A Swan Ikrek /Befejezett/

Epilógus

-Papa, ki ő melletted a képen?-szaladt oda az idős bácsihoz egy barnahajú, lilaszemű kislány.

-Ő Katherine.-válaszolta az öregember.

-Mint én?-csodálkozott a kislány.

-Mint te.-gyűltek könnyek a bácsika szemébe.

-Papa!-futott oda egy kisfiú gyűrűvel a kezében.-Ez Mamáé volt?-mutatta fel a lilaköves eljegyzési gyűrűt.

-Igen.-bólintott fájdalmasan a bácsi, még mindig fájt felesége elvesztése.

-Apa, megjöttem!-lépett be a szobába egy feketehajú lilaszemű nő.-Mi a baj?-kérdezte apja könnyeit látván.

-Anyu, Papa Mamáról mesélt nekünk!-mondták a gyerekek, majd az anyukájukhoz szaladtak.

-Jaj, Apa.-kezdett el szipogni az anyuka.-Sajnálom, mondhattam volna nekik, hogy ez érzékeny téma.

-Semmi gond Andrea.-kelt fel lassan a nagypapa.-Megérdemlik, hogy tudjanak a csodálatos nagyanyjukról.

-Még mindig hiányzik neked?-kérdezte a lánya.

-Igen.-bólintott fájdalmasan.-De nemsokára találkozunk.-húzta halvány mosolyra száját.

-Mondd meg neki, hogy szeretem.-adott egy puszit apja homlokára.

-Tudja.-nézett fel az égre.

-Katherine, Harry, köszönjetek el Seth papától.-mondta a gyerekek édesanyja.

-Szia Seth papa!-ölelték meg a gyerkőcök az öregember lábát.

-Sziasztok!-köszönt el ő is.

Amint elhagyta a házat Andrea és a gyermekei, az idős ember lefeküdt az ágyába, majd örökre lehunyta szemét.

Katherine

A szakadék fölött álltam, amikor lépéseket hallottam meg a hátam mögül. A hang irányába fordultam, majd megláttam okozóját.

-Seth.-suttogtam.

-Katherine!-ölelt át szorosabban, mint valaha.-Annyira hiányoztál!

-Te is.-nyomtam egy puszit a szájára.

-Andrea azt üzeni, hogy szeret téged.-adta át az üzenetet.

-És is szeretem, remélem tudja.-néztem le a szakadékba.

-Tudja.-ölelt át újra.-Soha többé nem engedlek el.

-Nem is kell.-mosolyogtam rá.

Vége