Tae?-csöppen ki egy könycsepp az éjfekete íriszeiből,mire megijedtem és úgy érzem lehet kicsit sok volt egyszerre ennyi mindent szegényre rázúdítani,csak agóddtam érte

-Kook én nem erőltetem egyáltalán,csak tudod én tényleg nagyon aggódtam érted,én nem akarom az egyetlen barátomat szenvedni látni.-sóhajtottam a mondandóm végén

-Engem a barátodnak tartasz?-fordul felém és mélyeszti íriszeit az enyémbe

-Igen,te vagy az egyetlen barátom,de ha itt vagy nem kívánok mást,inkább téged választanálak egy csapat magamutogató "nagymenő" helyett.-öleltem át egy új ötlettől vezérelve

-Figyelj majd ha készen állok rá elmondom rendben?-kérdezi félénken
-Persze,bennem mindig bízhatsz,várni fogok rád Kookie.
-Köszönöm TaeTae.-ezzel mégegyszer egymás karjaiba borulunk egy nagy ölelésre, majd úgy döntünk ideje lenne bemenni arra az órára ami éppen most van.Már csak egy baki van.Nem tudjuk melyik az,ezért a kulcslyukon benézünk módszert választjuk.Ami mint mindig most is tökéletesen beválik,így ki is kötöttünk irodalm órán.

..........
-Annyira ostorolom magam azért mert nem erőszakoskodtam jobban,akkor is ha nem lett volna helyén való.Lehet rosszabb kapcsolatban lennénk,de legalább együtt.
........

Köszönöm hogy elolvastad!Remélem tetszett nektek ha bármi hiba van benne kérlek szóljatok!💗