Segíts Nekem!-Taekook

dix-septième

Amint Yoongi elkezdett beszélni,szó szerint alig mondott el pár dolgot,valaki berontott a szobába.

-Tae te most velem jössz!-jött be Jimin,látszott hogy ideges,hisz még jó hogy nem törte ki az ajtót.

-Rendben.-halkultam el ugyanis én is meg voltam ilyedve nem is kicsit,igen Jiminnel "barátok"vagyunk de nem a legkedvesebb látvány volt ilyenkor.

Nagyon aranyosan kirángatotott a szobának csúfolt pincéből Jimin,és nem tudtam hova visz,de próbáltam figyelni hogy merre mi van ha esetleg olyan válaszokat kapok hogy nem akarnék itt maradni.

Megérkeztünk egy nagyon nagy fehér ajtóhoz.Éppen nyitototta volna ki mire az kicsit eltávozott a helyéről,másnéven kitört.

És utána egy ideges Jungkook tört ki vele együtt a szobából.

-Jimin mi a faszért kellett bezárni?-nézett azonnal Jiminre,gondolom engem a háta mögött még nem vett észre

-Kook,te is tudod milyen tudsz lenni ha valamire nagyon rápörögsz.-válaszolt teljesen higgadtan Jimin

-Ahj,én is tudom,de tisztában vagy vele hogy nem akartam hogy Yonngs bármit is elpofázzon rólam neki!-sóhajtozott gondterhelten

-Tudom,ezért hoztam el tőle.-beszélt teljesen nyugodtan

-Micsoda?!-lepődött meg Kook

-Szia.-léptem elő lassan Jimin háta mögül

Amint egymással szemben álltunk tekintetünk találkozott.Ilyenkor megkérdőjeleztem magamat,vajon mennyire fogom tudni tartani a sértődött álcámat?

-Gyere velem Tae.-fogott a csuklómra Kook és lassan behúzott az előzővel szemben lévő szobába.
Ennek egyenlőre még úgy tűnik volt ajtója.

Reméljük ez így is fog maradni.

Mikor becsukta mögöttünk az ajtót,elém vezetett egy fekete bőrszéket jelezve hogy foglaljak helyet.

Ő is velem szemben ült le egy ugyanolyan székre.Egy ideig csak egymást viszlattunk,a szemkontaktust persze meg nem szakítva egyszer sem.

Úgy gondoltam hogy most nem én leszek az első aki lépni fog.
Főként azért mert velem ellentétben ő tartozik nekem magyarázattal.Vártam.
De egy szót sem szólt.

Elhatározásom ellnére szerintem mégis én fogok tőle kérdezni.
-Kook...-folytattam volna de egy pillanat alatt megszakította a köztünk lévő távolságok,és ajkaimra tapadt.

Gondolkodás nélkül viszonoztam a csókját.
Mikor vége szakadt rám vezette a tekintetét és csak egy szót mondott.

-Hiányoztál.

-Nekem is Kook,de kérlek magyarázz meg mindent!-próbáltam meggyőzni

-Taetae,csak adj egy kis időt és mindent elmondok,rendben?

.........

-Annyi érzelmet sűrített ebbe a kis monológjába hogy azonnal hittem neki és bíztam benne.Hogy lehettem ilyen naív?

.........

-Rendben Kookie.-mosolyogtam rá

Idili pillanatunkat egy ajtócsapodás szakította meg.Itt mindenki utál kopopgni?

-Jungkook megjöttek.-toppant be Namjoon

Én csak érdeklődve figyeltem az események mivel még mindig ötletem sincs mi folyik itt pontosan.
Ahj miért ilyen bonyolult minden?

-Tae egy kicsit kölcsönvenném Jungkookot egy órára!-mondta Nam és kivitte Kookot a szobából.

Nem bántam hogy ezt teszi hiszen biztosan megvan az oka rá.

Most gondolkodtam csak el azon hogy vajon anyukám hogy viseli a történteket.Minden rendben van vele?

Féltem őt,hiszen mindig is egy törékény nő volt ilyen téren.Nem bírta elviselni ha a szeretteit bántják.
Soha.
-Taeee úgy féltem!-futott be a szobába Taehyun

-Minden rendben Hyun.-nyugtattam miközben szoros ölelésbe vontam őt

-Engem meg nem ölelnél meg?-játszotta a sértődöttet Jimin

-Na gyere ide te is.-nevettem el magam

Olyan szép pillanat volt ez,ahogy hárman nevetve öleljül egymást.
Igaz Hyun azt sem tudta ki Jimin de nem zavarta.

Mert boldogok voltunk.