Segíts Nekem!-Taekook

vingtième

Hah,egy élet volt megtalálni Jimint meg a többieket.

Rájöttem közben valamire.

Annál jobb színjátékot kell majd összehozzak mint amit akkor adtam be mikor az új iskolámba mentem.

Azért Kook és a többiek se vennék be a gyenge próbálkozásaimat.

Ennyire hülyének nem nézhetem őket.

Minhonak aligha tudnék bármit is beadni.Ismer már mint a tenyerét.

Inkább megteszem amit kér utána pedig majd vagy engedelmeskedem vagy eltűnök valahová megint.

Viszont mostmár egyedül.

Így is túl sok gondom van azzal hogy tudnak a családommal fenyegetni.

Jobb ha nem is ismerik őket,úgy legalább biztonságban tudhatom mindegyiküket.

Éppen készültem volna benyitni az ajtón ahonnan Jackson nevetése szűrődött ki,amikor valaki hátulról hirtelen megragadott és eltakarta a szememet egy selyem szerű anyaggal,mellete pedig befogta a számat és orromat.

Hirtelen megint elájulni készültem,a faszomba ezt már nem!

Kapálózni kezdtem,látszott hogy megleptem az illetőt  mert elengedte a kezeimet.

Ezáltal szabad utam volt.

Szememről leesett a kendő és akkor megláttam az illetőt.

-Jay takarodj,már beszéltem Minhoval.-mondtam neki fagyosan,nem akartam hogy lássa hogy ugyanúgy rettegek tőle mint régen.

Itt kezdődik az első csapó.

-Majd még találkozunk Taemaci.-nevetett fel betegen és otthagyott.

Ahj szerintem tudja hogy mi van velem csak hagy kibontakozni.

Komolyan túl sok a gondom.

Istenem egyszer keveredjek ki mindenből.

Végre beléphettem volna a szobába de neeem ,áh dehogy megint egy barom megragadott.

-TaeTae minden rendben..?-kérdezte Kook aggódva

-I-igen.-mondom félve

-Hol voltál eddig?-kérdezi mostmár fagyosan

-Kookie már nagyon fáradt vagyok,eltévedtem.-mondom a tőlem telhető legaranyosabban

-Rendben TaeTae,gyere aludjunk!-mondja boldogan.

Annyira sajnálom Kookie...Olyan boldog ez a fiú,nem akartam bántani.

És ebben a pillanatban egy könny kicsordult a szememből.

Gyorsan letöröltem hogy nehogy észrevegye Kook.

Visszavitt egy fenti szobába ahol egyből az ágyba feküdbe egymás karjaiban aludtunk el.

Reggel amikor felkeltem borzalmasan éreztem magamat.

A fél éjszakát ébren töltöttem és gondolkodtam.

Azon hogy lehet el kéne mondanom Kooknak az egészet amit Minho mondott,de félek hogy ez az életébe kerülne.Nem merem megkockáztatni.Őt nem.

Inkább önként sétálok Minho karjai közé miközben elárulom,minthogy bármi baja essen.

Mikor láttam hogy ébredezik,gyorsan úgy tettem mintha még aludnék.

Egyszer két kezet éreztem meg a derekamon.

-Taetae,tudom hogy alig aludtál,mi bánt?-kérdezi a reggeli mély hangján

-Várj honnan?!-lepődök meg

-Egyszerűen csak tudom.-hallom a hangján hogy mosolyog,majd mégközelebb húz magához

-Azért nem aludtam mert féltelek.-mondtam neki,végülis ez nem hazugság ha úgy nézzük.

-Miért aggódtál TaeTae?-kérdezi

-Mert nem tudom mit csinálsz,vagy hogy mennyire vagy biztonságban.-jelentem ki halkabban.

Ez az Tae megy ez neked,ezek még nem is mondhatóak hazugságnak!

-Ne aggódj,és majd elmondom azt is hogy miért,de előtte reggelizzünk meg!-pattan fel az ágyból, engem maga után húzva

Talán sikerült rávennem hogy magától vallja be?

Remélem hogy igen.

Lassan átbattyogtunk egy étkező nagyságú helyre.

Miért ilyen nagy ez a ház?

Esküszöm egy labirintusból előbb kijutok mithogy itt megtaláljak valamit.

Reggelire rántottát ettünk,amit Jin csinált és esküdni mernék hogy ez mindennél jobb volt amit eddig ettem.

Mikor végeztünk a reggelivel,megint egy másik szobába vitt.

Ott leültetett egy fotelba és odtérdelt mellém.
-Tae,tudod Jacksonék és a többiek sok mindentől megvédenek ezért nem kell aggódnod értünk.-villantja meg a mosolyát.

Na mostmár nem érdekel,akkor is ki fogom belőled szedni mi történt veled!

-De Kook legutóbb is úgy féltem hogy Yoongival bármi bajotok esik!-játszom a félénk kis szüzet.

Direkt nem említen Jimint mert akkor tudni fogja hogy jobban figyelek a részletekre,mint azt ő tudja.

-Minden rendben lesz Tae amíg egymás mellett vagyunk.-hajol hozzám közel

-Úgy legyen Kook.-csókolom meg