Segíts Nekem!-Taekook

neuvième

Felnéztem rá és lélektükreink egymásba fonódtak.Egy szót se mondott egyikünk sem, mindketten tartottuk a szemkontaktust.
Nem tudom meddig folytattuk ezt az egészet mert teljesen elveszett az időérzékem közben,egyedül arra eszméltem fel hogy hangokat hallok magam mögött.
-Tae,nem is mondtad hogy átjön egy barátod!-dorgált meg anya mire rögtön elszakítottam Kookról a tekintetemet és anyám felé fordultam.

..................
-Pontosan ezt a részt hívják bonyodalmak a könyvekben,és ez is volt az.Itt ismerte meg anyám Jungkookot és itt kezdődtek el a nehezebb dolgok.Egyre jobban kötődni kezdtünk hozzá,és ez baj volt.Akkor óriási bajnak számított ez csak mi nem vettük észre.
................

-Jónapot aszzonyom Jeon Jeong-guk vagyok!-váltott át Kook először formálisra és erre én is észbe kaptam
-Anya ömmm ő itt a barátom!-mondtam gyorsan semmit sem átgondolva.
Az egyikük tátott szájjal a másikuk pedig fülig elvörösödve nézett rám.Én csak pislogtam egyet de nem kellett sok egy pillanat múlva leesett mit is mondtam.
-Mármint nem úgy csak na érted!-kezdtem el a kezemmel minden irányba kapálózninés egyre jobban hasonlítottam egy túlérett paradicsomhoz.
-Gyertek fiúk inkább menjünk be a lakásba.-köszörülte meg anyám a torkát és invitált be minket.Bár arról még tényleg semmi fogalmam sem volt ő mit keresett a házunk előtt,de sebaj majd bent megkérdezem.
Amint bementünk és levettük a cipőnket anya rögtön letámadott minket.

-Szóval Jungkook igaz?-kérdezte
-Igen asszonyom.-szólt feszengve
-Nyugodtan tegeződj csak!-intette le anyám
-Rendben.
-Mi szél hozott erre fiam?-sétált ki a konyhából három pohár teával a kezében
-Öhm,elszerettem volna hívni Taet,hogy aludjon ma nálunk.-nyögte ki nagy nehezen én meg csak tátott szájjal néztem
-Ó,Tae nem is mondtad ,hogy ilyen jóba vagytok!-örvendezett anyám
-Elmehetsz ,de a szüleid telefonszámát megkaphatom?-rettentően örültem neki hogy mehetek de még mindig sokkos állapotban voltam
-Természetesen,diktálom rendben?-bólogatott engedelmesen
Bediktált Kook neki egy random telószámot én meg addig gyorsan felszaldtam és összepakoltam a cuccom.Mármint pontosítok magamhoz kaptam egy töltőt és egy kabátot mert már kiabáltak le a konyhából szóval többre nem nagyon maradt időm.

....
-Akkor sziasztok fiúk és vigyázzatok magatokra!-kiabált egy utolsót anyám a kapuból
Megint magunkra maradtunk,amit egyáltalán nem bánok mert rengeteg kérdésem van.
-Kook még nem is mutattad be a szüleidet,ők hol laknak?-tettem fel gyorsan első kérdésem mikor már a buszra szálltunk fel.
-Nincsenek, Jackson és Changbin a szüleim kiskorom óta.-jelentette ki semmilyen érzelemmel az arcán,én meg lefagytam de szerencsére ez nem tartott sokáig gyorsan kapcsoltam.
-Bocsánat,nem akartam rossz témát felhozni.-motyogtam lehajtott fejjel.
Erre ő áthelyezte a vállára a fejemet és elkezdte a buksimat simogatni.
-Minden okés Tae nincs semmi baj.-így ültünk hosszú ideig.Egyikünk sem szólalt meg de nem is volt kínos a csend.Olyan békéd volt minden,úgy éreztem mintha hirtelen teljes lenne az életem.

................

-Nagyon jó pillanatok voltak ezek és még most is rettentően hiányoznak az életemből.

........

-Kookie.-szólítottam meg elsőnek
-Igen Taetae?-nyitotta ki a szemeit
-Esetleg tudnál kölcsönadni majd ruhát?-bújtam el a mellkasában mert az arcom egy eper színét vette fel
-Persze.-ennyit mondott és nem kérdezett semmit.
Elvesztettem az időérzékem azon a buszon.Annyira nyugodt volt minden hirtelen megfeledkezdtünk a világról és minden másról magunkon kívül.

Köszönöm hogy elolvastad!💓Sajnos megint egy ilyen kis rövid résszel jövök de azért remélem tetszett!!💓💓