A Swan Ikrek /Befejezett/

A csata

Elérkezett a szombat, ma fogunk megküzdeni az újszülöttekkel. Már mindent elintéztünk, Charlie La Push-ban lesz Billy-vel, Angela, Mike és Ben bemennek a városba, mindenki biztonságban lesz. Egy dolognak nem örülök, Bella a csata alatt kint lesz velünk. Amikor felhozta ezt az ötletet, nyilván tiltakoztam, de végül eldőlt, hogy végig Edwarddal lesz a hegyekben. La Push-t a két legfiatalabb farkas fogja védeni. 

Bella már a hegyekben volt Edwarddal és Jacobbal. A Cullenékkel a tisztáson vártuk az újszülötteket, már hallani lehetett lépteiket a fák közül.

-Ha most meghalok-fordultam Cullenék felé.-remélem tudjátok, kísérteni foglak titeket.

-Tudjuk Katherine.-sóhajtott Jasper.

Visszafordultam a fák felé, a vámpírsereg lépett ki közülük Sokkal többen voltak, mint mi, de nekünk több tapasztalatunk volt. Kiroppantottam az ujjaimat, majd feléjük rohantam. Lendületből leütöttem egy srác fejét, majd eltörtem egy lány nyakát is. Emmett büszkén nevetett fel, majd ő is folytatta a vámpírok írtását. A farkasok is csatlakoztak, ők is rengeteg újszülöttet küldtek a sírba. Egy pillanatra lankadt a figyelmem, ekkor rohant felém nyolc vámpír. Amint észbe kaptam, felgyújtottam őket, a tű felemésztette őket. Láttam, amint egy farkast lerohan pát vámpír, esélye sem volt ellenük. Odasiettem hozzá, majd letéptem a vámpírok fejét. A farkas, Leah, hálásan nézett rám, talán végre megbékélt velem. Ekkor támadt egy különös megérzésem, mintha éreztem volna, hogy meghal valaki. Végignéztem a csatamezőn, láttam, már alig vannak az újszülöttekből. A többiekkel nem törődve elindultam Bella felé, tudtam, valami baj fog történni. Rohantam Bella felé, úgy éreztem, bármelyik pillanatban elveszíthetem őt. Tíz per alatt, ami tíz órának tűnt, odaértem. Egy elég érdekes szituáció várt rám. Seth egy idegen vámpírral harcol és Victoria ide-oda sasszézik Edward előtt. Ekkor Seth elkapta a fiút, majd végzett vele, büszke voltam rá. Victoria kihasználva az alkalmat rávetette magét Edwardra, de ő egy fának vágta. Én is összeszedtem magam, majd rávetettem magam a vörösre. A nő arcán először döbbenet, majd felismerés ült ki. Tudta, hogy meg fog halni, tudta, hogy meg fogom kínozni őt. Lábaimmal a földhöz szögeztem, majd letörtem a kezeit, mire fülsüketítő sikítást hallatott. Lábait is letörtem, majd belülről elkezdtem felforrosítani. A nő alattam kínok között vergődött.

-Elég lesz Katherine!-szólt rám Edward.

Eleget tettem Edward kérésének, végeztem a vörössel, majd felgyújtottam a testét.

-Aki a családommal kezd ki, velem kezd ki.-gondoltam, majd Bellához léptem.-Jól vagy?

-Ühüm.-bólogatott.

-Köszönöm, hogy segítettél.-mondta Edward.

-Nem bánthatja senki a családomat.-biccentettem, majd Seth felé fordultam.-Büszke vagyok rád!-öleltem át a homokszínű farkast.

-Azt mondja, hogy ő is rád.-tolmácsolt Edward.

-Szeretlek!-mondtam, majd Seth végignyalt az arcomon.

-Ő is szeret téged.-mondta szenvtelenül Edward.

-Én visszamennék a többiekhez.-mondtam, majd Seth elém lépett.

-Azt mondja, ülj fel a hátára.-tolmácsolt Edward.

Bizonytalanul ráültem Seth hátára, majd elindultunk a többiek felé. Elismerem, a farkasok nagyon gyorsak, de én gyorsabb vagyok. Amint odaértünk a holttestekkel teli csatamezőre, leszálltam a farkas hátáról, majd közelebb léptem a máglyához. Mindenki a tűz körül állt és a farkasok végre emberalakban voltak. Senkit nem ért baj, mindenki megúszta egy karcolás nélkül. Gyors lépteket hallottam a hátam mögött, amikor megfordultam, láttam, amint Sethet letámadja egy újszülött. A segítségére indultam, de már túl késő volt. A vámpír megharapta a farkast, aki fájdalmasan vonyítva esett össze. Nagyon dühös lettem, apró cafatokra téptem a vámpírt, majd Seth-hez siettem. Ő már akkor visszaváltozott emberré, meztelenül kínlódott a földön. Carlisle és a farkasok körénk gyűltek, a falkán fájdalmas gyötrődés ült ki.