A Swan Ikrek /Befejezett/

Nem olyan békés farkasok

Az erdő előtt vártuk a farkasok érkezését, a szag alapján nem jártak messze. Négy férfi lépett ki a fák közül, Sam, Jared, Paul ás Embry Call. Úgy festettek, mintha ikrek lettek volna. Mindnyájuknak ugyanolyan duzzadó izmok rajzolódtak ki vörösesbarna bőrük alatt, és mindegyiküknek fekete, rövidre nyírt haja volt.

-Mit tettél Jacob?-kérdezte Sam.

-Miért nem vagy képes betartani a szabályokat Jacob?-kérdezte idegesen Paul.-Mit képzelsz? Ez a lány talán fontosabb, mint az egész törzs? Mint az, hogy embereket ölnek?

-Bella és Katherine sokat segíthet.-állt ki értünk Jake.

-Segíteni?-kiáltott dühösen Paul.-Ó, de kedves! Lefogadom, hogy ez a piócaimádó alig várja, hogy segíthessen nekünk!

-Vigyázz a szádra kutya!-emeltem fel a hangom.

A fiún borzongás futott végig, a nyakától egészen a gerincéig.

-Paul nyugodj meg!-kiáltott rá Sam.

-Az ég szerelmére Paul!-motyogta Jared.-Uralkodj magadon!

Paul vicsorgott idegességében, majd ránk szegezte tekintetét. Jacob Bella és Paul közé állt, hogy megvédje, én meg Bella elé álltam.

-Helyes csak védelmezd!-felelte magánkívül a fiú.

Elkezdett rángatózni, majd állatiasan hörögni.

-Paul!-kiáltották kórusban.

A fiú rángatózva előrebukott, de mielőtt földet ért volna, nagy reccsenéssel hatalmas szürke farkas vált belőle. Bellát egész testemmel védelmeztem. A farkas kivicsorította fogsorát, majd újabb morgás tört fel mellkasából. Dühtől lángoló szemét ránk szegezte. Ekkor Jacob elkezdett rohanni a szörnyeteg felé.

-Jacob!-sikoltotta Bells.

-Maradj mögöttem!-mondtam neki.

Jacob futás közben felugrott, majd mire leérkezett, egy rozsdabarna farkas állt a helyében. A két farkas elkezdett harcolni.

-Jacob!-sikoltott újból Bells.

-Maradjatok, ott ahol vagytok!-utasított minket Sam.

A farkasok csattogtatták fogukat, megpróbáltak belekapni a másikba. Látszólag Jake volt fölényben, sokkalta nagyobb volt, mint a szürke farkas.

-Vigyétek a lányokat Emilyhez!-szólt a fiúknak Sam.

A két farkas az erdőben folytatták a küzdelmet, már csak a morgásukat lehetett hallani.

-Hát ilyet se lát az ember mindennap!-vihogott Embry.

-Hát ez fantasztikus!-csaptam össze a tenyerem.-Indulhatnánk? Nem szeretném, ha Paul megtámadná Bellát.

-Máris vérszívó!-pukedlizett Jared.

-Kár, hogy kötöttük azt a szerződést...-motyogtam.

-Bella, elviszel minket Emilyhez?-kérdezte Embry.

-Persze, szívesen.-mondta Bells.

-Szerintem nem Bellának kéne vezetnie, nincs a legjobb állapotban.

-Jó ötlet! Hol vannak a kulcsok?-fordult Embry Bellshez.

-A gyújtásban.-felelte.

-Bells,-mentem oda hozzá.-ne aggódj Jake miatt! Jól lesz!

-Könnyű mondani.-egyenesedett fel.-Menjünk Emilyhez!

-Hoppá!-mondta Embry, mikor kinyitotta a furgon ajtaját.-Ti csak hátul fértek el.

-Engem nem zavar.-vontam vállat.

-Úgysem szeretnék ott lenni, mikor rókázik a csaj.-felelte Jared.

Felmásztunk a platóra, Embry beindította a furgont, és már indultunk is. A menetszél kicsit enyhített a kutyaszagon, de még mindig éreztem a bűzt.

-Mondd, Katherine!-kezdte Jared.-Mióta erősíted a piócák táborát?

-Nagyon kedvesen megfogalmaztad.-forgattam vörös íriszemet.-Két és fél hete.

-És ilyen jól bírod a szagunkat?-lepődött meg.

-Az túlzás, hogy jól bírom, egyszerűen próbálom kizárni az ázott kutyaszagot.

-Neked sincs jobb illatod.-vágott vissza.

-Örülök, hogy ezt megbeszéltük.-dőltem el a platón.

...

Elértünk Emily házához, ugyanitt egyeztünk meg a farkasokkal. Leszálltunk a platóról, Embry és Bella is kiszállt a furgonból.

-Emily főz valamit.-szimatolt bele Embry a levegőbe.

Kopogás nélkül benyitottak a házba, engem is megcsapott frissensült sütemény illata. A konyhában a hollófekete hajú fiatal nő állt, a sütőből kapkodta ki a muffinokat.

-Éhesek vagytok fiúk?-fordult velünk szembe, arca jobb oldalán három nagy heg éktelenkedett.-Nocsak! Hát ezek meg kicsodák?

-Bella és Katherine Swan.-világosította fel Jared.-Ki más?

-Gondolhattuk volna, hogy Jacob meg fogja találni a kiskaput.-mormolta a nő.-Szóval Bella, te vagy a vámpíros lány...

-Igen. Te meg eszerint a farkasos lány?-vágott vissza Bells, büszke voltam rá.

-Gondolom igen, hol van Sam?

-Bella és Katherine megjelenése, öhm... váratlanul érte Pault ma reggel.

-Jaj, Paul!-sóhajtott Emily.-Sokat kell még várni? Éppen fel akartam verni a tojást...

Végre tiszteletét tette Jacob, Sam és a sebhelyes Paul. Alkarján egy friss seb tátongott, illata rögtön megcsapott, étvágygerjesztő volt.

-Én kicsit kimegyek.-álltam fel, majd sietősen távoztam.

Próbáltam nem levegőt venni, nem akartam megtámadni egyiküket sem.

-Nyugi Katherine!-gondoltam.-Nem egy hülye farkas miatt fog felbomlani az egyesség!

-Jól vagy Katica?-hallottam meg Jake hangját.

-Persze.-mondtam levegőt visszafojtva.

-Ha Paul sebe a gond, megkérhetem, hogy menjen el.-ajánlotta fel.

-Szó sem lehet róla!-jelentettem ki.-Nem zavar, csak hirtelen megcsapott az illata...

-Erős vagy Kath!-ölelt át.-Eddig senki sem támadtál meg, ne most kezdd el!

-Értettem Jake Nagyúr!-kuncogtam.

-Gyere vissza!-húzott a ház felé.-Nem lesz gond.

-Remélem igazad lesz.-indultam meg a ház felé.

Végül az egész napot La Push-ban töltöttük, estefele Charlie is megjelent pizzával a kezében. Igaz, kicsit furcsállták, hogy egy falatot sem ettem, de végül beletörődtek. Este együtt mentünk haza, Charlie a járőrkocsijával végig követett minket. Végre hazaértünk, én felsiettem a szobámba, nem akartam beszélgetni Charlieval. Lehuppantam az ágyamra, nagyon hiányzott az alvás, de mivel vámpír vagyok, nem tudok aludni. Idővel Bella is megjelent, összegömbölyödve aludt el. Nagyon unatkoztam, semmit sem tudtam csinálni, ezért nekiálltam bepótolni az elmaradt leckéket, házi feladatokat. Meglepődve tapasztaltam, vámpírként sokkal egyszerűbb tanulni, mindent megjegyzek egy olvasásra. Pár óra alatt sikerült bepótolnom két hét anagyát, megelégedve csaptam össze a könyvemet. Az est hátralévő részében figyeltem, ahogy Bella alszik.