Segíts Nekem!-Taekook

dix-huitième

Miután Kook elment Namjoonal,Jimin Hyun és én beszélgettünk.

Őszíntén Jimin sem mondott nekem semmit,nem is vártam el tőle hiszen Kook barátja elsősorban, nem az enyém.

Sokat nevettünk együtt,és Hyun meg Jimin is megismerték egymást.

Ha be kellnene vallanom mit érzek,azt mondanám félek.

Félek a válaszoktól,a jövőtől,és magamtól.Mindegyik félelemmel tölt el,és semmit sem tudok tenni ellenük.

Még a régi iskolámban,a bántalmazásra amit kaptam,rátettem még én is egy lapáttal.Nem bírta a lelkem,ezért fizikálisan segítettem csökkenteni a bűntudatomat.

Amióta Minhot elhagytam állandóan mart valamiféle bűntudat.

Úgy éreztem megérdemlem hogy bántsanak.Lehet az én hibámból született a konfliktus közöttünk.

Azóta félek ha meglátom esetleg őt vagy a legjobb barátját Jayt, egyszerűen leblokkok mert az erősebbik bátrabb énem az súgja,hogy ne féljek ők csak nagy magamutogató senkik nem számítanak többet.

Viszont a félelemmel teli énem meg azt súgja,hogy menjek vissza hozzá,hagyjam magára Kookot és a csapatát a családommal együtt mert nem érdemlem meg őket és Minhonál a helyem.

Akkor szakadt el először nála a cérna mikor részegen lefeküdtem a legjobb barátjával.

Ő is megcsalt,nem is egyszer,de nem ismerősömmel.

Akkor eszméletlenül bántott a gondolat hogy ezt tettem vele.Nem bírtam elviselni.

Hagytam hogy megbüntessen,nem is egyszer

.Egy dolog miatt vesztem össze még vele.

Ő sohasem csókolot még meg.

Nem tudom irányítani magamat ha egyszer elborul minden az agyamban.

Felelevenülnek a hibáim és semmi másra nem vágyok,csakis arra hogy elfussak innen.

De soha nem tudnék visszajönni ha egyszer elmentem innen

Nem bírnék Kooknak több fájdalmat okozni.

Az ájulásos eset óta biztos vagyok benne hogy szükségem van rá.

Meg akarom védeni,nem szeretném ha baja esne.

Azután egy kicsivel jöttem rá hogy beleszeretettem.

Egészen mostanáig biztos voltam hogy nem tudnék visszamenni Minhohoz.

De most elbizonytalanodtam.

Lehet csak teher vagyok neki?
De egyelőre még nem szeretném elhagyni,előbb azt akarom hogy segíthessek neki,abban hogy semmi lelki vagy testi gondja ne legyen az életben.

Aztán elmegyek.

Hogy nehogy őt is bántsam.

Tudom hogy ezzel csak magamat fogom bűntetni.De nem tehetek mást.

-Taehyung hallasz minket?!-kiabál velem Jimin
-P-persze.-mondom bizonytalanul

-Rendben,csak azt akartam mondani hogy Kook és a vendége ide fog jönni.

-Tessék?-lepődök meg
-Eljössz velem és Taehyunnal Jacksonékhoz,vagy itt maradsz velük?-néz rám kedvesen

-Zavarna ha maradnék?-kérdezem

-Nem hiszem.-jelenti ki kedvesen

-Szia Tae majd jövünk!-köszön el tőlem Hyun,én csak integetek nekik miközben a szoba egyik sarkában lévő fotelban helyezkedek el

Halk hangokat hallok közeledni.

Egyenlőre nyugodtan ülök a fotelben,és próbálok koncentrálni arra miért ismerős nekem mindkettő hang.

Egy pillanattal később belép Kook.

Mellette pedig Minho.

A szemeim a kétszeresére nőnek,a fotelből pedig azonnal felpattanok.

De nem megyek sehova.

Kook észrevesz és azonnal odainvitál hozzájuk.

Remegő lábakkal de ugyan odamegyek.

-Tae ő itt Minho az új üzleti partnerem,Minho ő itt pedig Kim Taehyung a barátom.-mondja teljesen nyugodtan,én eközben mindvégig

Minhoval tartom a szemkontaktust.

Valószínüleg Kooknak még semmi sem tűnt fel.

Nem baj jobb ez így.

-Nagyon helyes barátod van Jungkook,örvendek Taehyung.-nyújta felém a kezét mosolyogva,ezek szerint nem fog leleplezni.

Nem is vártam tőle mást,mindig kiválóan kezelt minden helyzetet és képes volt őket a saját hasznára fordítani.

-Szintén ö-örvendenk Minho.-nyújtom én is a kezemet.

Szemével mosolyog,de észreveszem a kis jelet amit mindig arra használt régen ha azzonal beszélni szeretne velem.

Muszáj megtennem.

Nem akarom becsapni Kookot de ez nem várhat.