Segíts Nekem!-Taekook

seizième

Rengeteg dolog cikázott át az agyamon.

A sok jel amit nem értettem kezdett világossá válni.Már értem azt amit eddig nem.

Bár csalódnom kéné és ez mind hazugság lenne,de félek ez ezúttal sajnos nem így lesz.

Közben Kook és Yoongi elkezdték megmotozni az embereket és elvették tőlük a tárcájukat és pár ékszert.

Azon csodálkozdtam hogy miért nem jön senki,egy rendőr sincs a környéken?

Ekkor hárafordultam,hát megbántam.

Kint fekete kocsik álltak rengetek fegyveres emberrel együtt,elől egy fekete kigombolt inges fiú állt.

Jimin.

Pont a szemébe néztem mikor hátrafordultam és megpróbáltam gyorsan elkapni a tekintetemet de még így is biztos vagyok benne hogy felismert.

Ebben a pillanatban az öcsémnél éppen végeztek és felém indultak meg.

Felpillantottam.

Kook íriszeibe bámultam mire a szeméből kiszökött egy kósza könnycsepp.

Hirtelen egy nagy szúró fájdalmat érzetem meg a tarkómnál és sötétség.

Legközelebb amikor felébredtem nem láttam semmit.

Mozgolódni próbáltam de valami megakadályozott benne.

Pár sikertelen próbálkozás után,kiderítettem hogy megkötöztek sőt még szemkötőt is tettek rám.

Szuper!

Ki más tudna ilyen szerencsétlenségbe keveredni mint én?

Hát még szép hogy csak én vagyok képes beleszeretni egy olyan emberbe akiről alig tudok valamit hogy azután elraboljanak!

Duplán szuper.

Mivel időm volt,a szabadulás meg nem akart összejönni úgy gondoltam a legérdekesebb elfoglaltságom az lesz ha elkezdem túlagyalni a dolgokat ahogyan azt mindig is szoktam.

Pár perc múlva eszembe jutott Hyun.

Vajon minden rendben van vele?

Sajnos nem volt túl sok időm a választ keresni erre a kérdésre,ugyanis kicsapódott egy gondolom ajtó,és hangosan a falnak ütközött.
........

-Ha valahol azt mondthatnám hogy mégjobban bonyolódni kezdtek a dolgok,akkor ezt a pillanatot választanám rá.

........

-Yoongs biztos vagy benne hogy bírni fogsz vele?-kérdezte ha jól hallottam talán Namjoon.

Úgy éreztem inkább meghallgatom a kis pletyizésüket,hátha valamit ki tudok venni majd belőle.

-Figyelj,Kook most is tombolt egészen addig míg megint a korházban kötött ki ő és a fél banda,nem engedhetjük így a közelébe.-válaszolt neki Yoongi

-Igazad van.-hallatta hangját újra Namjoon

-Felkelt már?

-Nem hinném,viszont nekem most muszáj lesz Csipkerózsikát felébresztenem a mély álmából.-nevetett Yoongi

-Szólj ha segítségre van szükséged!-figyelmeztette Namjoon

-Meglesz.-szólt oda neki utoljára Yoongi ,majd egyre közelebbről kezdtem hallani a lépteit.

Lassan érzetem hogy engednek a köteleim szorításán de ezzel együtt egy ajtócsapodás is elhangzott,gondolom Nam ment ki.

-Tae,Taeee!-pofozgatott Yoongi

Ó basszus!

Na most legyél profi színész Kim Taehyung!

Menni fog ez nem lesz baj,végülis csak eljátszom amit minden buli után szoktam ,amikor anyám benyit és én csak akkor értem haza.

-Hol va-vagyok?-remegtettem meg a hangomat egy ásítás kíséretében

Ügyes vagy Tae így tovább!

Mivel a szememet míg mindig takarta a selyem anyag ezért csak forgolódtam mintha nagyon zavart lennék.

-Tae én vagyok az Yoongi.-sóhajtott

-Tessék?!-emeltem egy oktávval feljebb a hangomat

-El szeretném magyarázni mi történt,szeretném ha bíznál bennem.-kérlelt Yoongi

-Hát az elsőre már várok,a másodikban pedig még egy ideig ne reménykedj!-tetettem a meglepett de szomorúan sértődött srácot, bonyolult mi?

-Gyerünk akkor magyarázd el!-emeltem fel a hangomat mintha mérges lennék

-Figyelj Tae ez nem ilyen egyszerű.-mondta Yoongi egy kis szünetet hagyva

-Az előbb még kérleltél hogy magyarázhasd el,most meg nem akarod?-kiabáltam már vele,de mostmár nem csak megjátszottam tényleg így gondoltam

-Jól van de,rendben.-jelentette ki,és nekikezdett.

Sziasztok!Sok idő után ugyan,de visszatértem!Mostantól megpróbálok egyere több részt hozni majd,és remélem ez is elnyerte a tetszéseteket!💕